Az új Coelho
"A kabbalista" című könyv a borítóján díszelgő alábbi sorok miatt lett az enyém: "Mit tennél, ha választanod kéne az igaz szerelem és az örök bölcsesség között?" Nagyvonalúan hagytam magam "megetetni" a hangzatos szlogennel és bátran elmerültem a számomra teljesen ismeretlen szerző (Geert Kimpen) művébe. A regény észrevétlenül húzott magához, mint egy ravasz csábító, megfogott és addig nem is eresztett míg egyszuszra ki nem olvastam. Remek érzés, hogy egyre sokasodnak a szépirodalomban is az éteri, tiszta forrásból merítő szerzők. Hesse, Coelho vagy éppen Márai művei bárkit meggyőzhetnek, hogy a szépirodalom nem csak az üres, egoista fecsegés, hanem komoly, filozófiai és spirituális tudás közvetítője lehet. Számomra ez a magas irodalom. Amely a gyönyörök kertje mellett a tudás feneketlen kútjába is bepillantást enged. A történet csak ürügy, átvivő közeg a kapukon túlról érkezett üzenet számára. A mondanivaló esszenciája a következő "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" Senkit ne tévesszen meg az egyszerűnek látszó üzenet. A feltétel nélküli szeretet a lehető legnehezebb lecke mindannyiunk számára. A sztoriról csak annyit, hogy fordulatokban gazdag, elvarázsol. Mester és tanítványa (az írástudó) meg persze az örök Nő bonyolult és szövevényes viszonya. A kabbala pedig egy újabb bizonyíték arra, hogy sokféle úton járunk, de a legbensőbb lényeg mindig és mindenütt ugyanaz...








