Ők a modern kori gladiátorok. A média adta, a média elvette. A Circus Hungaricus közönsége pedig mindkét esetben tapsol és éljenez. Régi igazság, hogy magasról lehet a legnagyobbat bukni. Ittasan, pláne kábszeresen vezetni az pfúj. Annyira csúnya dolog, hogy az elkövetőt végképp ki kell törölni - mindenhonnan. Vágják sittre, dögöljön meg ott. De még mielőtt ez megtörténik - fittyet hányva immár sokadszor az ártatlanság vélelmére - az összes fő és mellékállásából ki kell rúgni. Minden közösségből  ki kell tagadni, neki nem jár a szolidaritás. Az elkövetett  hibára rámegy a karrier. Az illúziónak vége, ő is csak egy vétkes ember, mint mi, de neki nem engedjük meg a gyengeséget. A hős gladiátor csődöt mondott, momentán a földön fekszik és a nép állva átkozza, a fejét követeli. Sajnáljuk Buci, függöny le és ennyi volt...     

Nem hiszem, hogy a népszerű pláza nyereményjátékának jelmondatánál frappánsabban összefoglalható korunk rákfenéje. A tavaszi reklámszlogen az uralkodó társadalmi trendet képviseli, a divat világában: Találd ki, hogy MI akarsz lenni, válassz jelmezt hozzá, majd az új szezonban válts nyugodtan stílust és vágd az egészet a sarokba. EZ az álarc csak az idei trendet tükrözi, kizárólag a mának szól. Hol van már a delphoi-i jósda öröknek hitt üzenete: "Ismerd meg önmagad!". A módszeres személyiségépítésnek is leáldozott már,  az a menő, ha  időlegesen magunkra öltünk, azután simán levedlünk karaktert, eszmét és erkölcsöket. Hiszünk a változásban, hogy már nem vagyunk ugyanazok mint régen, így szabadon váltogatunk  családot, pártállást, barátokat. Ez aztán az igazi tavaszi megújulás. Fejlődés helyett a változást választjuk. A fényképhez igazítjuk a tükörképünket. Azonban a sok ruhapróba és átöltözés közben egyre messzebb kerülünk attól, hogy KIK is vagyunk valójában. Nem mintha ez lenne a viág leglényegesebb kérdése. Pedig valóban az. Ha előbb-utóbb nem válsz EGYÉNNÉ, egy  sereg pszichológus sem segíthet már abban, hogyan találd MEG önmagad...      

Ismét szégyenkeznem  kellett a foglalkozásom miatt - ebben az országban már nem először. Tegnap döbbenten néztem a királyi tévén az impotens jogászkodást az Országos Választási  Bizottság tagjai részéről. Mindehhez asszisztált az Országos Választó Iroda elnöke is. aki szakmai tanácstalanságában fordult a bizottsághoz. Az akkora már nyilvánvalóan megtört kampánycsend további fenntartásáról folyt a vita, legalább egy óra hosszáig biztosan. Merthogy xar a választási törvény. Még azt sem definiálja pontosan hogy mikor,  sőt melyik ajtót kell becsukni a választópolgárok előtt. Így lett az OVB tagjai értelmezésében az udvarból előtér, a hét órából meg "tart, ameddig tart". Kíváncsi vagyok, hogy a laikusok közül hányan fogták fel, hogy a jelzett töketlenkedés még a választás érvénytelenítésére is vezethetett volna. Az ezirányú felvetés lehetőségét most sem zárom ki, sajnos. Elképesztő, hogy még (technikailag sem) tudunk tisztességgel lebonyolítani egy választást. A tisztelt bizottsági tagok meg - nézetem szerint - kizárólag a helyzet további bonyolítására bizonyultak alkalmasnak. Így aztán nem sokkal éjfél előttig rághattuk a kefét, hogy egyáltalán érdemes volt-e tegnap felkelni és ikszelni. Még szerencse, hogy az eredménnyel elégedett vagyok.. 

A történet egy Hanna nevű kislány pici szívéről szól.

Hány gramm lehet egy kisbaba szíve? Akár több tonnának is tűnhet, ha beteg. Mennyit ér vajon a segítség, az ajándék "piciszív"? Az értéke felbecsülhetetlen, mert  az maga az Élet.

A régi egyiptomiak a mumifikálás során azért kezelték kiemelt gondossággal a szívet, mert  úgy hitték: ott laknak az érzések és  - meglepő módon - a gondolatok. (Az agyat már az eljárás elején az orrüregen keresztül egy horgas eszközzel eltávolították és a szemétbe vetették.)

Mekkora emberi nagyság kell ahhoz, hogy valaki elengedje az agyhalott  gyermekét és új életet adjon egy idegennek?! Hiszen a remény hal meg utoljára. Ezért is kevés a babaszív-donor.

Hannának, a kilenchónapos babának mégis sikerült. A szülei elengedtek egy menthetetlen gyereket, ő pedig kapott egy új esélyt. A kicsi szív, ez a felbecsülhetetlen ajándék nyomban a beültetés után megdobbant. Az élet lángja épphogy kialudt, a másik kis testben már újra lobbant.

Így vált az orvosi szenzációból csupaszív történet.    

Reggeli csúcs, a két sáv azonos tempóban araszol előre. Muszáj a külső sávból balra váltanom, mert kanyarodni készülök. Rutin pillantás a tükörbe, kihasználom a mögöttem haladó sofőr pillanatnyi lemaradását  és gyorsan átsorolok. A vészvillogóval nyomban meg is köszönöm az udvariasságot. A lámpa megállít minket, majd arra leszek figyelmes, hogy egy kifogástalanul öltözött, öltönyös, középkorú úr dörömböl az ablakomon. Nem kopog, hanem dörömböl - ha nem ilyen megbízható külsejű személyről van szó, minden bizonnyal rendőrt hívok. Ehelyett leengedem az ablakot és már éppen köszönnék, amikor rám förmed: "Maga meg mit képzel, mit csinál?" Nagy levegőt veszek,  köszönök és bemutatkozom. Majd megkérdezem, hogy nekem kihez van szerencsém. És vajon honnan veszi a bátorságot, hogy dörömböljön az autóm üvegén. Egyébként  közlöm, hogy nem okoztam veszélyt és megköszönöm még egyszer a türelmét. Döbbent csend a másik oldalon, láthatóan kifogtam a szelet a vitorlából. Hozzáteszem még, hogy igen szerencsés ember, ha hasonló szituáció napjában legalább 10-szer nem esik meg vele, ebben a városban. A lámpa zöldre vált, így elköszönök. "Én nem akartam magát elengedni!"- hangzik búcsúzóul. Kétszer is elmondja, a nyomaték kedvéért. Megsajnálom és egy búcsúmosollyal gázt adok. Méghogy a fiatalok nem udvariasak... 

Tiszta Amerika. És ismét a rosszabbik értelemben. Egy tényői családapa a híradások szerint különös kegyetlenséggel (baltával) meggyilkolta feleségét és két kislányát, majd  magával is végzett. Az eset gyakorlatilag előzmények nélküli, már ha a klinikai depressziót nem fogadjuk el magyarázatként. A férfit állítólag hipochondriával kezelték és korábban erős halálfélelemre panaszkodott. A szakemberek szerint felesleges keresnünk a logikus érveket, egy zavart elme féktelen tombolásának eredménye ez a borzalom. Részemről akkor sem értem. Miféle indulat, végzetes rendszerhiba vezethet  arra, hogy az ember kiirtsa azokat, akiket az életénél is jobban  szeret?! Az életénél is jobban, ismétlem, ez jóval több, sőt alapvetően más, mint  az öngyilkosság. Létezik olyan fokú féltékenység, amely az imádott asszony mellett a közös gyerekekre is kezet emel? Vajon hány öngyilkosnak jut eszébe, hogy egy láncfűrésszel  vessen véget az életének?! Ha kizárjuk a démoni megszállottság lehetőségét, ezek a kérdések választ követelnek. Akkor is, ha egy őrült logikáját kell megfejteni. Erre valók a pszichológusok. Vagy marad a kényszerű következtetés, hogy bármelyik mentális betegből egy szempillantás alatt őrjöngő gyilkos válhat. Ha pedig így van, az tényleg őrület...     

"Kenyeret és cirkuszi játékokat!" A kenyér  elfogyott és az országban már olyan régóta áll a bál, hogy mindenkinek elege van a cirkuszból.Eljött hát az olcsó szlogenek és az ízléstelen kampányajándékok kora. "Többen vagyunk, mint gondolná!" a kommunista földalatti mozgalom jelmondata az előző századból. Az öszödi beszéd óta csak igazat szólnak: "Egyre többen vagyunk!" hirdeti az MSZP-s gyógyszertartó. Milyen igaz. Nagyon beteg ez az ország. Ráadásul totál infantilis. Az MSZP szavazóbázisának túlnyomó része a második gyermekkorát éli.  Most majszolhatják az MSZP-s csokit. Közben elégedetten lapozgathatják a kormányzó párt évértékelő naptárát (?!) Reménykedjünk, hogy a fideszes játékmackó nem csak könnyű álmot ígér, hanem még idejében kinövi magát. 

Ma már senkit sem győzhetsz meg arról, hogy a Föld nem gömbölyű. Pedig az (utólag) sötétnek bélyegzett középkorban még eretneknek nevezték, aki az egyházzal dacolva az ellenkezőjét állította.

A misztikus hagyományok hívei jelenleg ugyanolyan sortűz alá  vannak véve a hivatalos,  materialista  ideológia követői által, mint szegény Galilei. Bár a mi korszakunk elvileg a misztériumok feltárásának  kora, a tudomány még mindig leginkább a materialista ideológia önigazolásának eszköze. A tudatlanság vagy a felszínre kerülő információk szelektálása következtében a történelmi igazság is sérül.

Lássunk egy példát: Tutanhamon-kiállítás, Budapest. Mindenkinek ajánlom, színvonalas és rendkívül informatív. Az audiovezetés a királyi sírkamra termeihez érve a fülembe súgja, hogy azért temettek a fáraó mellé hajó-maketteket, mert a régi egyiptomiak úgy képzelték: az égi vizeken ugyanúgy "navigare necesse est" (hajózni szükséges). Történetesen éppen a hétvégén olvastam az egyik legnagyobb hazai misztikusunk:  Wictor Charon: "Az alkonyi bárka misztériuma" című értekezését. A szerző részletesen taglalja, hogy a bárka központi, szakrális jelentőséggel bírt az egyiptomi misztériumokban. A Kheops piramis déli oldalán felfedezett "Alkonyi bárka" valójában egy úszó templom, ahol a beavatott fáraó egy mágikus praxis által kapcsolatot létesíthetett a kozmosz bármely pontjával. Egy "asztromentális térhajó"-ról beszélünk tehát.  Kizárólag a bárkán nemzett gyermekből válhatott főpap és fáraó. 

További jellegzetes tévedés, amely Ehnaton fáraó és családtagjai meglepő fizikai jegyeit illetően terjedt el. Az UFO-szerű, hatalmas, megnyújtott fejformát - a tudományos magyarázat szerint - a királyi vérek gyerekkori sanyargatásával, mesterségesen alakították ki (persze a fej oldalán végighúzódó hatalmas fülekről a tudósok inkább szemérmesen hallgatnak). A misztikus magyarázata szerint azonban Ehnaton és felesége, Nofretete DNS-állománya különböző az emberétől, kettejük fogantatása valójában egy interdimenzionális nász (Ay és Teje)  eredménye. Testük nem emberi eredetű, hanem a Szírius csillagról származik. A kétkedők számára az Ehnaton leszármazottak fenti, erősen feltűnő fizikai jegyeit számtalan fennmaradt szoborlelet is igazolja. (Drunvalo)

A máglyaépítőknek üzenem, hogy a Föld mégis forog...   

Nevezzük női megérzésnek, ha tetszik. Benkő Györggyel valami nem stimmel. Arról a férfiról beszélek, aki állítólag beépült "A Magyarok Nyilai" nevű szervezetbe és több órányi, az egyik vezetővel folytatott beszélgetést rögzített a mobiltelefonján. Nevek, elkövetési módok, komplett vádirat. Világos, mint az öszödi beszéd. Épp csak a dátumok hiányoznak. A FIDESZ-t elhatárolja a szervezettől azzal, hogy állítólag vele szemben is terveztek hasonló merényleteket, mint a szoci képviselők ellen. Budaházy György, a jobbikos nemzethős számára azonban az elhangzottak felérnek egy halálos ítélettel. Sakk-matt. "Ezredes, kapitány"  - ezek a címek megelőlegezik számára a bűnszövetség szervezésért és vezetésért járó legsúlyosabb büntetést. Egy veszélyesen feltörekvő párt (a Jobbik) harctérről való lesöprési kísérletének vagyunk tanúi. A kétségek kizárása végett: ez objektív megállapítás. Benkő György nem vett fel jutalmat a cserkésztevékenységért és nem vallja magát a rendvédelmi szervek tagjának. Kizárólag azért jár majd hátralevő életében golyóálló mellényben, mert meg akarta akadályozni az ország rendjének megbontását. Egy igazi, mesebeli hős, mint a filmeken.            

Az emberi elme találékonysága páratlan - főleg, ha marhaságról van szó. Egy ingatlanos hírportál hasábjairól értesültem, hogy a világ több városában (pl. Milánó, Dublin) korábban templomként szolgáló épületekben újabban szórakozóhelyek működnek. Diszkók, ahol ordít a zene, vonaglanak a sztriptíz-táncosok és niagaraként folyik az alkohol. A vendégek - mint minden hasonló helyen - a szokásos laza formájukat hozzák, konfliktusok,  sőt verekedések is gyakran előfordulnak. (Ha valakit véletlenül leszúrnak, legalább helyben megkaphatja az utolsó kenetet.) A tréfát félretéve az ötlet igazán abszurd és ízléstelen. A vallásos emberek  számára mélyen sértő is (nem véletlen, hogy a Vatikán már szót emelt a létesítmények ellen). A trendet látva nem kizárt, hogy néhány év múlva hangulatos temetőkben folyik majd a  partizás: a bárpultot fel lehet állítani a ravatalozóban, "happy birthday" feiratok díszítik majd a környező sírokat, éjfélkor pedig puccos tűzijátékra ébredhetnek az elhunytak szellemei. Vagy igazán underground ötlet például a tönkrement kórházak alagsorában levő bonctermek megnyitása a nagyközönség számára, amely halloween-partik, twilight- rajongók kedvelt találkozóhelyeként szolgálhat. Na ezeken a helyeken majd vígan nyargalászik az ördög...   

http://ingatlanmagazin.com/12139/Botranyos_vagy_divatos_Templombol_atalakitott_szorakozohelyek

Külföld:

Afrika éhezik, Amerika énekel...

http://www.youtube.com/watch?v=PtwYJybd-uQ

Belföld:

A rászedett állam fizet, a turpis könyvvizsgáló nevet:

http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-332655

(Mintegy 931 millió forint összegű perköltséget csenget ki az állam a Postabank volt könyvvizsgálóit képviselő ügyvédeknek (!).    

Közlekedés:

Lebontották a BKV vezetésének felső szintjét, de a tető marad.

http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=435294&place=         

Időjárás:

A hóhányás valószínűleg intenzíven és az egész országra kiterjedően folytatódik. 

Összefoglaló:

Veszett a világ.     

Kockáztattam. Megvásároltam a lányomnak a tinik körében oly népszerű "Vörös pöttyös könyvek" sorozatban megjelent klasszikus drámát,  a Rómeó és Júliát. A kötet Kosztolányi Dezső és Mészöly Miklós műfordítását is tartalmazza. A trendi és gyönyörű borítón matt, fekete háttér előtt egy ragyogó vörös rózsa. A lányom már ránézésre imádta  a könyvet. Majd kinyitotta és beleolvasott. Na, gondoltam, két oldal és egyelőre annyi. Ha rájön, hogy nem az általa ismert és kedvelt musical szövegkönyvéről,  hanem egy többszáz éves, retro-stílusban megírt műről van szó, néhány oldal után félredobja. De nem így történt. Bár valószínűleg rájött a turpisságra, mégis folytatta az olvasást. Shakespeare magával ragadta őt. Szabadon idézi a híres dráma sorait és örül, hogy felismeri a musical szereplőit. Jól szórakozik. Én pedig maradéktalanul boldog vagyok. A Twilight-széria után Shakespeare is divatba jött nálunk...   

Oroszlányon egy roma fiatalokból és egy tizenhárom éves gyereklányból (!) álló csürhe agyonvert egy idős bácsit. Tojásért, fagyasztott csirkéért, és egy gázpalackért. Ezek a csupasz tények.

Danó Ibolya, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat képviselője az eset kapcsán elmondta:

-a helyi romák rettegnek a bosszútól

-elegük van az általánosításból 

-tartanak attól, hogy tovább erősödik a kollektív bűnösség téveszméje.

A brutálisan meggyilkolt Vili bácsi köztiszteletben állt és a szegények között ismert volt az adakozó jószívéről. Ezért is gondolták, hogy van mit elvenni tőle. Nem ezt érdemelte és úgy tűnik, hogy a halálából sem sikerült levonni a megfelelő tanulságot.      

De ne várjuk a happy endet, ez nem egy amerikai történet, hanem egy magyar mese.   

