Múmia vs. Sunshine-Barbie
Állítólag a negyvenesek az új harmincasok. Elnézve a Golden Globe idei díjkiosztóját és a heti filmpremiereket nyilvánvaló, hogy a botox jelentősen átírta a sztárok kiselejtezésének ütemét. Az üdére injekciózott negyvenesek tarolnak mindenütt: Sandra Bullock, Sarah Jessica Parker, Jennifer Aniston, hogy ne feledkezünk meg az isteni Juliáról (Roberts) sem. Nehéz a dolga a feltörekvő húszas-harmincas generációnak. Esélyük sincs: néhány mellékszerep vagy kifejezetten tiniknek szóló film kivételével a szerepeiket elhappolják a szuper-trendi, fiatalos külsejű régi nagyok. Nehéz így befutni, egyáltalán ismertté válni Hollywoodban. De gyanítom, hogy nem csak a "jólkonzerváltság" áll a siker hátterében. Néhány éve a barátnőm hirtelen támadt ötletétől vezérelve, egy teljesen idegen társaság közepén találtam magam, egy adriai vitorlázáson. Harmincas pasik, a barátnőmmel mi ketten és két húszéves csajszi. Ők voltak a sunshine-barbik. A fiatalok és szépek jellegzetes fölényével ügyet sem vetettek a társaságra. Lenézőn süttették magukat egész álló nap a fedélzeten, a férfinép meg érje be a látvánnyal. Ha hozzájuk szóltak, csak foghegyről vetettek vissza valamit. Nem úgy, mint mi ketten, a "múmiák". Mi aztán kihoztuk a helyzetből a maximumot! Semmi sem történt, csak éppen remekül éreztük magunkat. Nem szégyelltük mulattatni magunkat és a többieket. Annyit nevettem azon a nyáron, mint azóta sem... A fiúk pedig hazafelé - míg a barbik épp a sminkjüket igazították a benzinkút mosdójában - megkérdezték tőlünk, hogy jártunk-e már a Karib-tengeren... Szóval nem(csak) a kortól függ, hogy kié lesz az a bizonyos főszerep.









úgy örülök Neked, végre ismét a fedélzeten!
A dominikai sztori szuper és bizonyítja, hogy a valódi nő kortalan..!
Tetszett az írásod, és eszembe jutott róla az én nagyonsokadikX (xxxxx!) születésnapom, amit a Karib tenger egyik gyöngyszemén – Dominikán – volt szerencsém ünnepelni.
Késő este volt már, amikor furcsa óbégatást hallottunk a parkból, közvetlen közelről. Huanto volt az, és ordítva, borzalmas hamisan énekelt valamit spanyolul. Amikor befejezte a furcsa szerenádot, egy nyaláb virágot vágott hozzá a teraszajtónkhoz, és lehorgasztott fejjel, bizonytalan léptekkel távozott. Én összeszedtem a viharvert virágokat, és megbeszéltem férjecskémmel, hogy egy szálat elteszek – emlékbe….
A fiút már nem láttam többet. Szabadságot vett ki, mondták.
A virágot azóta őrzöm…
ÉLJÜNK MI!