A lantművész kirándulása Erotikába
Kezdettől fogva bojkottáltam érdemes művészünk (Agyament Dániel) feleségkeresés ürügyén ránk erőltetett pörformanszát. A tegnapi finálé alkalmával mégis a tévékészülék előtt ragadtam. No, nem az érdekesség szögezett a fotelhez, sokkal inkább a döbbenet...
Ennyi gusztustalan embert - beleértve a kivénhedt vőlegényt - már régen láttam egy helyen. Maga a versengés ötlete is agyrém. Összegyűjtenek egy tucat leharcolt macát, garantáltan útszéli kivitelben, aki azért töri magát (és gyilkolja egymást), hogy egy förtelmes öregember választása éppen rá essék (?).
A romantikus randikon Benkő úrnak csattog a protézise, taknya-nyála egybe folyik, a kiválasztott "szerencsésekkel" pedig horrornak is beillő csókjelenetek zajlanak. A lányok-asszonyok-nagymamák egymást váltva hoch-elegáns éttermekben vacsoráznak. Igyekeznek helytállni, kézzel-lábbal esznek, ha kell: a rákot ollóstól, egészben. (A Pretty Woman zabálnivaló jelenete, groteszk és megalázó módon feldolgozva - igazi hányinger.)
Eddig szóra sem érdemes a történet, én vagyok a hülye: mi a fenének nézem ezt.
Különc hősünk azonban a végső választásnál egy váratlan csavart alkalmaz. A jelképes oltár előtt felsorakozott két hegylakó arával (akik közül, mint tudjuk, "csak egy maradhat") ismerteti a döntésének indokait. Az egyikkel közli, hogy számára Ő lenne az ideális feleség és azt is tudja, hogy a nő igazán szereti. De mindez nem számít - folytatja - mert ő a másik jelöltet szereti (aki egy cseppet sem ideális és nyilvánvalóan csak megjátsza az érzelmeit). Hát így.
A magyar néző meg elmondhatja magáról, hogy ismét sokat tanult...