Állítólag a negyvenesek az új harmincasok. Elnézve a Golden Globe idei díjkiosztóját és a heti filmpremiereket nyilvánvaló, hogy a botox jelentősen átírta a sztárok kiselejtezésének ütemét. Az üdére injekciózott negyvenesek tarolnak mindenütt: Sandra Bullock, Sarah Jessica Parker, Jennifer  Aniston, hogy ne feledkezünk meg az isteni Juliáról (Roberts) sem. Nehéz a dolga a feltörekvő  húszas-harmincas generációnak. Esélyük sincs: néhány mellékszerep vagy kifejezetten tiniknek szóló film kivételével a szerepeiket elhappolják a szuper-trendi, fiatalos külsejű régi nagyok. Nehéz így befutni, egyáltalán ismertté válni Hollywoodban. De gyanítom, hogy nem csak a "jólkonzerváltság"  áll a siker hátterében. Néhány éve a barátnőm hirtelen támadt ötletétől vezérelve, egy teljesen idegen társaság közepén találtam magam, egy adriai vitorlázáson. Harmincas pasik, a barátnőmmel mi  ketten és két húszéves  csajszi. Ők  voltak a sunshine-barbik. A fiatalok és szépek jellegzetes fölényével ügyet sem vetettek a társaságra. Lenézőn süttették magukat egész álló nap a fedélzeten, a férfinép meg érje be a látvánnyal. Ha hozzájuk szóltak, csak foghegyről vetettek vissza valamit. Nem úgy, mint mi ketten, a "múmiák". Mi aztán kihoztuk a helyzetből a maximumot! Semmi sem történt, csak éppen remekül éreztük magunkat. Nem szégyelltük mulattatni magunkat és a többieket. Annyit nevettem azon a nyáron, mint azóta sem... A fiúk pedig hazafelé - míg a barbik épp a sminkjüket igazították a benzinkút mosdójában - megkérdezték tőlünk, hogy jártunk-e már a Karib-tengeren... Szóval nem(csak) a kortól függ, hogy kié lesz az a bizonyos főszerep.                                                                                                        

Válni nem olcsó projekt, sőt rendkívül drága...

A férfiak az ár leverése érdekében hajlamosak a béka segge alá helyezni a volt nejük szerepét a közös vagyon összelapátolásában:

"A Gizike?? ... hát annak foggalma sincs a pénzről, szegénke még a tíz- és a húszezrest sem tudja megkülönböztetni.. Dehát nem is ezért szeretjük őt, ugye.. Ő nem látja át az adóvonzatát ezeknek az ügyeknek. Nem tudja, hogy a PÉNZ az nem a fán terem, azt csinálni kell.. Félünk is ennyi pénzt odaadni neki, csak eltékozolja, nem tud az bánni vele."

Érdekes szavak ezek egy férj szájából, aki a nulláról kezdte, jelenleg egy milliárdos vagyon tetején csücsül és az elmúlt harminc évben végig mellette volt az asszony.. Aki pedig háromig  sem tud számolni..(?) 

Később a férfi döbbenten realizálja, hogy a lenézett asszony nem csak háromig, de háromszázmillióig is "ellát" és nem enged a  huszonegyből. Nem(csak) azért , mert anyagias, hanem azért is, mert az elmúlt évtizedekben elege lett abból, hogy mindig megmondják neki, hogy mit tegyen és hogy legyen, mindig ő volt a jófej és az alkalmazkodó. Kilépett az engedelmes feleség szerepéből és neadjisten ennek megfelelően viselkedik.

"A számító ribanc..."                                        

Erőss Zsolt  jobb lábát a térdizülettől lefelé amputálni kellett a hegymászó Tátrában történt súlyos balesete miatt. Túravezetőként,  ereszkedés közben, a háromtagú csapatukra zúduló őrült erejű lavinát próbálta kifékezni. A többiek sajnos tehetetlenül sodródtak a lavina előtt és Zsolt mind a két lábát eltörte a szerencsétlenség során. 

Egy hétköznapi ember, ha elveszíti a lábát, hónapokra , sőt évekre van szüksége, hogy megeméssze a történteket - ha egyáltalán sikerül valaha... Gondolhatnánk, hogy egy extrém sportoló esetén ez fokozottan igaz. Egy motorversenyző feleségeként, számomra a hegymászó szokatlan reakciója nem is oly meglepő. Ismerek olyan bajnokot, aki  leszakadt és visszavart (!) lábbal is folytatta a versenyzést.            

Erőss Zsolt az amputálásról aszerint döntött, hogy mely megoldás esetén van lehetősége a korábbi életforma, tehát a hegymászó sport folytatására. Talán elbiceghetett volna a sérült lábbal még sokáig, de a hegymászásról örökre le kellett volna mondania. Ül az kórházi ágyon, egy nappal az amputációt követően és a jövőbeni terveiről beszél. Mosolyogva.

Igen.., azt hiszem, hogy az álom felülír.                 

Mindenki valamilyennek születik. Dominánsnak vagy megalkuvónak. Erőszakosnak vagy éppen szelídnek Amazonnak illetve madonnának.

Az életünk első szakasza arról szól, hogy öntudatlan ártatlansággal megéljük azt, ami adatott. Erőteljes jegyűként  (pl. oroszlán)  használjuk az erőt, kiárasztjuk a szenvedélyt , megpróbáljuk leigázni a környezetünket, majd a világot. Vigyázunk arra, hogy minden kérdésben igazunk legyen.

Azután jó esetben az égiek figyelmeztetnek, hogy nem jó úton járunk. Néhány pofon után világosan látszik, hogy mire mentünk az eddigiekkel. Egy váratlan baleset, összeomlik  a szilárdnak hitt kapcsolatunk vagy az egzisztenciánk - az angyalok a szemünkbe köpnek. 

Tévedés  azt hinni, hogy az erő azért van velünk, hogy használjuk. Az élet második felének feladata éppen az, hogy megtanuljuk uralni az adottságainkat. Rájövünk arra, hogy ha már mindenben igazunk is van, de minek?! A győzelem vagy a boldogság számít?! Észbe kapunk és elkezdjük kifejleszteni a madonna-arcunkat. Az amazon már a múltté. Erénnyé nemesítjük a velünk a született erőt... Megérkezünk.    

"A kabbalista" című könyv a borítóján díszelgő alábbi sorok miatt lett az enyém: "Mit tennél, ha választanod kéne az igaz szerelem és az örök bölcsesség között?" Nagyvonalúan hagytam magam "megetetni" a hangzatos szlogennel és bátran elmerültem a számomra teljesen ismeretlen szerző (Geert Kimpen) művébe. A regény észrevétlenül húzott magához, mint egy ravasz csábító, megfogott és addig nem is eresztett míg egyszuszra ki nem olvastam. Remek érzés, hogy egyre sokasodnak a szépirodalomban is az éteri, tiszta forrásból merítő szerzők. Hesse, Coelho vagy éppen Márai művei bárkit meggyőzhetnek, hogy a szépirodalom nem csak az üres, egoista fecsegés, hanem komoly, filozófiai és spirituális tudás közvetítője lehet. Számomra ez a magas irodalom. Amely a gyönyörök kertje mellett a tudás feneketlen kútjába is bepillantást enged. A történet csak ürügy, átvivő közeg a kapukon túlról érkezett üzenet számára. A mondanivaló esszenciája a következő  "Szeresd  felebarátodat, mint tenmagadat!" Senkit ne tévesszen meg az egyszerűnek látszó üzenet. A feltétel nélküli szeretet a lehető legnehezebb lecke mindannyiunk számára. A sztoriról csak annyit, hogy fordulatokban gazdag, elvarázsol.  Mester és tanítványa (az írástudó) meg persze az örök Nő bonyolult és szövevényes viszonya. A kabbala pedig egy újabb  bizonyíték arra, hogy sokféle úton járunk, de a legbensőbb lényeg mindig és mindenütt ugyanaz...    

Az ünnep közeledtével a templomokban és egyes köztereken  felállításra kerültek a karácsonyi betlehemek. A szegényes, de békét és meghittséget sugárzó jászol is bizonyítja, hogy a születés körülményei nem számítanak. Az élet él és élni akar. A gyermek érkezik, amikor jönnie kell. Tekintet nélkül az inflációra és a politikai csatározásokra. Az időjárási viszonyokra vagy éppenséggel a járványhelyzetre. Császármetszés és érzéstelenítés, puccos magánkórházi díszletek nélkül is. Az orvosi asszisztencia és a  szülésznői segítség hiánya sem okoz gondot. Világrajöveteléhez nincs szükség alternatív szülésmódokra sem.   

A napokban az autópálya szélén, a hóban, mínusz öt fokos hidegben megszületett egy kis boszorkány, aki Luca névre hallgat. Viharosan érkezett, váratlanul. Az édesanya ötperces fájásokkal indult el a kórházba. Taxival, a reggeli dugóban. Előző gyermekével tizenegy órát vajúdott, így nem tartott semmitől. Útközben azonban felgyorsultak az események. Luca úgy döntött, hogy nem vár senkire és semmire. Egyszerűen megszületett. Természetesen, minden fakszni nélkül. 

A taxis, egy középkorú férfi véletlenül keveredett az egészbe, de végül derekasan helytállt. Az anya öléből közvetlenül a kezei közé pottyant a kis jövevény. A férfi utólag büszkén mesél a történtektől, de a születés misztériuma könnyekig meghatotta.

Szép karácsonyi történet ez,  egy héttel a Kisjézus születésének ünnepe előtt...          

Kezdettől fogva bojkottáltam érdemes művészünk  (Agyament  Dániel) feleségkeresés ürügyén ránk erőltetett  pörformanszát. A tegnapi finálé alkalmával mégis a tévékészülék előtt ragadtam. No, nem az érdekesség szögezett  a fotelhez, sokkal inkább a döbbenet...

Ennyi gusztustalan embert - beleértve a kivénhedt vőlegényt - már régen láttam egy helyen. Maga a versengés ötlete is agyrém. Összegyűjtenek egy tucat leharcolt macát, garantáltan útszéli kivitelben, aki azért töri magát (és  gyilkolja egymást), hogy egy förtelmes öregember választása éppen rá essék (?).

A romantikus randikon Benkő úrnak csattog a protézise, taknya-nyála egybe folyik, a kiválasztott "szerencsésekkel" pedig horrornak is beillő csókjelenetek zajlanak.  A lányok-asszonyok-nagymamák egymást váltva hoch-elegáns éttermekben vacsoráznak. Igyekeznek helytállni, kézzel-lábbal esznek, ha kell: a rákot ollóstól, egészben. (A Pretty Woman zabálnivaló jelenete, groteszk és megalázó módon feldolgozva - igazi hányinger.)          

Eddig szóra sem érdemes a  történet, én vagyok a hülye: mi a fenének nézem ezt.

Különc hősünk azonban a végső választásnál egy váratlan csavart alkalmaz. A jelképes oltár előtt felsorakozott két hegylakó arával (akik közül, mint tudjuk, "csak egy maradhat") ismerteti a döntésének indokait. Az egyikkel közli, hogy számára Ő lenne az ideális feleség és azt is tudja, hogy a nő igazán szereti. De mindez nem számít - folytatja -  mert ő a másik jelöltet szereti (aki egy cseppet sem ideális és nyilvánvalóan csak megjátsza az érzelmeit). Hát így.

A magyar néző meg elmondhatja magáról, hogy ismét sokat tanult...                              

Lassan olyanná válok, mint Ulickaja hősnője, Szonyecska. A tűrhetetlen társadalmi valóság elől a kultúra semleges melegébe menekülök. Veszettül olvasok és szimultán színházba járok. Próbálom elterelni a figyelmemet Való Világ Anikó seggműtétjéről, a démonizált ámokfutó lövöldözéséről, no meg az újabb, kitudjamibenhunytel kórházi áldozatról. Többnyire sikerül is. Kivételt képez, amikor az ember lánya előre kitervelten és jól megfontolt szándékkal éppen egy szatírát választ esti szórakozásul. A Rudolf Péter rendezésében színre került Keleti p.u. című darab éppen ilyen. Mert bizonyos pontjain az ember arcára fagy a röhögés. Az a röhögés, ami egyébként is kínunkban fog el. A cselekmény látszatra komikus, de mivel híven tükrözi a mai magyar valóságot, egyben mélyen tragikus. A rendező nem rejti véka alá lesújtó véleményét a hazai közállapotokról. Bár helyszínül a pályaudvart választotta, a történet hasonlóképpen játszódhatna egy kórházban vagy akár egy szupermarketben. A szereplői ugyanis mi magunk vagyunk. A társadalmi hierarchia tetejére szédült, közepén rekedt vagy éppen a szélére szorult magyar emberek. Jól bele kell nézni a tükörbe és ideje elgondolkodni, hogy ez meddig mehet így. Én azonmód megtettem. Elborzadtam, majd gyorsan lehalásztam a polcról egy klasszikust...

Néhány évszázada istenkáromlásért megégették volna. Frédérique Jourdaa kényes témához nyúlt: Jesu világi életéről és Magdalai Mariamhoz fűződő szerelméről írt könyvet. A hiánypótló regény végigköveti Jézust a megfeszítéséhez vezető úton, melynek során a názáreti gyermekből szerzetes, majd az érző férfiból a világ megváltója lett. Véleményem szerint a könyv igen jól sikerült, elkerülte az ízléstelenség és a vallási szentimentalizmus mély csapdáit is. Nyilvánvaló, hogy a szerző spirituálisan fejlett szinten áll, Jesu utazásainak leírása során az akkori világ fizikai bemutatásán túl az uralkodó vallási, eszmei irányzatokról is átfogó képet alkot. Talán nem túlzó a kifejezés, hogy vallások felett szintetizál. Szembesít minket Jézus emberi mivoltával és azzal az időszerű felismeréssel, hogy a mennyek országa mindannyiunkban ott lakozik. A Bibliát nem vagy csak felületesen ismerő olvasóhoz is közel hozza az isteni  bárány személyét és csodálatos tetteit.

Helyreállítja a megbomlott szimmetriát: a korábban száműzött  női energia, Mária Magdaléna Jézus életében, lelki feljődésében betöltött fontos szerepének bemutatásával.                 

Tegnap vásároltam egy akciós bontott csirkét, amiben éppen az volt az akció, hogy rohadtul egybe volt. Kénytelen voltam feldarabolni. Általában  megveszem aranyáron a combokat vagy a mellfilét külön. Az egész csirke nagyon gazdaságos megoldás: az aprólékból levest, a combokból sültet, a mellből finom ragut készíthetsz. Ha ügyes vagy, akár 3-4 vacsora is kipipálva vele.

Ha elakadok a főzésben rendre a telefon végén vagy pedig a neten kötök ki. Most addig a pontig jutottam egyedül, hogy a szemöldök-csipesszel gondosan kiszedegettem a toll-maradványokat (hogy a fenébe is hívják ezt, toklász?!) A további teendőkre  anyámnál nem mertem rákérdezni, túl cikinek ítéltem az én koromban. Gondoltam, majd keresek és  találok egy tuti kis oktató-filmet a világhálón, a "Csirke szakszerű feldarabolása" címen. Mivel azonban nem leltem ilyet,  a létező legélesebb késemmel nekiláttam a trancsírozáshoz. Annyit olvastam valahol, hogy az ízületnél kell vágni. Mégpedig négybe vagy nyolcba. Oké. De az ízület gondosan be van takargatva a csirke húsával és bőrével. Még jó, hogy a toll már nem zavar be ilyenkor. Lehet, hogy a csirke gondos letaperolása és a harmadik próbálkozás után végre eltalálod a helyes pontot, de addigra már a nemes részeknek  (hús, bőr) annyi. B verzió: sokadszorra sem találod el és dühödben szilánkosra vágod a  csontot C verzió:  egyszerűen letöröd a csirke lábát haragodban D verzió: kivágod a csirkét a csudába és pizzát rendelsz ...  

Készülök az önellátó gazdálkodásra, úgyhogy megrémültem: ezek után mihez kezdenék ÉN egy bontatlan, sőt nagyon is élő csirkével?! 

p.s.: Megnyugtatásul: a húsleves hihetetlenül finomra sikerült.!   

Kapzsi. Szűkmarkú. Kicsinyes. Garasoskodó. Zsugori. Fukar. Irigy. Mohó. Sóher. Önző. Skót. Pénzéhes. Pénzsóvár. Anyagias. Smucig. A fösvény szó szinonimái a magyar nyelvben.

Márkus László. Kállai Ferenc. Jóval korábban Mányai Lajos. És most Eperjes Károly. Moliére: A fösvény címszerepében, az Új Színházban.

Inkább az elvárásaimmal, mint a színészi teljesítménnyel van a gond. De Eperjesnél nekem hiányzik a lényeg a fösvény karakteréből. Alakításában kizárólag a felszín: a komikus az, ami tetten érhető, a mélyen drámai tartalom pedig  elmarad. Az igazán  jó fösvényt muszáj megérteni, sőt sajnálni kell. Együttérezni vele. Eperjesen "csak" jót lehet nevetni. Lehetetlenség nem kiröhögni, tényleg. De ezzel még nem több a hupikék törpikék réménél, a jó öreg Hókuszpóknál...                

Ismeritek ezt a számot?!  Zseniális, ma hallottam először, újabb szerzemény a jó öreg  Kft-től.    

A youtube-on csak "domesztikálva" találtam, de így is szuper:

http://www.youtube.com/watch?v=6xn42AHq-VA

Kft - Nem a tiéd 

Az a lány nem a tiéd ott a fényképen, az a hely nem a tiéd ott a szívében, az a sejt nem a tiéd ott a méhében, az a lány nem a tiéd... Ez a hang nem a tiéd itt a gégémben, ez a dal nem a tiéd itt a cédénken, ez a rím nem a tiéd itt a refrénben, ez a dal nem a tiéd... Kivárni minden percet, ahhoz még nem volt merszed, de aztán újra kezded, s közben persze elfelejted: Az a lány nem a tiéd ott a fényképen, az a film nem rólad szól a tévében, az az öt szám nem a tiéd itt a szelvényen, az a láb nem az Istené ott a kezedben! Az végképp nem, nem! Az végképp nem, nem, nem! Az végképp nem, nem! Az végképp nem, nem, nem! Az végképp nem! Kivárni minden percet, ahhoz még nem volt merszed, de aztán újra kezded, s közben persze elfelejted: Az a lány nem a tiéd ott a fényképen, az a hely nem a tiéd ott a szívében, csak a rém, az a tiéd ott a bányában, és ez így van veled általában, mostanában! Az a lány nem a tiéd, csak a rém, az a tiéd! Az a lány nem a tiéd, csak az a rém, az a tiéd!

Én akartam. Naná. Nagyon akartam az ELLE volt főszerkesztője, Vass Virág debütáló kötetét. Rendkívül érdekelt, hogy mit nyújt történetalkotásban a Sziporkalány. Virág mindig is  közel állt a szívemhez, főszerkesztői levelei felejhetetlenek. Tűzijáték: felvillan és elég. Egypercesek, a kedvenc műfajom.  

Vulevu, a Könyv. Ponyvaként  nehezen olvasható,  szépirodalomnak meg túl illatos. Intenzív próza, habkönnyű tartalom. Cornflakes  egy nehéz  vörös borral. Nem laksz jól, így csak óvatosan kortyolgatsz, de kevés ahhoz, hogy megrészegítsen. Tulajdonképpen a jó szó az, hogy olyan "magazinos". Romantika, divat, ezotéria, csipetnyi pszichológiával. Párizsi fejezetek, az írónő tényleg biztosra ment. Kár. Pedig Virágban benne van a potenciál. Majd legközelebb. Jön a "Franciadrazsé". Gondolom még karácsony előtt a boltokba kerül.

A legjobb gondolat a könyvből : "Az élet legfontosabb problémái alapvetően megoldhatatlanok. Nem lehet őket megoldani. Csak kinőni.... A problémák maradnak. Csak te lépsz át egy magasabb szintre."  Kundera óta vallom, hogy egy könyvet egyetlen mondatért is érdemes. Még akkor is, ha a gondolat nem is Virágtól, hanem Jungtól származik..       

Belehallgattam ma az egyik "legújabb" rádió (NEO) reggeli műsorába, amelyet - remélem önbeteljesítő jóslatként - Kamikaze névre kereszteltek lelkes alkotói.

Úgy hallottam a Téren,  hogy nem érdemes nyafogni a Sláger megszűnése miatt , az csak egy "xar rádió", olyan, mint a többi. Ma pedig ráhangolok az ismerős frekvenciára és azt mondják, hogy  a Neo Rádió az "pont jó" . Pláne nekem, ugye, hiszen Nea névre hallgatok.

No, a számomra reprezentatív mintaként szolgáló negyedórában a következőket tudtam meg:

1. A rádióhallgatók nagy részének le sem esett , hogy ez már nem a Sláger Rádió, küldik az sms-t ütre-főre, csak beolvassák végre a nevüket.

2. Meghallgathattam egy mélyinterjút István Dániellel, a Sláger korábbi kívánság-felelősével, aki elmagyarázta, hogy nem volt választása, részéről ez megélhetési váltás, meg különben sem élhet kívánságműsor-vezetés nélkül.

3. Megtudtam, hogy a rádióadó vezetése jelenleg is tárgyal Bochkorékkal a Bumeráng neue mode szerinti folytatásáról. Végre egy hasznos információ. Úgy tűnik a csapat marad, csak a mez színe változik.                

A zene egész jó:   "Come back! Baby come back, won't u p.l.s. come back.. !" - csak ne szakította volna félbe folyton a nyálashangú speaker. Ahogy beértem a munkahelyemre, éppen egy mondat közepén tartott, de cseppet sem fájt kikapcsolnom őt. Sőt.        

Drasius Kedys. Az apa, akinek négyéves kislányát több mint egy évig, rendszeresen molesztálta egy három főből álló pedofil bűnbanda. Kedys csalódott az igazságszolgáltatásban, mert megtapasztalta annak tehetetlenségét és maga állt bosszút a kislánya megbecstelenítőin. Momentán a leghíresebb litván férfi.

A vádirat szerint a négyéves Deimantele-t a saját anyja kölcsönözte ki szexuális célokra alkalmanként 1000 euróért. A kislány egy felnőtt méretű babán pontosan megmutatta az apjának, hogy mit tettek vele és az elébe tett fényképek alapján azonosította is az elkövetőket.   Mikor az apa rájött a borzalomra, feljelentést tett és az igazságszolgáltatás működésbe lépett. Kedvenc szófordulatom szerint „egy normális világban” itt véget is érne a történet. A rossz elnyerné méltó büntetését stb. De nem.         

Az elkövetők ugyanis befolyásos emberek voltak: Andrius Üsas cégigazgató, Jonas Furmanavicius bíró és egy Aidas nevű harmadik. A bűncselekményekben az anya nővére, vagyis a gyerek nagynénje is részt vett.   Az egy évig húzódó eljárás végén az elkövetőket bizonyítékok hiányában felmentették az összes vádpont alól. A pszichológusok szerint nem volt megállapítható teljes bizonyossággal, hogy a gyerek hazudik, képzelődik avagy igazat mond.   Kedys meghallgatta az ítéletet, végignézte, ahogy a bűnösök diadalmas képpel kimasíroznak a tárgyalóteremből, majd szó nélkül távozott.   

Az apát ezután 290 ezer eurós kártérítés megfizetésére kötelezték és elvették szülői felügyeleti jogát..       

Az ezt követő események rövid krónikája:  

„2009. október 5-én a 47 éves Furmanavicius bíró munkába menet dugóba került, és mikor kiszállt a Mercedeséből, hogy megnézze, hogy mi történt, egy férfi odalépett hozzá, háromszor tökön lőtte, majd egy golyót engedett a fejébe. Két óra múlva a házából távozó nagynénit, Violeta Narusevicienét lőtte fültövön egy ismeretlen, aki a gyilkos fegyvert a holttest mellé dobta. Később megállapították, hogy a 9 mm-es Berettát Drasius Kedys nevére regisztrálták. Egy hét múlva a Litván Szociáldemokrata Párt Vilnius-i székházában - amelyben az országos gyerekvédelmi szolgálat központja is található - bomba robbant. Litván újságírók szerint ez a merénylet is Kedys számláját terheli.” Kedys azóta bujkál, a kislány anyja és a harmadik elkövető 24 órás rendőrségi védelemben. Kedys kihasználva az információs sztráda nyújtotta előnyt, nyitott egy site-ot, amelyre azóta tömegével érkeznek a gratulációk. A Facebook-on az eddigiekben már emberek tízezrei biztosították  támogatásukról a férfit. A tanulságot mindenki vonja le, maga.    

http://zyzik.wordpress.com/2009/10/20/drasius-kedys-letter-to-nobody/

http://www.kedys.lt/

A materializmus jó mélyre ültette az emberi agyakban alaptézisét, miszerint a lét határozza meg a tudatot. "Éhes gyomorral disznókat álmodsz" - a társadalom széles tömegei számára érthető és a mindennapokban jól használható eligazítás ez.

Sokáig imponált Lukács György frappáns magyarázata: aki bizonytalan a materialista világrendet illetően, csak álljon ki a legközelebbi vonatsínre és az  anyag csattanós választ ad majd a kétségeire. Ma már erről úgy gondolkodom, hogy tudatosan nem állok a vonatsínre, ha pedig valamiért muszáj lenne, még mindig ott vannak az angyalok és a levitáció.:). 

A jelenlegi helyzet az, hogy egyre nehezebben értek szót a materialista alapon működő embertársaimmal. Nem viccelek, mintha teljesen más nyelvet beszélnénk.. Például az egyik ismerősömmel felmerült az únásig lerágott h1n1 kérdése. Az álláspontomat úgy foglaltam össze, hogy  nem hiszem, hogy azt a sorsot szánta nekem az ég, hogy kimúljak a malacvírustól. Az ismerősöm tekintete megelőlegezett  részemre néhány évet a Hárs-hegyen, jól bezárt ajtók mögött. Aki nem tanult meg bízni a megérzéseiben, annak számára ez teljesen kínai.

Már gyerekkoromban hittem a földönkívüliek létezésében. Nem azért, mert meglátogattak és elraboltak, hanem mert számomra ez sosem volt kérdés. Felfoghatatlan, hogy van olyan ember, aki kételkedik a létezésükben.

Sok embert valamilyen trauma indít el a spirituális úton: egy komoly baleset, egy súlyos betegség, veszteség.  Én is közéjük tartozom, volt akkora szerencsém,  hogy megtapasztaljam a fizikai érzékek feletti világ létezését. A rám mért szenvedés pedig ráállított a megfelelő pályára. A fejlődésem során az emberi kapcsolataim megváltoztak, barátságok múltak, átalakultak a prioritások. Az utóbbi időben bevonzott új ismerőseim szinte kivétel nélkül a hasonlóképpen gondolkodók közül kerültek ki. Lélektársak bukkantak fel a semmiből, akikkel  félszavakból is értjük egymást. Szinkronban gondolkodom velük, mintha ezer éve ismerném őket. Naponta jönnek szembe velem a szükséges könyvek, információk, megfejtések. Egy szó mint  száz, érzem, hogy jó úton haladok és a túra minden percét maradéktalanul élvezem!  

Trónfosztásomat ünnepelendő ma este az Új Színházban, Mayenburg: A csúnya című előadásán landoltam (kísérletező kedvű barátnőmé a pont a jegyekért). Az expozé izgalmas: adott egy zseniális, ámde rémronda mérnök (Gáspár Sándor), akit  a külseje miatt rendre mellőznek a találmánya prezentációin. Erre bedühödik, majd a sarki plasztikai sebésznél vásárol magának egy csinos arcot és ezzel fenekestül felforgatja az életét. Mikor a színház mellett döntöttem komoly fantáziát vizionáltam  a műbe (állítólag erős a dramaturgiai érzékem). Szóval, azt reméltem oda fut ki az egész, hogy a külcsin semmi, a belbecs pedig az, ami egyedül számít. Ehhez képest a tanulság szegényes: ha szobrászhoz fordulsz a képed korlátlan számban reprodukálható lesz és végül Te sem tudod majd ki is (melyik) vagy valójában. Tehát a mű leginkább azoknak az embereknek szól. akiknek fogalmuk sincs arról, hogy kik is ők valójában mielőtt belenéznének a tükörbe. (Például  a plázacicáknak). Ha a fizikairól lefordítjuk metafizikai síkra (én az élvezhetőség kedvéért azonmód megtettem) és az agymosott klónok tömeges létrejöttére gondolunk, úgy a tanulság működik. Csak ezt a drámát - szigorúan a közérthetőség  kedvéért - még meg kell írnia valakinek. Mondjuk nekem.:)        

1. Az elsők között voltam, aki arra biztatott, hogy ne féljetek.

2. Nemet mondtam az oltásra egyenesen a kezdetektől.

3.Elolvastam mindent a témában pro/kontra, ami fellelhető. 

Több hetes kitartó informálódásom végül oda vezetett, hogy TOTÁLISAN ÖSSZE VAGYOK ZAVARODVA. Még az sem vigasztal, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Szeretném megosztani Veletek a konfúzióm okait:

1. Az Ukrajnából érkező  hírek az ártalmatlannak tűnő vírus jelentőségét újraértelmezték. Bár nem hiszek a tüdőpestis híresztelésben, de rémisztő a sok haláleset.     

2. Prominens személyiségek (genetikus (dr. Czeizel), infektológus (dr. Szlávik), szülész-nőgyógyász (dr. Csermely) emeltek szót az oltás mellett. A www.videoklinika.hu site-on több, a  témába vágó felvétel található.

3. Magam miatt nem érdekelne az egész, de van egy 11 éves lányom (mellesleg a szüleim a rizikó-csoportba tartoznak). Iszonyú felelősség dönteni mások élete felől. Vállalni, hogy nem kap oltást és neadjisten..., vagy beoltatni és kitenni őt a később jelentkező mellékhatásoknak. (Állítólag az oltóanyagban levő higany sosem szívódik fel a szervezetből.). Olvastam olyan megoldásról is, hogy csak a szülők oltatták be magukat (a kölyköket nem), hogy legalább ők ne vigyék haza a fertőzést. (Bevallom, még ez tűnt a legreálisabbnak.)    

Úgyhogy köszönettel venném, ha valaki nem hívőként, hanem tudományos alapon megmondaná a tutit. Győzzetek meg, de gyorsan!           

A tibetiek szerint évente négy van belőle:  A tibeti ("nagy") buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak, sorrendben ez az első holdhó 15., negyedik holdhó 15. , hatodik holdhó 4. és kilencedik holdhó 22. napja. Az első holdhó, egyben a tibeti újév első napja február 25. 2009-ben a 10 milliószoros nap :  November 9. hétfő 10 milliószoros napok 2010-ben: Február 28. vasárnap Május 27. csütörtök Július 15. csütörtök Október 29. péntek Ezeken a napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat. Fontos, hogy arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben. Ha negatív érzelmeid, gondolataid merülnek fel. Nyilvánítsd ki, hogy elengeded őket. A nagy terheid feloldását érdemes erre a napra időzíteni. Küldj fényt, szeretetet a Földnek és az emberiségnek! Képzeld el a Földet egészségesnek, a rajta élő embereket pedig békésnek, szeretettelinek. Lásd a Világbékét ünnepelni! Tegyél meg mindent, amit szeretnél 10 milliószoros erővel hatni! Szólj minél több embernek, hogy ők is tudatosak lehessenek ezeken a napokon. A világmeditációnak az a célja, hogy a hatékonyság növelése érdekében, egy adott napon vagy időpontban sok helyen egyszerre érkezzen a földre az a fényrezgés spektrum amihez alkalmazkodva és / egyénileg ki- ki mennyit magába /befogadva eljuttassunk a földnek. Mert a fő és önzetlen cél az , hogy a már megnyitott energia és dimenzió kapukon keresztül olyan mennyiségű szeretet és gyógyító energiát juttassunk a földbe, mellyel végső soron a sajátunk és a föld rezgésszintjét felemelve, egységben átlépjünk az 5. dimenzió valóságába. Minden egyes meditáció és beavatás fokozatosan növeli a föld és saját rezgésszintedet, amíg eljutsz a feltétel nélküli szeretet energián keresztül a szeretet egységéhez. A szeretet egységének megtapasztalása folyamatosan növeli benned a megvilágosodásodhoz szükséges fénymennyiséget. Régi időkben magyarnak azokat a személyeket nevezték, akik tudatilag eljutottak arra a szintre, hogy a világot amelyben élnek az összes teremtményével együtt egységes egésznek vélték és azt vallották, hogy az egyetlen teremtő erő a lélek, ami mindenben benne van, mindent áthat és ezáltal minden és mindenki egymással összefügg. Önmagukon kívül tisztelettel, végtelen és feltétel nélküli szeretettel viszonyultak a természethez, felebarátaikhoz, azaz embertársaikhoz, mert hitték és tudták, hogy a belső fény a lélek mindenben és mindenkiben ugyanabból a forrásból ered és a szeretet energiáján keresztül egymáshoz kapcsolódnak. Hittek az örök szentháromságban annak teremtő erejében ATYA ISTEN /áradó /ANYA ISTEN /befogadó / GYERMEK /megszülető /.Tudták , hogy minden rezgésből áll, elektromágneses fényhullámokból, ami minden anyagban benne van, és élővé teszi. Összetartja, összerendezi, megadja egyedi tulajdonságait, ez az anyag lelke, minden élet hordozója. Nemsokára ki fog derülni, hogy lehet hatni /egy bizonyos energián keresztül / az anyagra és megváltoztathatók az anyag tulajdonságai. Igen , ezt hívják alkímiának. Mindnyájan alkimisták lehettek. Aki ma magyarnak akarja magát vallani az önmagán túlnőve áldozatot hoz és segít abban, hogy a magyarság gondolatvilágát, ne a sötétség a széthúzás a megosztottság, ne az Én és Te hanem a MI EGYÜTT jellemeze. A gyógyító és feltétel nélküli szeretet fényét kell, hogy vigye a nagymértékben sérült és megtévesztett lelkeknek. Az igazi magyar ember fényhordozó, de egyben FÉNYHARCOS is, hiszen gyakran tapasztalja hogy ebben az elanyagiasodott, pénzorientált világban ezt a fajta szemléletet úgy fogadják mintha valami csodabogár lennél és megkérdezik Tőled , hogy TE még hiszel a mesékben.? Én azt mondom, higgy!!!! Különösen a magyar népmesékben, mely az igaz értékekre és a világ nagy igazságaira tanít. Megőrizte azokat a tanításokat, amelyek most fognak igazságra lelni. Ne hátrálj meg ha kinevetnek, ha nem tudnak azonosulni törekvéseiddel! Aki magyar azzal mutathat példát a világnak, ha egyénileg meggyógyítja kifényesíti a lelkét és ebbe a fizikailag és lelkileg is szétszabdalt, megnyomorított országban felebarátaival együtt megteremti az ország lelki békéjét, szeretet egységét. Az új energiához korlátlan a hozzáférés Te is megteremtheted magadnak a bőséget, boldogságot. Nem függ attól hol élsz milyen nemzetiségű vagy , milyen színű a bőröd, mi a felekezeted, melyik pártot preferálod, milyen az anyagi helyzeted, milyen a nemed és korod. Egyetlen dologtól függ hiszel e a feltétel nélküli szeretetben, be tudod e engedni magadba, ki tudod e fényesíteni, megtudod e gyógyítani vele a lelkedet és elkötelezed e magad a föld gyógyítására , vibrációjának emelésére . Bizz a teremtőben és higgy magadban.! AHOL FÉNY OTT BÉKE, AHOL BÉKE OTT SZERETET, AHOL A SZERETET OTT A TEREMTŐ...............ISTEN. FÉNYHARCOS Az új kor jelszava és ezt jól vésd az eszedbe AZ ÖNZETLEN SZERETET MINDENT LEGYŐZ ÉS GYŐZTES-GYŐZTES MEGOLDÁSOKAT TEREMT… ESPAVO Bircsák Tibor

 forrás:

http://www.kryon.shp.hu/hpc/web.php?a=kryon&o=cQ0cvOlQ6l

A Twilight-sorozat harmadik kötetének (Eclipse) elolvasása után egy héttel sem hagy nyugodni a rejtély. Mi a magyarázat, hogy az olvasót 10-től 99 éves korig magával ragadja ez a történet. Mitől érezzük komfortosan magunkat ebben a rémisztő,  vámpírok és vérfarkasok uralta, abszurd mesevilágban? Miért érdekes az ön- és közveszélyes hősnő ügyetlenkedése egy poros, ködös helyszínen? S végül a legőrjítőbb kérdés: miért szeretnénk oly forrón cserélni vele...?!   

Stephenie Meyer egyszerűen ellenállhatatlan atmoszférát teremt. Az elementáris érzelmek, a halálos szerelem mára már letűnt fogalmak. Az írónő felidézi az ősi bevésődéseket, feltépi az elnyomott hiányérzetünk sebeit és a fájdalomra egészen az utolsó oldalig gyógyírt kínál. A tudatmódosítás hatása azonban a könyvvel együtt véget ér. Mi pedig azt kívánjuk: bárcsak sose múlna el a varázslat...  

Bella a szokásos bénázása mellett ezúttal felvillant valami jellemzően emberit:  a fekete (Edward) és fehér (Jacob) közötti választás során képtelen egy határozott igennel vagy nemmel felelni. Mert az emberek világában semmi nem egyszerűen fekete vagy fehér. Még ha ritkán is adódik,  hogy két ilyen tökéletes alternatíva (férfi) közül kellene választani...                              

Napjainkban áldásos módon egyre több szó esik a környezetünk védelméről. Sőt, újabban már nem csak beszélünk róla. A szellemi környezetszennyezés kérdése azonban parlagon hever. A fizikai világban házirendeket alkotunk, magatartási szabályokat,  amelyek megsértőire szankció vár. A mentális egészségünket veszélyeztető szennymédia viszont szabadon garázdálkodhat, a demoralizáló nézetek terjesztése nemhogy tiltott lenne, de sok esetben támogatott. A terjedő beteg ideológiák természetes gátrendszere, a régi erkölcs romokban áll. Szabályaira kevesen emlékszünk, megszegése divatossá vált. A természetes szankciórendszer - elítélés, megvetés, kiközösítés - érvényét veszítette, nem működik. Szigorú, így cseppet sem modern fogalmakról beszélünk. Emlékeztek rá, hogyan vette kezdetét annak idején a környezetvédelem? Elkezdtünk ügyelni arra, hogy ne szemeteljünk a köztereken, majd rászóltunk arra, aki az autójából nejlonzacskókat hajigál. Működésbe lépett egy társadalmi mechanizmus, ami kivetette magából a szabálysértőket. A mai társadalom olyan mint egy rossz gyerek. A túlhajtott liberalizmus pedig, ami előbb közénk vetette a gyeplőt, majd sorsunkra hagyott, a sarokban kacarász. Mindenki érzi, hogy nincs rend, de  nem tudja hol és hogyan kezdje el a rendrakást. Abban sem biztos, hogy neki kellene elkezdenie.., van-e ráhatása egyáltalán a dolgok alakulására. Hiányoznak a szükséges erkölcsi alapok, csak homályos képek derengenek arról, hogy MI IS A HELYES. Aki még érzékeli az origót, kétségbeesetten figyeli, hogy vajon még meddig süllyedünk. A jó hír, hogy a kétségbeesés társakat  keres. Az ébredő emberekből szerveződő csoportok egyre szélesednek és előbb-utóbb nyilvánossághoz jutnak. Nem adhatjuk fel a reményt, hogy sikerül jó irányba terelni a világot. Még nem. Sosem...    

Valahol a természetfeletti és az őrület határán él és alkot egy Ágnes nevű nő.Tucatpopsztárból (Agnes Vanilla) felnőtté érett zeneszerző, költő és előadó. Egyénisége tele ellentmondásokkal: József Attila és Radnóti versek megzenésítésével valami éterit közvetít, míg legutóbbi lemeze ( A gömb) leegyszerűsítve a zaj művészete. Önkifejezése fekete és fehér erők ellentétes vonzásában érik és formálódik.Tegnap a MÜPÁ-ban ízelítőt kaphattunk mindkettőből. Szerencsére a hangsúly ezúttal a decemberben megjelenő Radnóti-album dalaira került. A rendkívül színvonalas, majdnem három órás monstre-koncerten megszerethettük az új dalokat, Ágnes értő és érző előadása afféle "lélektolmácsolás" amely még közelebb hozza a hallgatóhoz a költőóriásokat. "Mert annyit érek én, amennyit ér a szó" visszhangzik a fülemben Radnóti ars poeticá-ja. Remek élmény az új lemez, mindenkinek szívből ajánlom, aki kedveli a verseket!                                  

Istenem, micsoda nagyság ment el.. Csak most értettem meg igazán. Aki úgy gondolja, hogy Michael Jackson személyében csak egy lecsúszott, agyonplasztikázott, gyógyszerfüggő popsztárt veszítettünk, óriásit téved. A koncertfilmnek is beillő házi felvételek alapján  MJ csillaga halála előtt magasabban ragyogott,  mint valaha. Küldetése volt a tervezett koncerttel. Az "üzenet", ahogy ő nevezte, egyszerűen szól: szeressük egymást és próbáljuk megmenteni a Földet. Perfekcionista személyében minden egyesült, ami csak számít  a zene világában. Ötven évesen is. Remek énekhang, kivételes ritmusérzék, fantasztikus tánctehetség. Tartalmas mondanivaló. Ehhez adódott még a szerzői-rendezői géniusz és a sztárhoz szokatlan szerénység. "Nem kritika, amit mondtam..., jobb lesz így"- magyaráz szelíden az egyik instrukciója után. A táncosai, a zenészei, a vokál egyszerűen rajong érte, láthatóan imádják. Az évszázad koncertje lehetett volna, ha megvalósul. A 21. évszázadé. Ehelyett MJ meghalt egy banális gyógyszermérgezésben. Azt még túlélte, hogy elveszett a becsülete, megfeszítették, majd elfeledkeztek róla. Hálásak lehetünk Kenny Ortegának, hogy elkészítette ezt a filmet. Jacko már nem érhette meg, de az üzenete mégis eljutott hozzánk. God bless you, Michael..!.       

Lehet, hogy sokaknak irritáló Bochkor Gábor személye. Egyesek talán szánalmasnak tartják Sebestyén Balázs igyekezetét az előzőhöz való felzárkózásra. De az, hogy november 18-tól - szimplán politikai okokból - megszűnik az ország két legfontosabb rádióadója, számomra teljesen érthetetlen..

"Két új cég indíthat rádióadót november közepétől a Danubius és a Sláger Rádió frekvenciáján - döntöttek az ORTT szerdai ülésén a testület Fidesz, KDNP és MSZP által delegált tagjai. Az SZDSZ-es tag nem szavazott, az ORTT elnöke pedig nem vett részt a szavazáson, már korábban távozott az ülésről. A Danubius frekvenciáját az Advenio nevű cég, a Slágerét az FM1 nevű konzorcium kapja hét évre." (origo.hu)

Tizenhat éves korom óta hallgatom a Danubius Rádiót, még a német nyelvű adás idejéből az ismeretség. Néhány hónapja pedig rákattantam a Slágerre. Igen, abba  a korba értem, amikor a kedvenc számaim egy része már nosztalgiázásnak számít. Zenehallgatás közben eszembe sem jutott, hogy az említett rádióadó(k) balliberális platformon állnak.        

 "Az Adveniót nem sokkal a pályázat beadási határideje előtt, szeptember 7-én jegyezték be a cégnyilvántartásba, a céget 5 millió forintos tőkével alapították. A cég kétharmad részben Nyerges Zsolt ügyvéd, egyharmad részben pedig a jobboldalinak tartott Lánchíd Rádió által alapított Lánchíd Vagyonkezelő tulajdonában van. A cég egyik vezetője, a cégadatok szerint igazgatósági tagja Heltai Péter, akinek van rádiós múltja, az Inforádió nevű hírrádió egyik alapítója volt.

Az FM1 egy konzorcium, az Est Média Group (EMG) és a cég tulajdonában álló Radiocafé 98.6 közös pályázatát takarja. Az EMG ügyvezető igazgatója, Kádár Tamás az [origo]-nak korábban azt mondta: ha győznek, a Radiocafé szellemiségét, értékeit szeretnék továbbvinni, még ha az új csatornán jóval több is lenne a zene." (origo.hu)

Nem létezhet egyetlen területe sem az életünknek, amely politikamentes?! Valóban ennyire fontos - egy zeneadó esetében is - a politikai hovatartozás? Miért kell a megszokott reggeli műsorom helyett ezentúl politikai beszélgetést hallgatnom?!          

MIndannyian melegségre vágyunk. Ha szerencsénk van, hozzábújhatunk a párunkhoz, elolvadhatunk a gyermekünk pillantásától. Vagy éppen egy kedves telefonhívással melegséget csempészhetünk a rokonaink, barátaink életébe. 

A fogyasztói társadalom azonban nem hagyja cserben a kevésbé szerencséseket sem. Emberi érintés, gesztusok helyett vásárolhatunk egy praktikus plüssállatot. Lenmag és levendula töltete két perc alatt felmelegíthető a mikróban és két órán át sugározza az illúziót. Sokféle alakban létezik: maci, nyuszi, boci, kutyus, kacsa, még pingvint is kínál a repertoár. Kizárólag emberi alakban nem elérhető. De ami késik, az nem múlik. Hamarosan piacra kerülhet  a hősugárzó gumibaba is. "Nemcsak gyerekeknek", a frappáns szlogen szerint. Az emberiségnek, általában.

Nemrégiben Veresgabi egyik bejegyzése kapcsán a site rendkívül rangos hitvita rögtönzött helyszínévé vált, amelynek fő résztvevői a drága Gé és Aximia barátaim voltak. Már akkor eltúnődtem a címben jelzett kettősségen.

A minap kezembe akadt egy spirituális  értelemben meghatározó könyv.  Nem szégyellem: az ominózus könyv  második olvasásakor már filctollal emeltem ki a lényeges részeket, azzal a nem titkolt céllal, hogy a főbb gondolatokat megosszam veletek.

A könyv címe: Az élet második fele, írója pedig (James Hollis) egy széles műveltségű jungista pszichoterapeuta, aki meglehetősen szokatlan szemszögből tekint ránk és csip-csup ügyeinkre, mint párkapcsolat, család vagy éppen a karrier. 

A könyv főként azokat szólítja meg, akikben egy ideje élesedik az érzés, hogy nincsenek a helyükön. Bár az életük első felében megcselekedték mindazt, amit a haza, család és a neveléssel beléjük plántált kötelességtudat megkövetelt, de mégsem ELÉGEDETTEK. Rávilágít arra a kétségtelen tényre, hogy a siker, amely az élet első felében oly hangsúlyos ambíció gyermeke (szerencsés esetben) önmagában nem elég a boldogsághoz. Életünk második felében az emberi psziché egyre hangosabban követeli jussát. Véleménye szerint, amíg megoldható, próbálunk úgy manőverezni, hogy ne kelljen szembesülni a legbelsőbb önmagunkkal. A találkozás elodázása, a zsibbadt elmeállapot fenntartása akár egy életen keresztül is eltarthat, azonban totális zsákutca és valódi szellemi fejlődést csak a mélymerüléssel érhetünk el.

A reaktív depresszióra (ami például valaki elvesztésével kapcsolatban léphet fel), mint  terápiás esélyre tekint, amelyben benne rejlik a fejlődésünk lehetősége. Ezért nem szabad letagadni és gyógyszerekkel elnyomni  a fájdalmat. Rávilágít, hogy ahelyett, hogy a hibás géneket vagy  a rossz karmánkat okolnánk, ideje felnőnünk és felelősséget vállalnunk a félresikerült dolgainkért. A kapcsolatok oly gyakori megromlásáért  a mérhetetlen elvárásainkat  és a korábban szerzett sebek gyakori felszakadását hibáztatja. A projekció (kivetítés) következtében minden új embert egy sajátos, csak ránk jellemző szemüvegen keresztül  látunk és értékelünk, így a létrehozott kép a valósággal többnyire  köszönőviszonyban sincs. A múltbéli tapasztalataink alapján alkalmazott indulatáttétel (amellyel áttesszük a megjósolható  eredményt az új kapcsolatra) tovább torzítja az összképet. A következmény legtöbbször fatális. Az  elvárásainkhoz szabott  kép szétesik és a kapcsolat a régi minta ismétlődése miatt felbomlik. Ilyenkor érezzük úgy, hogy mindig ugyanazt  a típust vonzzuk be...

Központivá nagyítja a család felelősségét a gyermek  egészséges lelkületének  megőrzésében, a kulcsszó a feltétel nélküli szeretet és annak ésszerű keretek között történő biztosítása, hogy a gyermek "azzá válhasson, aki". A modern család  dolga a hagyományos szerepeken túl (munkamegosztás, gyermeknevelés, gazdasági egység) a családtagok önmegvalósításának elősegítése. A különbözőséget, az eltérő érdeklődést, amelyre oly gyakran panaszkodunk a társ legnagyobb adományának és ugyancsak a fejlődésünk zálogának tekinti. Megtanulhatjuk a könyvből, hogy pályát (karriert) ugyan választhatunk, de a hivatás az választ bennünket. "Hosszú távon akkor találjuk meg az életünk értelmét, ha belül úgy érezzük, hogy  a helyünkön vagyunk." Szó esik még a halhatatlan istenekről, vagyis arról, hogy korábbi mitológiák talajvesztését követően az általuk szimbolizált spirituális energiák átalakulva  tovább befolyásolják az életünket. A kapcsolódáshoz szükséges rítusok hiányát  az ember súlyosan megszenvedi. Ráadásul mivel elveszítettük a mitológiai kapcsolatot a kozmosz  központi energiával, így szabad prédák vagyunk a könnyű megoldásokat kínáló eszmerendszerek számára (fasizmus, marxizmus, anyagelvűség, élvhajhászás, narcizmus, fundamentalizmus és az érzékek kultúrája), amelyek a modern ember szorongáskezelő technikáiként szolgálnak. A szenvedésből származó bölcsesség megspórolása legfeljebb függőséghez vezet.

Végül visszautalva a post elején említett hitvitára, egy idézet Jung-tól, remélve, hogy gondolatai új lendületet adnak a vitapartnereknek:

"Az ember hitről beszél, ha elvesztette a tudást. istenben hinni és nem hinni, nem más, mint pótszer. A naív, primitív népek nem hisznek, hanem tudnak, mert nekik a bensőleg megélt élmények épp annyit jelentenek, mint a külsők. Nincs teológiájuk és még nem hagyták, hogy összezagyválják őket mafla fogalmak."      

Arra az esetre, ha elfelejtenénk, hogy miért legyünk büszkék arra, hogy magyarnak születtünk.

(No meg azoknak is, akik nem értik, miért lehetünk büszkék arra, hogy magyarnak születtünk...)

http://www.bbr.hu/hirek/115/Uj_imidzsfilm_budapestrol%29

A kisfilm elindításához kattints a képre! 

Magyar megfelelője : az udvarias férfi.  

Kihalóban lévő faj, az utcán szinte csak korosabb egyedeket találsz.

Kinyitja előtted, becsukja utánad.  Közben mosolyog.

Különös ismertetőjegye, hogy nem a rokonod és nem is ismerős.

Ha véletlenül összefutsz vele, jutalmazd mosollyal, meghálálja!      

Esti szürkület hazafelé a Rózsadombon. Az ablaktörlő nyikorogva hezitál a szemerkélő esőben. Az úttól jobbra, még a járda előtt, a senki földjén egy férfi térdepel. A képletes fogalom: a porba sújtott ember élő illusztrációja. Túl messze ahhoz, hogy a karodat nyújtsd neki és felsegítsd. De eléggé közel, hogy a képe sokáig kísértsen. Előrenyújtott, összekulcsolt kezeiben egy mobiltelefon. Éppen valami rossz hírt kaphatott. Elhagyta őt a szerelme vagy meghalt az édesanyja. Esetleg elveszítette az állását. Vagy már korábban kirúgták a munkahelyéről és a bank felmondta a lakáshitelét. Zaklatja őt a végrehajtó. Ellopták az autóját, betörtek a lakásába. Ma tudta meg, hogy gyógyíthatatlan beteg. Visszadobták a kéziratát. Lehet,  hogy nem történt vele semmi különös. Csak szimulálja, hogy szar az élet.                                                

Felnézek rá, komolyan. Szegő András nem hajlandó beárulni jó barátját, a "kabátlopásba" keveredett, külföldön bujkáló olimpiai bajnokot. Farkas Péterrel telefonon és interneten is tartják a kapcsolatot és Szegő szerint, akinek nem tetszik, az  tehet egy szívességet. Kikéri magának, hogy az elhallgatással bűncselekményt követett el. Szerinte normális, ha az ember nem tagadja meg a bajba jutott barátait. És árulónak nevezi, aki ezt teszi. Csendben hozzáfűzi, azért elgondolkodtató, hogy az első fokon felmentett sportolót hogyan ítélhette a másodfok öt év letöltendőre (?). Emlékeztet rá, hogy az eljárás jelenleg is folyik. Semmi mellébeszélés, csak egyenes kiállás a másikért.  A "Tények" szerint Farkas Péter szökött bűnöző, de a csatorna főzőműsorában volt sittesek a hab a tortán. Ne lepődjünk meg, a kurválkodás teljesen legális errefelé, csak tévedni bűncselekmény...                                                    

Annyira igazságtalan, hogy az élet fontos dolgait jobbára csak akkor kezdjük értékelni, mikor már a múltéi. A jelenben utáljuk a csecsemősírást, irritálnak a rokonok és idegesít a szomszéd. A kutya meg kibírhatatlanul rossz. Azután évek múlva ott bőgünk a videó előtt, hogy mennyire édes volt ez a gyerek. Felidézzük az anyós felejthetetlen almás pitéjét és legendákat zengünk a világ valaha élt legjobb kutyájáról. Mindezzel párhuzamosan persze tovább panaszkodunk más dolgok miatt, amelyek még nem értek meg a nosztalgiára. Ahelyett, hogy nem csak túl-, hanem valóban  átélnénk például  a gyermekünk megismételhetetlen első éveit. Próbálnánk minél több időt tölteni a szeretetteinkkel, mert ki tudja, meddig lehetünk még velük. Örülnénk a kutyánk eleven rosszaságának. Örülnénk a saját elevenségünknek. Élveznénk az életet...                       

Mitévő legyen az ember lánya, ha  a legjobb barátnője férje félrelép? A hallgatás vagy a vallomás a valódi árulás?! A nők által üzemeltetett információs háló a világ legfejlettebb technikáival vetekszik. A pletyka fénysebességgel terjed, a megoldási képletek terén pedig lepipáljuk a házassági tanácsadókat, simán. Modellezünk, kombinálunk, bosszút forralunk - mesterien szövetkezünk. Férfira ebben a játszmában nincs szükség. Csak bezavarna az ismeretlen a női logika szerint  felállított egyenletben. Ő elég, ha akkor kerül elő, amikor már kijátszottuk magunkat. Hogy nagyvonalúan megbocsáthassunk. Miután a barátnők már kegyelmet szavaztak. De félre az iróniával, mert annak "egyenes következménye a botox..."                            

Az egyház mindig élen járt a konzervatív értékek (házasság, család) védelmében. Ezúttal a szavak, a sokszor hatástalan prédikáció helyett a tettek mezejére lépett. A Budai Református Egyházközösség október 15-től, csütörtök esténként Házaskurzust szervez, házasulóknak és házasságban élőknek.  A hiánypótló tanfolyam segítséget kínál a házaséletre való felkészüléshez és a felmerülő problémák megoldásához. 

A Házaskurzus tervezett tematikája:     

A házasság alapjai, A kommunikáció művészete, Problémamegoldás, Megbocsátás, A szülőkkel való kapcsolat, Szexualitás, A szeretet gyakorlata.   

http://www.gyulekezet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=346&Itemid=260

Remélem, hogy a jövőben több hasonló (egyházi és civil) kezdeményezésről is hallhatunk majd..  

Az egész úgy kezdődött, hogy gyanútlanul regisztráltam a nagy internációs  Képeskönyvben... Azután egy óvatlan kattintással megbíztam a rendszert, hogy a levelezőprogramomban fellelhető összes "ismerősömet" kutassa fel a szájton. Mire észbe kaptam, már késő volt..., röpke fél nap alatt tele lettem sosem látott ismerősökkel..., akik buzgón visszaigazolták a nagy semmit. MIvel internetes tanácsadással is foglalkozom, a címtáram hemzseg a hozzám fordulók adataitól. Közben feltöltöttem az egyetlen használható fotómat, amivel újabb ismeretlenek  bevonzását generáltam. Kétség esetére egyébként az oldal közli, hogy "a Facebookon lévő ismerőseid ugyanazok a személyek, barátok, ismerősök, rokonok, akikkel a valós életben is tartod a kapcsolatot." Jó tudni... Már az első napon jelentkezett nálam Adonis... Ha valaki esetleg a nagy Ő-re gondol, hát hűtse le magát, a mitológiai vonatkozás annyiban kimerül, hogy az illető is görög. Jó hatvanas, kicsit kopaszodó, kövérkés, TÖKÉLETESEN ismeretlen úriember. Azért vélhette az ismerősömnek magát, mert van egy (kivételesen igazi) közös ismerősünk. Vacilláltam, hogy mi legyen, mégse lehetek udvariatlan. Mivel ekkorra már a fél facebook ott tolongott ismeretlenül a barátaim között, kegyesen visszajelöltem őt. Ha lúd, hát legyen kövér.. Közben rémülten realizáltam, hogy a wiw, a KGB vagy az MI6 bátran  elbújhat a rendszer mögött. A Képeskönyv nem elégszik meg azzal, hogy számontartja az ismeretleneket, hanem még azt is jegyzi, hogy kinek mi tetszik, meg hogy merre jár bulizni stb. Sőt, arra is létezik rublika, hogy éppen mi jár a fejében?  A szorgalmas felhasználók üzenőfala egy-egy kész személyiségtérkép. Az vágta ki nálam a biztosítékot, hogy ma belelapozván az alábbi új üzenetekre lettem figyelmes (a feladó - biztosan kitaláltátok már - mindhárom esetben: Adonisz...) :

"1. heart kérelmed érkezett (szívecske küldés, elfogadhatom és én is küldhetek viszont egyet vagy pedig visszautasíthatom)     

2. kiss me kérelmed érkezett (Adonisz közli, hogy megcsókolt - még jó, hogy nem voltam ott - és érdeklődik, hogy visszacsókolnám-é?-brrr).

3.  collect kisses kérelmed érkezett (elfogadhatom a csókot és visszaadhatom, a különbség az előzőhöz képest számomra nem világos.."

Kérdezem hát: hogyan maradhat az ember a Képeskönyvben úrinő? Tényleg az a jófej, aki ezen az óvodás-szinten lubickol, dobálja a puszikat és gondosan gyűjtögeti a szívecskéket...?!                  

Nem éppen up-to-date ennyivel a film bemutatója után, de mit tegyek, ha dvd formájában éppen ezen a hétvégén  ért utol. Jobb későn, mint soha: a "Benjamin Button különös  élete" című filmet legalább egyszer az életben látni kell. Akkor is, ha kétségtelenül hajaz a Forrest Gump-ra.. Nekem a zseniális Keyes könyv is beugrott róla: "A virágot Algernonnak". Hozzáteszem, a felismerhető analógiák dacára is, ha a film összes üzenetét akarjuk fogni, a "legalább egyszer" az nem lesz elég.

Olcsó, unalomig ismételt frázisokat öltöztet a film az aranyba, bársonyba: "A szerelem örök, míg az emberi élet múlandó". Kate Blanchett ismét bizonyítja, hogy a mai kor legtehetségesebb színésznője, azt ad el nekünk, akit csak akar. Ezúttal olyan hitelességgel domborítja Benjamin (Brad Pitt) szívszerelmét, hogy attól még Angelina is álmatlanul forgolódhat esténként. Ami kettejük  között történik a filmvásznon, az igazi varázslat, hamisítatlan szerelmi mágia. A filmtechnikai bravúrokhoz nem értek, látszik, hogy sokat dolgozott a maszkmester,  Brad húszéves kori önmagát kihozni a negyvenes énjéből mindenképpen komoly kihívás. A lényeg mégsem a látvány, hanem az a különös atmoszféra, amelyet a rendező (David Fincher) sikerrel megteremt és lebegteti benne a nézőt három órán keresztül. A meghatottságtól észre sem vesszük,  hogy a katartikus végkicsengés is sablonos: embernek születni a világ legnehezebb, de egyben a legszebb vállalkozása..                                                                   

A zseniális "Gettó milliomos" című film egyik legmegrázóbb jelenete, mikor az indiai utcagyerekeket behálózza az ottani koldus-maffia. Kólával magukhoz édesgetik, majd megcsonkítják vagy vakká teszik őket, hogy eredményesebben kéregethessenek. A kolduló gyerekeket gyakorlatilag rabként tartják fogva. A szép kislányokat megkímélik az erőszaktól, őket "csak" prostitúcióra kényszerítik.

Elborzadva néztem a döbbenetes képeket és arra gondoltam, milyen jó, hogy mi legalább kultúrállamban élünk. Ezek a primitív és brutális létformák még az elbalkánosodott viszonyaink között sem jöhetnek szóba. Pedig dehogynem.

Most derült fény arra az esetre, hogy egy fiatal  férfi a saját unokaöccsét kényszerítette  bűncselekmények (zseblopás) elkövetésére,  emellett fajtalankodott is a szerencsétlen kölyökkel. Sőt, a nyomozás során a tudomást szereztek egy olyan hálózatról, amelynek tagjai gyermekek közreműködésével követnek el bűncselekményeket, illetve a gyermekeket bírnak rá bűncselekmény elkövetésére. Kíváncsi vagyok, vajon még meddig süllyedünk....?!  

Csernus doktornál most "A nő és A férfi együtt -25 %" Remek lehetőség kedvezményesen hozzájutni a kapcsolatrombolás titkos kódjához, hm?!

De tényleg, valójában mennyit ér egy kapcsolat...? Egyszerű számtanpélda lenne az egész, 1+1=2 vagy esetleg remélhetünk ennél többet (jobbat) is? Vagy muszájból beérjük az értékcsökkenéssel? Mennyiben hozzáadott érték az életünkhöz,  ha kapcsolatban élünk? Észrevesszük egyáltalán, ha lenulláz minket a másik vagy ha csak egyszerűen nem enged fejlődni, gyarapodni? Ellentételezi, amit magunkból feladtunk a másik birtoklásának puszta ténye? 

A két végpont világos: a tökéletes párkapcsolat  hatványozza az értékeinket, míg a selejtes csak amortizál bennünket. De mi van a középszerű kapcsolat esetében? Elég ok lenne a felrúgásához a langymeleg közeg? Elegendő ürügy a vál(t)ásra, ha nem Ő a szellemi-lelki társunk, s nem támogat minket céljaink elérésében? Nem ösztönöz kellőképpen, sőt negatív  energiáival inkább visszatart, lehúz? S akkor mi van, ha mindezek ellenére csak az ő szagát szeretjük?! 1+1= Patt-helyzet... 

Egy lenyűgöző felvétel (világzene a szó valódi értelmében) utcai zenészek közreműködésével:   

http://vimeo.com/moogaloop.swf?clip_id=2539741

Szimpla magánügy lenne, egy normális világban. Piedesztálként tornyosul ott, ahol számító utódok tucatjai csalják el a szülők feje felől a fedelet.  A felgyorsult időben luxus kivárni az öröklés természetes menetét. Ehelyett a rábeszélés és a félrevezetés dívik. A leszármazók megterhelik,  majd végül elveszejtik a szülők otthonát. A nagymamát meg kirakják lomtalanításkor egy karosszékben a ház elé. Neki már úgyis mindegy.

Ezért kell szólni arról, hogy nem minden Gyerek ilyen.  Vannak, akik nem gondolják, hogy a szülőknek már mindegy. Akkor sem, ha holtakról van szó.  Akad még olyan, aki felújítja az évtizedekkel korábban elhunyt ősei síremlékét. Befizeti a sírhelyért járó megváltást további ötven évre. Ő is idős már, de a sír rendbetétele, sorsának jövőbeni elrendezése számára "lelkiismereti ügy".

Büszke vagyok, hogy ezt a Gyereket  édesapámnak szólíthatom.                        

Miniszterelnökként azzal kezdeném, hogy szigorítom a gazdasági társaságok tagjaira és képviselőire vonatkozó felelősségi szabályokat és drasztikusan meggyorsítom a felelősségrevonás menetét. Ennek szükségességét a jogalkalmazók mellett a törvényhozóknak is érezniük kell. Nonszensz, hogy ma Magyarországon az üzleti szférában mindenki azt csinál, amit akar. A korlátolt felelősség égisze alatt  szabadon, gyakorlatilag következmények nélkül szerződést szeghet, lophat és csalhat. Ha nem jön be a biznisz egyszerűen becsukja  a céget és gründol egy másikat. Majd él tovább, mint marci hevesen. Németországban a becstelen vállalkozókra börtön vár. Nem egy végeláthatatlan jogi procedúrát követően, hanem relatíve prompt. Nálunk meg a rossz jogszabályok és az impotens igazságszolgáltatás miatt még mindig él és virágozhat  a MUTYI. Jelenleg 400 milliárd forint (!) összegű ún. lánctartozás van a gazdaságban, amelynek körülbelül a  fele (200 milliárd) biztosan behajthatatlan. Az adós cég ugyanis nem található (fiktív), időközben megszűnt vagy felszámolták. Miért csodálkozunk, ha ilyen körülmények között összeomlik a nemzetgazdaság...?!                           

Olyan jó nagybetűvel említeni Őt. Szokatlan is. Elfogytak az igazi pasik, legalábbis nagyítóval kell keresnünk őket. Méder Áron pedig ilyen. 1090 nap alatt lélekvesztőjével - egy tavi vitorlással (Carina 19)  - körbehajózta a Földet. Fantasztikus teljesítmény. Egyedül a természettel, hónapokon és éveken át. Pestiesen szólva fiús dolog. Irodalmi nyelven férfias, a szó legnemesebb értelmében. Nem majomparádé celeb, aki kötélen mászva csinál magából hülyét a dzsungel vagy éppen az Andrássy út közepén. Áron "csak" egy harmincéves villamosmérnök, aki  valódi teljesítményt szállít, fizikai és szellemi vonatkozásban is. "Szeretek meditálni" - mondja és szerényen mosolyog. Hatméteres hullámok között levest főz, szárított halon él s ráérő idejében Istennel társalog.  40 országot érintve 55.000 kilométert tett meg három esztendő alatt. Lehengerlő. Hajóját a Margit híd és a Lánchíd között, a budai szakaszon tekinthetjük meg. Hősünkről bővebben saját honlapján (18 nyelven!) olvashattok. http://www.meder.hu/ 

Irányadó női lapunk  szakavatott pszichológusától új fogalmat tanultam a napokban: BINUKLEÁRIS család... Nem kellett értelmező kéziszótár a magyarázathoz, mert segítségül hozzáfűzték: egy család, két háztartás. Tehát a szakértő véleménye szerint a válásokat követően is fennmarad a család, amely ezentúl két háztartásban él (?)            

Kiindulva a család történelmileg elfogadott definiciójából: "A család olyan elsődleges csoport, amely legszűkebben egy férfi és egy nő, valamint leszármazottaik tartós együttélését jelenti. Ez az együttélés a férfi és a nő nemi kapcsolatán, illetve a leszármazottakhoz fűződő vérségi köteléken alapszik, ám az együttélésben megjelenő szerepek hálózata olyan funkcionális rendszert is jelent, amelynek terjedelmét alapvetően a társadalmi környezet határozza meg."

Egy normális világban nem létezik virtuális (érintés nélküli) szex és az érzelemmentes szerelem fogalma is kizárható. Komoly csúsztatás azzal áltatni magunkat, hogy a házasság felrúgása után is ugyanabban családban élhetünk (ha két háztartásban is). A válás utáni család az ún. csonka család. Akkor is, ha ez így sokkal rosszabbul hangzik.               

"A bölcs miből rakjon házat, mikor egész életén  át egyetlen követ keres?" (Balázs Tibor) 

Irigyelem a magabiztos embereket. Már nem azokat , akik csak tettetik az önbizalmat  - ezekkel manapság Dunát lehet rekeszteni - hanem a meggyőződésből beképzelteket. Akik mindig tudják, mi a helyes (ezt szívesen meg is mondják másoknak), a vitát nem ismerik, az ellenérveket fölénnyel lesöprik. Nekik aztán csűrük-kamrájuk tele van téglával, nem egyet, de akár  több házat is felhúznak - ideológiából. Behabzsolják a tudományt, gyűjtik a diplomákat és bátran alkalmazzák, amit megtanultak. Könyveket barkácsolnak, nem bíbelődnek sokat a mondatokkal és csak úgy tobzódnak a történetekben. Ők az okosak.

Szeretem a szerény és bizonytalan embereket. Akik hosszan elnézegetnek egy-egy követ, majd visszadobják. Lesz még jobb. Minél több követ megismernek, annál kevésbé van fogalmuk az Egészről. Egyre alázatosabban folytatják a keresést.  Egyedül abban bizonyosak, hogy mindenség megismerése, a tökéletes kő megtalálása szinte lehetetlen, De azt is tudják, hogy valójában "az út a cél.." Számomra ők az igazi bölcsek.    

Ha egy szóval kellene  jellemeznem Woody Allen legutóbbi filmjét, így címkézném: nyugtalanító. Kedvenc rendezőm filmjére akartam nevetni a moziünnep méltó fináléjaként, de a kacagás ezúttal elmaradt. Az esztelenségében is hétköznapi történet csak valami fanyar mosolyt hagyott az arcomon.             

Zavarbaejtő, hogy lehetünk akár boldog menyasszonyok, elégedett feleségek vagy nyughatatlan  boldogságkeresők, a helyzet valójában egyre megy. Elég egy pici zavar az erőben, egy fatális véletlen és a romantikára szomjazó lelkünk vagy éppen a buta hormonok miatt újra ott találjuk magunkat a kereszteződésnél: most mi a fenét kezdjünk ezzel az egésszel?! A gondolkodás pedig nem segít. Szinte sosem.

Vicky agyal és ellenáll, Cristina pedig beleveti magát a latin loverrel a szerelem legmélyebb bugyraiba. Végül egyikük sem boldogul. Vicky kíváncsisága kielégítetlen marad, Cristina pedig lassan megcsömörlik az intenzíven pulzáló kapcsolattól. És úgy hagyják el Barcelonát, mintha mi sem történt volna: Vicky a férje oldalán, akivel már sosem lesz olyan, mint azelőtt, Cristina pedig úgy, hogy továbbra is csak abban biztos: hogyan nem szeretne élni. Gaudi meg közben röhög az egészen...                                                                  

Tarantino új filmje az Inglorious Bastards (Becstelen brigantik), a rendező-géniusz korábbi műveihez hasonlóan, vér eredeti alkotás. A vígjáték nem a kedvenc műfajom, de Quentin humora egyszerűen leteper. A történet teljesen abszurd, a kétségtelen történelmi tényen túl, miszerint a németek egykor megszállták Franciaországot, nyilvánvalóan minden valóság-alapot nélkülöz. A zseniális karakterek azonban mégis hitelt kölcsönöznek a második világháborús indián.mesének. Johnny Depp a Közellenségek-ben csalódást okozott, neki csakis a szürreális figurák állnak jól. Brad Pitt új filmjében eddig ismeretlen és ismét vonzó arcát mutatta meg a közönségnek. A két és félórás mozi egyetlen percében sem unatkozunk. A német dívát domborító Diane Krüger remek alakítása üdítő meglepetés a könnyes szemű Szép Heléna (Trója) kissé unalmas alakja után.  A csaj nem csak gyönyörű, de elképesztően tehetséges. A "zsidóvadász" SS tiszt szerepét játszó, szinte ismeretlen Cristoph Waltz nálam elnyerte a legjobb mellék(?)szereplőnek járó aranyszobrocskát. Holnapig tart a moziünnep (két jegy cirka 1000 forintba kerül) használjátok ki, irány a vetítőterem!                                                                 

Ígértem, hogy írok még a georgai NWO Guidestones-ról. 

(Előzménye az angliai Salisbury-síkságon álló ötezer éves kőépítmény (Stonehenge). Némely kutató szerint kultikus építmény, mások szerint óriási naptár, amely pontosan jelezte a nyári és a téli napforduló idejét, segített eligazodni a csillagászatban a kőkori társadalom kiválasztottjainak. A legutóbbi kutatások pedig kultikus-gyógyító szerepet tulajdonítanak a mérnöki műalkotásnak.)

1980-ban a georgiai Elbert County domb tetején emeltek egy hasonló felépítményt. Ahogyan az előző posztban említettem, a hat monolit gránittömbből álló, egyenként hatméteres, száz tonnás kőépítmény nyolc nyelven bevésve hordozza a "szép új világ" üzeneteit:  

A végtelen természet egyensúlya érdekében tartsd az emberiség létszámát 500.000.000 alatt

Átgondoltan szaporodj – javítsd az egészséget és az emberiség különbözőségeit egyesítsd egy új élő nyelvbe

Legyél mértéktartó a kötődéseidben a hithez, hagyományokhoz és más egyéb dolgokhoz

Védelmezd az emberek és nemzetek korrekt jogait és igazságosságát

Hagyd a nemzetek önkormányzását, külső vádak, panaszok megoldásában fordulj a világbírósághoz

Kerüld az aprólékos törvényeket és a hasztalan hivatalnokokat

Jogod és kötelességed a szociális feladatokban való részvállalás

Jutalmazd az igazságot – a szépséget – a szeretetet – keresd a harmóniát a végtelenséggel

Ne légy a földünk (a mi bolygónk) rákfenéje biztosíts teret a természetnek

Egyértelműnek tűnik, hogy az új világrend, a globalizáció tízparancsolatával állunk szemben.  (Világnyelv,  világvallás, világbíróság). Amelyben az emberiség a bolygó fő mételyeként és kiirtandó rosszként tűnik fel. 

Azóta a határköveket globalizmus-ellenes tüntetők összefirkálták, megszentségtelenítették. Vagy inkább megszentelték? Attól függ, milyen szemszögből nézzük, én magam az utóbbira hajlanék...

Lehet, hogy csak városi legenda, de úgy döntöttem, hogy írok róla. Akkor is, ha az igazságtartalmáról nem vagyok meggyőződve. De biztos tévedés elhallgatni valamit, ami fontos lehet. (Próbálok nem hinni az összeesküvés-elméletekben, de az utóbbi időben egyre nehezebben sikerül.) Szóval a neten keringő kör-email szerint komoly veszélyben az emberiség. Az egészségünkre nyilván komolytalan fenyegetést jelentő újinfluenza ellen villámsebességgel kifejlesztett oltóanyag állítólag tartalmaz egy olyan nanorészecskét, amely az oltást követően úgy működik a szervezetünkben, mint egy számítógépes mini-winchester. Személyi és útlevél helyett, adattárolóként  azonosít majd minket, manipulálhatóak leszünk általa, végszükség esetén pedig ún. halálchipként működik. Ez finoman szólva annyit jelent, hogy az aktiválásával embereket lehet kikapcsolni, kivonni a forgalomból. Annak megnyugtatására, aki most esetleg felvisít, hogy ez mekkora badarság, közlöm, hogy a halálchip létező tudományos fogalom, kínai csoda. Egyedül az a kérdés, hogy az ún. Hitachi-chip bejuttatható-e az emberi szervezetbe egy injekcióstű hegyén keresztül. Továbbá feltételezzük-e a hatalomról, hogy képes ekkora aljasságra ellenünk?! (A kemo és a morfium eddig is 98 %-os hatékonysággal irtotta az emberiséget,  az új megoldás pedig tökéletesen kontrollált népesség-szabályozást tesz lehetővé.)   

Azok számára, akik  kételkednek a népesség-csökkentés iránti globális szándék létezésében, néhány további információ:     A “Római klub” korábbi  nyilatkozata szerint az emberiség fennmaradása megkívánja, hogy csökkentsük a születések számát, vagy emeljük a halálozási rátát. A Max-Planck-Institut szerint el kellene érni, hogy a világ lakossága 2 milliárdra csökkenjen. Az NWO Guidestones, amely egy 6 monollit oszlopból álló, hat méteres, összesen  100 tonna súlyú gránit tömb, többek közt azt az üzenetet hordozza kőbe vésve, hogy 500 millióra kellene redukálni az emberiség létszámát ahhoz, hogy elérjünk egy “Ésszerű kor”-ba. (Az ún. amerikai stonehenge-ről írok még, fantasztikusan érdekes ez az 1980-ban, asztronómiai szempontok szerint  emelt és nyolcnyelvű üzenetet hordozó építmény.)

Persze legyinthetünk is az egészre és mehetünk sorba állni az oltásért. De gondolkodhatunk úgy is, hogy nem zörög a haraszt, ha…                                                                                          

Ha nőnemben gondolkodom a birtoklásról, az első beugró kép a Pink Floyd: The Wall című filmjének érzékletes animációja, a szörnyeteggé torzult liliomról, amely mohón magába fogadja, majd felemészti  a túl közel merészkedő tesztoszteron-rózsát.

(Linkelem is alább, ha valakinek hiányozna a memoárjából.) 

http://www.youtube.com/watch?v=RXr_pJXKQAY

Az idézett képsor remek szimbóluma a birtokló szerelemnek, ahol az egyesülés nem magasabbra  emel, hanem a másik személyiségének teljes elnyomására törekszik. A közös csoda teremtése helyett nyomorúságos klón létrehozását célozza és agymosott, lélekölt mutánst hagy maga után. Tette magában hordozza saját végzetét. Tudjátok, hogyan működik a húsevő virág? Miután a kelyhébe zárult rovar testnedveit kiszívja, maga a szirom-csapda is elenyészik. A gazdanövényt életben tartja, de közben magából is elveszít valami értékeset. Mindennek ára van. Nem élősködhetsz büntetlenül a másikon. A szabad kapcsolat kölcsönösen felemel, de az elnyomás a zsarnokon is nyomot hagy. Jobb, ha nem válunk illatos liliomból őrjöngő házisárkánnyá. Mert a potenciál mindannyiunkban adva van. Halkan megjegyzem: a férfiakban is...     

A berlini vébén nyolcszáz méteren bizonyult a világ legjobbjának a dél-afrikai futónő, akit már korábban meggyanúsítottak azzal, hogy nincs minden rendben a bugyijában. Mára bebizonyosodott, hogy a világbajnok(nő) hermafrodita (tehát  férfi és női nemi szervvel is rendelkezik).  Ráadásul igen magas a tesztoszteron aránya a vérében. A tény a híradások szerint nem vezet a versenyző diszkvalifikációjához, mert mindez nem dopping-, hanem orvosi kérdés...(?) Ha jól értem, Semenya - kétnemű lévén - szabadon választhat, hogy nőkkel vagy férfiakkal áll a rajthoz. A győzelem után a reptéren nyilatkozott, miszerint ő NŐ és punktum. Tudjuk, hogy a transzvesztiták is nőnek vallják magukat, de ettől még nem állhatnak rajthoz a női nyolcszázon. Hogyan lehet a világ leggyorsabb nője, aki egyébként férfi (is)?! Nem irigyelem tőle az aranyérmet, tényleg tragikus sors jutott szegénynek, de a versenytársak helyében azért aggályosnak tartanám a dolgot.. Szigorúan véve Semenya csak a hasonló nemi berendezéssel bírók között indulhatna, mondjuk ezt inkább nem kívánom a világnak.. Bajban vannak a szponzorok is: most akkor tampont vagy óvszert reklámozzanak a világsztárral... vagy talán mindkettőt..? Veszett a világ...                                                                                    

Nem vagyok normális, hogy uzsonnára ezt a témát lőttem.. Minden  bizonnyal a világ leglehetetlenebb vállalkozása úgy általában definiálni a megfoghatatlant. Merthogy mindenkinek más jelenti a prioritást: a karrier, a család, a pénz vagy éppen a műveltség. Nagyjából valamennyien feltesszük a tétet ezek közül valamire.  A rulettkerék meg szenvtelenül pörög, ki tudja hol áll meg. Egy nagy lutri az egész élet. Bizonyosat még az út végéhez érve sem tudhatunk.

A barátnőm válni készült, tele volt egzisztenciális kétséggel és félelemmel, s a véleményemet kérte.. Akkor azt mondtam, egy percig sem aggódom azért, hogy megvalósítja az elképzeléseit: jó állás, önálló karrier, saját lakás stb.,, egyedül attól tartok, hogy amikor majd kinéz a szép kis lakása erkélyéről vajon elmondhatja-e, hogy "igen, éppen EZ az, amit akartam és BOLDOG vagyok!"

Sokan  félembernek érzik magukat amiatt, mert nincsen családjuk, megint mások attól szerencsétlenek, hogy nem valósíthatják meg önmagukat. Kínlódnak, frusztráltak és elégedetlenek mindhalálig. S ami igazán fontos az életben - az én olvasatomhoz is kilyukadok mindjárt, ígérem - az mindvégig rejtve marad előttük. Pedig a ,megvilágosodás pillanatai mndenki életébe betolakodnak: egy gyermek születése, hozzátartozó halála, jóbarát elvesztése. Az emberi kapcsolatok.  EZ az, ami igazán számít. Hogy hányan állnak majd a sírodnál és ki emlékszik még rád öt évvel a temetésed után.. 

Leginkább a találkozásokért vagyunk itt a Földön. (az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy azért is, hogy megtapasztaljuk a gravitációt...). Nincs élvezetesebb, mint tudatosan megélni, hogyan formálódsz egy-egy interakció  kapcsán. Ezért nem ér kinyomni a telefont, válasz nélkül hagyni az üzenetet   vagy lemondani a barátoddal megbeszélt ebédet. Sosem tudhatod, hogy mennyit veszítesz, mire tanított volna az elvesztegetett találkozással az élet...                                                 

Hiszek a számmisztikában, így a mai első programom időzítése megdobogtatta  a szívem: 2009.09.09.09.óra... Végül elmaradt a taggyűlés, de így legalább alkalmam nyílt elmélkedni a tripla kilences  felett.           

A kilences szám  a pozítiv energiák közül a megbocsátás, a könyörület, a siker hordozója, a negatív jelentései az arrogancia és a önelégültség. Püthagorasz óta tudjuk,  hogy a kilences mágikus szám: ha megszorozzuk bármely, egytől négyig terjedő számjegyű számmal, az eredmény számjegyeinek összege mindig kilenc lesz. Naptár szerint a mai nap az év 252. napja, e szám számjegyeinek összege ugyancsak kilenc (!).

A kínai kultúrában a nyolcas után a kilences a legszerencsésebb szám, míg Japánban irtóznak tőle az emberek. Végül az interneten kutakodva találtam a következő felhívást:

Azt hiszem erről ismét lemaradtam (ahogyan augusztus 28-án éjjel a Mars feltűnéséről is a Hold udvarában). Szerelmesek tucatjai kötöttek ma házasságot bízva a kedvező ómenben . Én mndenesetre drukkolok nekik, a kilences ereje legyen velük jóban és rosszban...                 

Tegnap egy családi ünnepségen újra meghallgattam néhány kivételesen szép magyar nótát - drága édesapám tolmácsolásában. Próbáltuk őt kísérni az éneklésben és rájöttem, hogy a legtöbb esetben csak szövegfoszlányokra futja. (Apu persze a dallamban és a szövegben is profi.) A bátyámmal együtt mindketten nagyon szeretjük a magyar nótát, mégis keressük a szavakat egy-egy családi nótázásnál. Elhatároztam, hogy szöveg-gyűjtésbe kezdek és Titeket, kedves olvasókat is arra biztatlak, hogy ne engedjétek feledésbe merülni a nótázás szép magyar hagyományát. Kedvcsinálóul pedig szóljon itt apai nagypapám kedvenc  nótája: a Piros rózsák beszélgetnek... (Pataky Attila előadásában, nem kell megijedni, nem mozgókép!) Különleges aktualitást adnak a klipnek a hozzáfűzött szlovák nyelvű kommentek...    

http://www.youtube.com/watch?v=MOpk6Hbv2cU&feature=related                                                      

Még egy kihagyhatatlan ráadás:  http://www.youtube.com/watch?v=wOqkCBqTl5A

Illetve a nótaszövegek, ha valakit esetleg hozzám hasonlóan érdekel:  

http://www.dalszoveg.hu/e1114858/magyar_notak-dalszovegek.html

http://www.zeneszoveg.hu/egyuttes/1403/magyar-notak-dalszovegei.html

A Magyar Helsinki Bizottság felhívása Sólyom Lászlóhoz a "kiállásra"(?), mintha nem lenne még szegény köztársasági elnökünknek elég baja...:  

http://helsinki.hu/Friss_anyagok/htmls/616

(Legalább tanultam egy új kifejezést: "homofób erőszak".., hurrá...)  

...... s mindezt, ezért:

 http://www.indavideo.hu/video/Meleg_Meltosag_Menete_2008?action=video_site&video_title=Meleg_Meltosag_Menete_2008%3Ftoken%3D0ec55419c9a39cdc9c6b7e4deab15f01

Spórolni pedig a mai világban egyszerűen muszáj és kész... Lesütött szemmel és összeszorított foggal teszem a 36 tekercses, szupergazdaságos  kiszerelésű, garantáltan fapados toalettpapírt a kosárba. Rá sem nézek a divatos pasztellekben pompázó, méregdrága riválisokra. A papír az csak papír, nyugtatom magam,  de elmerengek: vajon mennyiben befolyásolja a hangulatunkat a hétköznapi luxus elérhetősége vagy annak hiánya. Az olcsó termékek ingerszegény csomagolása, a levakarhatatlanul ordító "Akció!!!" felirat mindenen, a "minőség megfizethető áron" sosem beváltható, kétes ígéretei.

Tartok tőle, hogy ha túlzásba visszük a spórolást valahogy az egész életünk egy kicsit olcsó hatást vesz fel. Mintha a leértékelésért felelős eladó a sorsunkra is rányomna egy "mínusz 20 % "feliratú matricát. Irigyelem azokat, akik velem ellentétben kellőképpen fegyelmezettek és nem megy el az életkedvük az örökös számolgatástól. Sajnos én nem vagyok konzekvens..., ügyelek az árakra, de bármikor gond nélkül kiesek a szerepemből és elviszem a családot sushizni vagy veszek két koncertjegyet - aranyáron. De hát épp az ilyen tévelygésektől  szép az élet, nem igaz?!                                                           

... unokáink"..., khm, előveszik a szlovák-magyar szótárt. Mi ez az agyrém?! A magyarlakta településeket a szeptember elsejétől hatálybalépő szlovák nyelvtörvény kötelezi azon síremlékek feliratainak újrafaragására,  amelyeken nincs legalább akkora méretű szlovák felirat, mint amekkorát korábban magyarul rávéstek (?) Nos, mivel egy "jogszabályról" van szó, vizsgáljuk meg egy kicsit.. Visszaható hatálya lenne ennek  az őrületnek? Ki tesz eleget a kötelezésnek a leszármazók nélküli,  elhagyott sírok esetében?  Vajon mit kellene szlovákul rávésni a sírokra, "éljen sokáig Fico elvtárs"?! És mi lesz a szankció, talán ledöntik a síremléket vagy a leszármazók költségére rávésetnek valami szlovák mozgalmi jelmondatot?! Sírgyalázás, kegyeletsértés, erre kötelezne a törvény? Ki védi meg a területünkön kívül élő magyarokat, valaki megmondaná végre...?!                                   

Nehéz szavakba foglalni mit érzek most, hogy nyolc év után felkerült  a  házszám a kínnal-keservvel felépített családi villánk falára. Emblematikus pillanat: a ház, amely évek óta keserű tanulságul szolgál: "járt utat a járatlanért ne hagyj el", "sose nyújtózkodj tovább, míg  a takaród ér" stb. ma végre megadta magát. Diadalmas látni, hogy Déva vára ezúttal nem omlik, nem reped, hanem engedelmesen felveszi a nevünket.

A házvásárlást követő napon dőlt le az ikertorony, rá húsz napra pedig majdnem otthagytuk a fogunkat egy szerpentinen. Így kezdődött... Töréseink miatt talicskában toltak be az építési területre, a felső szinteket csak videofelvételen láttuk. Totális ellenszélben, ketten az egész család és a gravitáció törvényei ellen.

Mi és a "tanulóház". Kontár-mesterek, ledőlő támfalak, egy évtizednyi remény és kudarc. Megbukott költségvetés, elúszó árfolyamok. Sok nevetés: felrobbanó vízmelegítő az albérletben, két mankós figura a szuterén-üzlet lépcsős bejáratánál - wc-kagyló nézőben. Könnyek: véres viták az anyagi problémák miatt.  Közben műtétek sora, felépülések és nekilendülések. A heroikus beköltözés, majd az  első éjszaka az új otthonunkban. Túlvészeltük a nehézségeket és együtt tettük fel a pontot a végén. Egyedül ez számít. "... mert mit jelent a négy fal? Csak azt, amit körbezár..." (Napsütötte Toszkána)                                                                                                          

..... keményen meg fogjuk védeni magunkat. Ha az állam nem teszi, ami a dolga és nem szünteti meg a rasszizmust"  - az ominózus mondat élőben hangzott el egy roma képviselő szájából a  reggeli tv-műsorban. Nem kell csodálkozni, a reakció boritékolható volt, sajnos. Törökszentmiklóson Molotov-koktélt dobtak egy házra és krétával az utca kövére írták: "Meghaltok magyarok". Ide vezetett az állami rendőrhatóság töketlensége. A hadüzenet mindkét oldalról világos, a következmények pedig beláthatatlanok. Most segíts nekünk, minden magyarok anyja, szentséges Szűzmária...                  

Európa közepén hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy léteznek országok,  ahol a női emancipáció a mai napig hiú ábránd csupán..

Afganisztánban, a tálibok megdöntése után hatalomra került, "modern és felvilágosult" kormány nevéhez fűződik a törvény, amely lábbal tiporja a női egyenjogúságot és az emberi jogokat. Az új jogszabály szerint a férfi alapvető joga a szex, így  a házasélet ellen tiltakozó asszonyt az ura szabadon megerőszakolhatja illetve ha ehhez éppen nincs kedve, addig éheztetheti, míg hajlandó lesz a szeretkezésre. A nemi erőszak a legtöbb országban a legsúlyosabban büntetendő cselekmények közé tartozik. Az afgánoknál a feleség abban a kivételezett helyzetben van, hogy vele szemben a férje tetszése szerint erőszakoskodhat. Előjátékként meg alkalmazhat némi éheztetést. C'est la vie...                     

Hihetetlennek tűnik, mégis megtörtént. Napjainkban, Budapest egyik elit kerületében. Egy férfit találtak a lakásában, aki feltehetőleg már HÉT éve halott.

A történet számomra a magányosság szuperlatívusza. Hét évig senki: se rokon, se ismerős,  közös képviselő vagy szomszéd  le sem fütyülte, hogy mi lehet a szerencsétlennel...

Állítólag úgy derült fény az esetre, hogy a szomszéd kiszemelte magának a gazdátlannak tűnő lakást megvételre, majd bírósági végzés birtokában feltörték a zárat. A történet ezen része is annyira "mai" (jól tükrözi a jelenlegi viszonyokat).                         

Nemrégiben egy másik férfi a halott apjára - és a titoktartás kedvéért még életben lévő édesanyjára - zárta rá a szoba ajtaját. Szépen felvette a halott apa nyugdíját, amíg lehetett. "Kellett a pénz..." - mondta. Így már teljesen világos. Az állat.      

Húszerezért ennyi jár a balkáni publikumnak.. Van, aki direkt befizet a túlélő-túrára: rafting, canyoning, stb. Én speciel istenbizony nem erre gondoltam. Több mint két órás késéssel méltóztatott megjelenni a nagyasszony, a gondosan csúszásmentesített pódiumon. Beyonce  után a díva késése számomra nem is oly meglepő.

A gigantikus színpadi összkép kétségtelenül térdre kényszerítette a puszta népét: fantasztikus fényeffektek és a világ minden bizonnyal legkitűnőbb  táncosai. 

Madonna? Ja, Ő is ott volt, persze..., bár erről akár el is feledkezhettünk volna. A vokálban csupa azonos hang, ő nyugodtan pihenhet, kivágják helyette bármikor  a magas cét - sőt, meggyőződésem, hogy néhány esetben sima play-backről volt szó. Pihenőperceiben megnézhettünk néhány csúcsrendezett klippet, ez volt Madonna - élőben. Csapzott frizúr, szado-mazo gusztusra hajazó színpadi jelmezek, worldwide táncfolklór, világbéke és  földmegmentés, Jacko-emlékműsor.  BUDAPEST!!.... HUNGARY!! - felkiáltások gondosan inzertálva a sablonszövegbe..      

Valaki földrajzilag félre tájékoztathatta a dívát, mert a la isla bonita ürügyén némi roma fesztiválhangulat is generálódott a show záróelemeként.    

A Kincsem-parkból a közönség kiszabadulása kábé egy órát vett igénybe a szakadó esőben, hogy érzékeltessem: még kerítést is másztunk - a koncertszervezők teljesítménye dráma a köbön..

Summa summárum, megérdemelnénk, hogy a Kincsem-szobor mellé emeljenek egy szimbolikus emlékművet a Madonna-koncert ismeretlen túlélőinek tiszteletére. Ámen.                                 

Ilyen és hasonló, botrányos tartalmú transzparensek várták ma a magyar köztársasági elnököt a párkányi híd szlovákiai oldalán. Vérlázító, de igaz: a szlovák miniszterelnök nemkívánatos személynek minősítette Sólyom Lászlót és közölte, amennyiben a tiltás ellenére átlépi a szlovák határt azt jogsértésnek, sőt nyílt provokációnak tekinti.  Elnökünk Révkomáromba, a Szent István-szobor felavatására igyekezett, mikor a szlovák rendőr-főkapitány a híd közepén "jobb belátásra", visszafordulásra bírta.

Néhány hete jártunk Szlovákiában a  családdal, rosszízű látogatás volt az ínycsiklandó ebéd ellenére. Az étteremben szinte alig köszöntek, a kutyát (velünk együtt) szabályosan kinézték a kerthelyiségből, a kiszolgálás kelletlen volt és fagyos. Gondoltam, hogy lenyelem a békát, nem írok a rossz élményről, csak véletlen volt, hogy rosszkor és rossz helyen..Mondják, egy nemzet nagysága abban nyilvánul meg, hogy miként bánik az állatokkal.. Szlovákia ma bebizonyította, hogy a "Helyedre!" parancsot már kiválóan alkalmazza és ismeri...                                                       

Hogyan is kezdjem.., tényleg nem akarok újabb frontokat nyitni, abból már házon belül is van elég..

DE: konzervatív alapállásom okán nem tudok szó nélkül elmenni az országos bloggerversenyünk győztesének diadalt nyugtázó szavai mellett: "BAZMEG  ÉN EZT MEGNYERTEM." - így, kijelentő módban... Pedig esssküszöm, hogy szeretem a Zolikat, itthon is van belőle egy... És azt hiszem a humort is értem, bírom, ha valaki polgárpukkasztó stílust használ, így tovább .. De mint első mondat a dobogó legfelső fokáról.... , hát nem tudom. Volt első emberünk elhíresült mondata ugrik be reflexként, nem jó ez így..  

Az egyik barátom az imént hívott: "Te, ennél még a Szarvas is ezerszer jobb.." Egyetértek vele, a tényt használjátok fel nyugodtan ellenem.

Részemről a gondolat-irodalom pártján állok. A történet csak ürügy, jó kifogás a filozófiához  Mindkét latte-s nevező  ezt az irányt képviselte, képviseli ma is, reményeink szerint nem is rosszul. Az,  hogy egymással fasírtban vagyunk, veszteség - a gondolat-irodalom oldalán. A ping-pong unikális jellege  vitathatatlan, lőjetek le, de egy hasonló szerkezetű, közös bloggal az elsők közé kerülhettünk volna.. 

Zolihoz visszatérve, ritkán mondom ezt, de esetében örülök, hogy Európában relatíve  kevesen beszélik a magyart...                                       

Egy ismerősöm sikítva meséli a telefonban, hogy  a hatóság betört a telkére és erőszakkal lekaszálta a parlagfüvét, emellett súlyos büntetés kiszabását is kilátásba helyezte vele szemben.

Bizony, ezév júliusától akár ötmillió forint (!) bírsággal is sújtható az, aki nem irtja ki a parlagfüvet a birtokán. A jogszabály szerint a föld tulajdonosának illetve használójának kötelezettsége a hadviselés kaszával vagy vegyszerrel - as u like it . Már a virágbimbó  (a gyilkos pollenek búvóhelye, brrr)  kialakulását megelőzően le kell sújtani a növényre és újjáéledését is folyamatosan akadályozni kell. 

Hm, érthető módon valahogy úgy van ez, hogy azok érzékenyek az irtás fontossága tekintetében, akik (vagy családtagjaik) allergiásak a növényre. Másrészről, kiindulva a népellenes bűncselekményekért kishazánkban járó pénzbírságok összegéből (lásd. Princz-ügy) a bírság max. összege kacagtatóan eltúlzott. Könnybe is lábadt a szemem a nevetéstől, pedig nem vagyok allergiás...                 

Minden év nyarán jelentkezik nálunk kölcsönért. Tavaly  a nyaralásra kért (volna) százezret. Idén azzal kezdte, hogy "a krétai nyaralására egyben van a pénz..., de attól tart,  hogy ezzel veszélybe kerülhet a megnyugtató tartalék". Adjunk neki ötvenezret, kizárólag a rend kedvéért... 

Jó pihenést kívántam neki, majd közöltem: tartalékom nekem sincs, de biztatásul: a belföldi nyaralás már széles tömegek számára elérhető...                       

Nem először "dicsőítem" az oldal hasábjain jól megérdemelt vívmányunkat: a NŐI EMANCIPÁCIÓT...

A minap összefutottam egy ismerőssel, aki a gyerekeivel együtt elköltözött a férjétől (az elmúlt hetekben sajnos ez már a második hasonló eset...). Diszkréten firtattam döntésének okait, nő van a dologban vagy talán beleszeretett valakibe..? "Elegem lett - szakított félbe az asszony -, a férjemnek egy éve nincs munkahelye, én fizetek mindent ..." 

Hát igen. Kivívtuk az önálló egzisztenciát: "bennünket ne tartson el senki", de közben fenntartjuk a jól bevált történelmi opció szerinti igényünket, hogy a mellettünk élő férfi mégis képes legyen erre. Aki pedig képtelennek bizonyul, azt társadalmi értelemben véve impotensként kezeljük, s mint csökkent értékű egyedet, lassanként leírjuk. Az átlagnő számára a férfiak eltartó képessége fontosabb paraméter a külső adottságoknál vagy neadjisten a belső tulajdonságoknál. Úgy tűnik, az agyunkat elfelejtettük e tekintetben átállítani (mintegy az emancipáció méltó záróakkordjaként). Ehelyett - mintha még nem volna elég - gyártottunk egy vadiúj válóokot...                    

A mai világban nem újság, ha valaki elveszíti a munkahelyét, hogy ez velünk vagy éppen a férjünkkel történik, tényleg csak szerencse dolga. Régebben, ha a férfit kirúgták, vele együtt az egész család "szívott", éhezett és nélkülözött. Manapság, mikor a családokban szinte általános a teljes foglalkoztatottság, ha a férfi állása elvész, tartalékként ott a nő fizetése, tehát van mihez nyúlni. A család "két lábon áll", ha a férj bajba kerül, segíthetünk neki (értsd jól: magunknak, a gyerekeknek, az egész családnak). Ha már sikeresen kiharcoltuk az egyenjogúságot, miért is ne...?! 

Előzőek persze nem jelentik azt, hogy a férj nyugodtan üldögélhet a babérjain, igenis foggal-körömmel keresse a munkalehetőséget és tegyen meg mindent azért, hogy mielőbb helyreálljon a családon belüli egyensúly.                                                              

... elegáns hölgyek egymásba karolva, fűzős-abroncsos hosszú ruhában, kalapban és napernyővel, szemben velük cilinderes úriemberek sétapálcával.., felvillanó kép a pesti korzóról, ezer év előtt. Hús-vér világ: a lopott mosolyok és az egymásba fonódó tekintetek kora. No meg az elejtett zsebkendőké. Nosztalgikus, sőt - reménytelenül szentimentális. 

Párkereső oldal, napjainkban. Virtuális identitások, retusált figurák: bomba alak, kivételes intellektussal karöltve. Csodanők és tökéletes pasik dömpingje. Gyerekes játszmák és szemérmetlen incselkedések - tét nélkül. 

Ha részt vettél valaha chat-randin, jól tudod, hogy miről beszélek. Kiábrándító, ha a képzeletünkben előzőleg aranyba-bársonyba öltöztetett pasiról kiderül, hogy valójában egy átlagos, csaknem jelentéktelen személyiség. Haragszunk is rá ezért rendesen.Pedig... Mi nők bármit képesek vagyunk vizualizálni, még a való világban is. Pláne, ha egy szellem a szájbervilágból direkt épít a hiszékenységünkre. Egyszerűen szeretünk bedőlni..., az olyan nőiesen naív pozíció. Nem mondom, hogy nem léteznek kivételek. Tízből egy illető akár még élőben is szimpatikus lehet. Akár.    

Kell legyen az elsüllyedt világ és a szupermodern megoldások között is Valaminek. Mindenesetre sürgősen rá kellene találnunk. Mielőtt még végleg elveszítjük a valóságérzékünket...                                                       

Drága olvasóim az imént jelezték,  hogy a beérkezett nevezések alapján bejutottam a Goldenblog 2009 komplex kategóriájának első 100 helyezettje közé:

http://goldenblog.hu/2009/versenylista_es_nyeremenyek_az_utolso_kategoria_versenyeben

Most, hogy ez megtörtént, nincsen más hátra, elő kell jönnöm a farbával:

Bevallom, hetek óta manipulálom a technikát, e célból már kikezdtem a rendszergazdával(remélem vele kell), aki addig baszkurálta a kütyüt,  hogy mindenhonnan én folyjak, de leginkább a top 5 blog és a top blogger ablakokból.    

ÉN vagyok az, aki a latte indulása óta napjában többször számon kérem telefonon is, ami véleményem szerint nekem jár...

ÉN bombázom hónapok óta naponta több alkalommal,  e-mailben és galambposta  igénybevételével a Latte főszerkesztőségét a magam fontosságának elismerése érdekében... 

ÉN próbálok visszaélni az egyébként feddhetetlen főszerkesztőhöz fűződő barátságom tényével, oly módon, hogy (kezdetben csak) érzelmi zsarolást alkalmazva próbálok a magam számára minél nagyobb felületet, publicitást, figyelmet kierőszakolni...

ÉN kerülöm ki a barátaimat és próbálom őket a főnökeik előtt bemószerolni, lejáratni a munkájukat az előrejutásom érdekében... 

ÉN csatlakoztam egy névtelen blogger által kitalált és folyamatosan helyettem szerkesztett Ping-pong című sorozathoz, amelyet az összeveszésünk után úgy folytattam, hogy szóba sem álltam a szerzőtársammal és el sem küldtem a magam véleményét a másik félnek, majd szó nélkül abbahagytam az egészet...

ÉN manipulálom folyamatosan az olvasóimat és szervezek névtelen és érdektelen bloggerek lejáratására portál szinten kampányt ...

ÉN előlegeztem meg magamnak, hogy bejutok az első százba, de ha mégsem sikerülne, azért gondoskodtam róla, hogy a duplikált nevezés és a jól időzített kampánybeszédem bejuttat....         

NEA culpa, ezek után remélem, hogy elnyerem méltó érdektelenségem. 

(A névtelen blogger meg itt hőzöng nekem, hogy "nem szerepel az első százban: a zseniális SEBTOLVAJ, az eredeti COMBFIKSZ, a tartalmas TISZAKATA vagy a húsbavágó témákat feszegető GABORENDRE, no és LolliPOPpins" -  bár én ezt nem hiszem el neki, akkor sem, ha nem látom a listán, az ő befolyásával valahogy még biztosan feltűnik a 100 között.

Erről jut eszembe, nem vesztegetem tovább a drága időt, megyek  lobbizni a zsüritagokhoz , lefekszem azzal is, aki eddig még kimaradt...              

Juhász Árpi bácsival való ma reggeli Mokka-beszélgetésből leszűrt információ-foszlányok alapján  rákerestem a net-en a magyar indiánok történetére és döbbenetes adatokra leltem:

A hatvanas évek elején a BM III/1-es részlege "indiánok" fedőnév alatt  vizsgálatot indított egy kaposvári baráti körrel szemben. 

Idézet a nyomozati aktából: "gyakorlati tevékenységük lényege: a különböző ifjúsági kalandregényekben leírt indián életmódnak a szabad idejükben való utánzása. Megalakulásuk óta rendszeresen és csoportosan az erdőkben járkálnak, indián öltözetet és eszközöket készítenek, használnak. A csoportba történő felvétel indián szokásoknak megfelelően tábortűz mellett, béke-pipa elszívása útján történik. A tagok indián neveket kapnak (Nagy-teknősbéka, Heverő bölény, Sas-szem stb.) és egymást testvérnek szólítják."

1963 őszén letartóztatták Borvendég Deszkáss Sándor (írói álneve: Fehér Szarvas -  lásd: Sziklás Hegyek Varázslója) "törzsfőnököt" és négy "indián" társát, mert "alaposan gyanúsíthatóak voltak a Magyar Népköztársaság államrendje ellen kezdeményezett összeesküvés bűntettének elkövetésével".

Árpi bácsi elbeszélése szerint Kószáló Éji Sas nevű társuk még Recsket is megjárta, csakis azért, mert neki volt a legfeltűnőbb tolldísze (!).

Az indiánokkal kapcsolatos további érdekesség, hogy  Dr. Simon Péter  kutató valóban ősi magyar nyomokat vélt felfedezni az észak-amerikai indián földön:

http://tttweb.hu/gyujtemenyek/cikkek/regi/Magyarsag/Osi%20magyar%20nyomok%20eszak-amerikai%20indian%20foldon.pdf

   A férfi szögletes alakú, drótkeretes szemüveget visel. Köszönése méterekkel megelőzi őt. Belép az ajtón, hangja betölti a konyhastúdió szieszta utáni, álmos légterét.  

- Kettőre volt megbeszélve – hadarja az elébe siető tervezőnek – a Rózsa lakóparkból jöttünk, az ajándék konyhabútor egyeztetése miatt. Nem az én lakásomról van szó, csak elkísértem a barátnőmet – bök hátra a válla fölött magyarázón -, hogy segítsek neki a választásban.   A férfi mögött nesztelen árnyékként feltűnik a lány és tétován leül a tervező által felkínált székre.   - Ez itt egy bútortervező program – mutat az előttük levő monitorra a tervező – előzőleg bevisszük a helyiség paramétereit és…”   -Tudom, tudom, láttam már ilyet! – szakítja félbe a férfi, s türelmetlenül körbenéz.   - Rögtön hozok egy széket Önnek, Uram! – ajánlkozik a tervező.   -Hagyja csak, nekem így tökéletesen megfelel - szól a férfi - a barátnőmnek kell látnia, hiszen ő választ. Mivel szeretnéd kezdeni, szívem? – fordul a lányhoz, aki a megszólítástól kissé összerezzen. Kezdjük talán az ajtófrontokkal? A lány hangtalanul bólint.   -Rendben, legyen! Nos – fordul a férfi a belső építészhez – akkor lássuk először a frontokat! Milyen stílusra is gondoltál, kedves?   -Valami klasszi… „ -motyogja a lány.   -Igazad van – vág közbe a férfi - a retro az klassz lenne, illik a lakáshoz, mégiscsak új építésű.   A belsőépítész zavartan köhécsel. - Rendben .. a retro stílusú frontokat az installációs állvány felső sorában találják.   A férfi az állványhoz lép, a lány görnyedten követi.       - Melyik szín tetszene, szívem? Ugye valami sötétebb árnyalat?    A lány kezéből nagy robajjal a padlóra hull egy vaníliaszínű front. - Persze… -suttogja.   - Vagy Te mégis világosat szeretnél? – kap észbe a férfi - Nyugodtan megmondhatod, nekem teljesen mindegy, drágám, végtére is a Te lakásodról van szó. A vaníliától persze meg fogsz őrülni, ha csak egy árnyalatnyit is eltér a csempétől.     A férfi ekkor egy másik frontot emel a levegőbe, a lány kifejezéstelenül rámered.   - No, mit látsz?! – kérdi a férfi.    - Kicsit világos..? - nyögi a lány.   -Dehogyis, azt látod, hogy egészen más stílus, nem igaz? Ennek semmi köze sincs a retro-hoz, inkább neobarokknak mondanám.   - Nekem tetszik, hogy faerezetű. – szólal meg váratlan bátorsággal a lány.   - Valóban szép, szívem, de ha már egyszer a retro mellett voksoltál, kérlek légy következetes! Ne raboljuk itt a tervező hölgy idejét! Nem beszélve arról, hogy úgysem találnál hozzá ugyanolyan munkalapot, ha meg az erezete eltér, akkor a kettő üti egymást, nem igaz?!   A lány segélykérően néz a tervezőre, de mielőtt az megszólalna, a férfi folytatja: Ez, amire eredetileg gondoltál, pont jó lesz! – tart egy sötétbarna színű frontot a rezzenéstelen arcú lány elé. - Szuper! Mehetünk is tovább a munkalapra. A lány visszarogy a székre.   - Khm… szól a tervező .. nos, a konyhapult a divatos trend szerint vagy azonos színű vagy pedig erősen kontrasztos, a kiválasztott front esetében tehát világos kell legyen.   - Akkor talán ez lehetne vaníliaszínű? – súgja a lány - Esetleg faerezettel? – folytatja sírós hangon.       - Emlékeztetlek, hogy a faerezetűt már az előbb elvetetted, szívem! – inti le a férfi – „S a retro stílushoz inkább az azonos, tehát a sötétbarna szín illene, nemde?!   A lány ölébe ejti a kezeit és megadón bámulja a monitoron felsejlő sötét jövőt.   - Ok – szól a tervező, miközben megtörli gyöngyöző homlokát -, akkor megegyeztünk, köszönöm a türelmüket, a konyhát az adott paraméterekkel megtervezzük és elküldjük az Önök által megadott e-mail címre. Diktálná nekem, kérem? - fordul a férfihoz.   - Az enyémet?! Ja, nem .. A barátnőm címére szíveskedjenek megküldeni, övé a lakás, én csak kísérő vagyok. A férfi kiviharzik, s a lány épp olyan észrevétlenül, ahogyan érkezett, utána lebeg.      

A távozásukkal keltett huzattól a virtuális konyha sötétjében vacogva összekoccannak az üvegpoharak.                                                                      

Biztos a véletlenen is múlik, nem tudom. Az életkor nem feltétlenül kiválasztási tényező. Bár ebbéli ízlésünk a párkeresésnél mindenképpen irányadó. Sosem kacsingattam sokkal feljebb az életkoromnál és nem értek különösebb csalódások, igaz meglepetések sem. Egyszer udvarolt egy jóval fiatalabb fiú, néhány jópofának szánt mondata után százévesnek éreztem magam. Számomra megnyugtatóan ismerős, ha  félszavakból is értjük egymást, mindketten tudjuk, mi fán terem az első emelet vagy a satöbbi együttes, hol volt az első skála áruház vagy hogy ki volt az első szépségkirálynő. Hol adták a legjobb lángost Zamárdi-felsőn a nyolcvanas években. Fogalmam sincs Suzie Quattro -ról vagy a Sex Pistols-ról. A ma divatos underground  zenekarok nevét pedig már idézni  se tudom.  A szlenget értem, de alkalmazni már nem lennék képes. Plusz-mínusz öt év a korkülönbség, amin belül még kényelmesen mozgom. Nem akarom kívülállónak érezni magam egy más generációs társaságban, nem szívesen magyarázkodom és kínosnak érezném levezettetni mások evidenciáit. Persze mindezzel némiképp korlátozom a látóköröm. Nem baj, belefér. Vállalom a biológiai öregedés eltérő üteméből eredő kockázatokat, de nem öregedem idő előtt hozzá senkihez, s nem kell erőltetnem azt sem, ami felett már elmúlt az idő...                                        

"Ó nem azért, mert van boldogság,

Hisz az mint közeli veszteség elsietett előnye.

Hanem mert ittlétünk oly sokat jelent,

s mert a múló világnak s minden létezőnek

szüksége van ránk, ránk, kik a múlónál múlandóbbak vagyunk.

...jaj, mit vihetünk át magunkkal abba a másik világba;

látást s belátást, mit oly soká tanultunk,

nem lehet, és semmi olyat, ami történt. Semmit.

A fájdalmat - igen - a súlyosságát a létnek,

lassan tanult szerelmet, s a sok kimondhatatlant."*

részlet Rainer Maria Rilke: A kilencedik duinói elégia című művéből

Napkarmával jönnek a világra. Olyan családokhoz születnek, amelyeknél kevés a szeretet, a valódi odafigyelés. Tanítani próbálnak, azokat, akik elfogadják őket és felvállalják az együttélést. Sokan vannak, akik ellökik maguktól, bedugják őket egy "nekik való" helyre és még a címet is igyekeznek elfelejteni. Örök  szülői dilemma, hogy Te mit tennél, ha ...?

A strandon a nagy fűzfa alatt ülnek, egy csokorban. Gyönyörű,  fiatal és egészséges lányok alkotják a kíséretet. Önkéntesek, láthatóan inkább poénnak, mint valódi feladatnak fogják fel a küldetést. Hitetlenkedve nézem, ahogyan kettő darab perecet  cincálnak százfelé, majd fogpiszkálókra szúrják. Ez az uzsonnája a kábé húsz-harminc fős csapatnak. Az egyik nő, idősebb, őszes hajú a pad szélére húzódva sírdogál, senki  sem kérdi tőle, miért. Egy vidámabb társuk a zenegép ritmusára ropja a strandolók olcsó  szórakozásául. Műanyag, vízzel teli  kancsók kerülnek elő, a perec-kóstolót leöblíteni, gondolom. Az egyik idősebb férfi próbálja fogdosni az egyik kísérő-lányt. " Pistike, mondtam, hogy ezt nem szabad.." - csattan fel a lány. Egy másik férfi (talán szülő) lép oda és szószerint a bárgyún mosolygó, beteg férfi füle tövét vakargatja, fejét paskolgatja - mint ahogyan mi szoktuk a kiskutyánkkal. Talán a legmegrázóbb jelenet. Ennél már nem is lehet lejjebb...         

... ,mint gyermekkorom gondtalan nyarain. Mediterrán szél borzolja hajam, ahogy a Balaton-Felvidék szavannás tájain autózunk. Csupán előjogok, kötelezettség vagy elvárás sehol. A gyerekek a kabrió hátsó ülésén bukósisakban visonganak. Integetünk a robogósnak, visszanevet. Az út szélén egy férfi mai zsákmányát:  jópár cső kukoricát magához ölelve hazafelé baktat. Bekukkantunk  az elkerítetlen udvarba is: rongyos lomok mindenütt, közöttük pálmák, vadregényes szegénység. Kedvesem leállítja az autót.., "tudjátok, gyerekek, ilyenkor történik a filmeken, hogy lefullad az autó, közben az elhagyatott tanya rémisztő lakói előszivárognak, a főhős menekülni próbál, de hiába..." Hisztériás kacagás a hátsó ülésről: "... ne hülyéskedj apa, indulj már...", s valóban megjelenik egy fej az ajtóban, várja a kukorica-vacsorát. Továbbhajtunk, a férfi elnézőn mosolyog, útközben mesebeli vízimalom, elvarázsolt kúriák, a permetezőszert szállító jármű döccenés közben tréfásan ránk fröcsög. Egy elfelejtett tündérvilág, ahová megtér a tékozló gyerek. Kár, hogy muszáj lesz felébredni és a kabriót is elviszi hamarosan a bank...                                                  

Mindannyian tévedhetünk. Felértékelünk egy mosolyt, félreértelmezünk  egy kedves gesztust. Szerelemnek nevezünk egy tyúktojást. Apróbb-nagyobb sikerei mindenkinek vannak, lehetnek. Jó, ha az ember egészséges önértékeléssel bír, s képes helyiértéken kezelni az elismerést. Az állatkerti majom ketrece előtt is tolonganak. Az érdekesség , az egzotikum nem szinonimája az értéknek. Sajnálatos, de tény. A gond akkor kezdődik, amikor az "ismertségünket" elkezdjük aprópénzre váltani. Onnantól már nem csak hisszük, hanem  el is várjuk, ami  jár. Már nem elég a l'art pour l'art élvezet, anyagi elismerést vágyunk, aranyból font glóriát bölcs homlokunk köré. Piedesztált, ami kiemel a tömegből. Úgy hisszük, így majd leszünk valakik. Az a biztos, ha leborulnak a nagyságunk előtt.  A vastaps majd elnyomja az állandó bizonytalanságot, ami ébren tart,  lassan megőrjít és folyamatos visszaigazolást követel. Miközben talpnyalók hada simogatja buksi fejünket, nem érünk rá elgondolkodni azon, valójában mit is akartunk közölni - igazán.. Lényeg, hogy  jól hangzik, nem? A tartalom másodlagos. Kipróbáltuk, itt minden elmegy. Lényeg, hogy maradhassunk. Jó magasan, a város fölött...                                                    

Nem szabadulok a tegnap esti képtől: koromsötétben a tízes úton haladunk, nagyjából az ürömi leágazásnál. Az autónk reflektora a szembejövő sáv közepén egy keresztben fekvő nőt világít meg. Sokkoló látvány. Nem mozdul, de a mozdulatlansága megrendezettnek tűnik. Vészfék, dudálás, hitetlenkedő tekintetek.. Lehúzódunk, hátha segítség kell. Szerencsére még időben észreveszik, a visszapillantóban látjuk, hogy a sofőr kiszáll, segíteni próbál. "Biztosan rosszul lett és kiesett az útra.." - szól a párom, de valahogy nem hiszek a megfejtésben. Kinyújtott karral, lábbal, a sáv teljes szélességét elfoglalva, fejjel a felezővonal felé.., kiesni..? Néhány hónapja ugyanitt egy mankós férfi rohant (!) szembe a forgalommal a vaksötétben, később hazafelé egy másikkal is találkoztunk. Mi történik itt?! Rákeresek a neten, a tegnapi esetet nem találom, de egy kísértetiesen hasonlót igen: "júniusban Piliscsabánál egy ittas nő, öngyilkossági szándékkal az út közepére feküdt, a mentő érkezéséig a járdára emelték ..". Az áldozat egyéni drámáján túlmenően is: hátborzongató belegondolni, hogy valaki egy ártatlan autóst használ fel eszközként  a saját kivégzéséhez. Hogyan lehet ezt feldolgozni?! Vezessetek óvatosan...                         

http://www.youtube.com/watch?v=DARZSa5Mn60

Botrányba fulladt az ország-imázs ünnep a hétvégén. Massa fejére "tégla" esett, ilyen a mi formánk: az esélye egy az ezerhez, de megtörtént. Ráadásul a  jó üzlet reményében a Formula 1-es hétvégére alapozott, várbéli Hungaroring Fest is megdöntötte az alullátogatottsági mutatókat. Aki sokat markol, keveset fog..., szól a népi bölcsesség. A háromezres beugró, a hétszáz forintos pohár, no meg a négyszáz forintos ásványvíz lehetősége nem bizonyult elég vonzónak a mogyoródi aszfalton kitikkadt külföldiek számára (sem). A zsibvásárszerűen telezsúfolt fesztiválterületen a levegőnél csak a vendég volt kevesebb. Éhesen maradt szervezők, kiábrándult borászok - az esemény szaldója. Reméljük a szeptemberi borfesztiválra is tanulságul szolgál a hétvégi kudarc és remek borainkat végre méltó körülmények közt kóstolhatjuk majd...                                   

... most már tényleg a finisben vagyok. Néhány nap és menthetetlenül fejest ugrom a negyvenes lét makacs örvényeibe. Holnap gigantikus házibuli - "ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam" - , ahol, reményeim szerint még utoljára elszórhatom kihunyó harmincas csillagom utolsó porait. A kihíváshoz képest elég rosszul állok: ezer fok kánikula, mozdulni sincs kedvem, közben ötcentis lenövés a hajtöveimen, újítottam egy csinos karmolást az arcomra, kitudjahogyan(?), a körmeim egy újabb drámai fejezet... 

Ráadásul még a botox-ról is lekéstem. Pedig remek ideológiát gyártottam hozzá: 40 év, ez valami nagy ajándékot érdemel, s mi lehet fontosabb így császármorzsává aszalódva, mint némi optikai-tuning...!? A szilikoncici beépítéstől majrézom, egyébként is az ára jelenleg túmács, úgyhogy maradt mentőövként a BOTOX.  Persze, ahelyett hogy e korszakalkotó ötletről mélyen kussolnék és suttyomban elosonnék a kezelésre, kikértem a szakértő (kozmetikus illetve nőfaló) barátaim véleményét az ügyben. Ez hiba volt. Természetesen határozottan rossz kritikát kaptam. "Micsoda baromság, erre semmi szükséged nincsen, hogy fogsz kinézni" satöbbi-satöbbi. Azután a tegnapi napon, amikor már egy plasztikai sebészhez sem volt esélyem bejelentkezni, elolvastam Kalmár Virág, vidám és bátor cikkét a botoxozásról: http://latte.hu/articles/szepseg/35-evesen-vallalom-a-botoxom és a guta megüt, hogy  mégsem vállaltam be. De sebaj, ami késik, az nem múlik... A bulin meg majd gondosan leitatok mindenkit, állítólag az alkohol is szépít..:)                                                                      

Ellepett minket a gaz. Az összes átvitt értelemben. Is. Nem világosak a viselkedési és játékszabályok, a játszma  így csakis únfair lehet. Panaszkodunk a férfiakra: udvariatlanok, faragatlanok, hiányzik belőlük az érzékenység, az elemi tapintat. Miközben többségünk nadrágot húzott és némelyikünk - bevallom én is közéjük tartozom - kipróbálta a nyakkendőt - átvitt értelemben is. Önmegvalósítunk, pénzt keresünk, családot tartunk el (ahelyett, hogy fenn), miközben fut a lakás, hébe-hóba van vacsora és nincsen időnk a gyerekre. Kifelejtettem a férfit. Sokan kifelejtjük Őt a sorból  - megjegyzem. Az elvárásokkal viszont nem bánunk csínyján: hozzon virágot, legyen figyelmes és kedves velünk. Mert ezt mi megérdemeljük. Érdemes lenne végiggondolni, hogy milyen emóciókat vált ki a férfiból egy erős, önálló, helyenként - na, csak egy picit - agresszív nő. Aki erős, az nem szorul védelemre, aki önálló, annak nincs szüksége támaszra és ha még agresszív is - arra melyik férfi kíváncsi..? Legalább egymás közt: lássuk ezt tisztán -  de a pasiknak egy szót se...                                       

Bár egy bő hetem van még a kerek évfordulóig, úgy érzem, ideje legalább lélekben felkészülnöm: Július végén negyven éves leszek. Nézzük csak! Szerény biológiai ismereteim szerint a sejtjeink hét évente tökéletesen kicserélődnek, megújulnak. Tehát a fizikai testemet illetően: a szívemet, az agyamat és más egyebemet tekintve, egyetlen negyvenéves sejttel sem büszkélkedhetem... Nem is beszélve a lélekről. Mivel az öröktől való, a kor paraméter esetében értelmezhetetlen. Mivel öreg léleknek mondanak, megállapítható, hogy egy legfeljebb hétéves fizikai sejtállománnyal megáldott, sokszázéves lélek lennék (?). Érdekes, a lélek öregsége épp fordítva esik latba, mint a fizikai öregség. Minél öregebb lélek valaki, annál vonzóbb - spirituális értelemben véve. A sejtmegújulás lelassulása, ami az utálatos ráncokat eredményezi, viszont korántsem számít trendinek. És hátra van még a legkényesebb rész: fejben már évek óta negyvennek érzem magam... Az a különbség, hogy eddig viccesnek számított, ha megjegyeztem: "majd csak kihúzom már ezt a rövid időt a klimaxig", Negyven fölött ez már nem vicc, hanem véres - na jó. azért annyira mégsem drámai a helyzet - de VALÓSÁG... Testem-lelkem nem kívánja, de eljött az idő. Még nem említettem a szellemet, amely az eddig összegyűjtött ideákból, a jó és rossz élményekből, felismerés-összefüggésekből álló szerves egész. Ami, ha végső soron definiálni szeretném magam, leginkább ÉN vagyok. Ő másfél hét múlva betölti a negyvenet. Én pedig nagyon, de nagyon büszke vagyok rá... 

Évek óta hallani esetekről, hogy szupermarketekben kicsi gyerekeket próbáltak bekábítva, átöltöztetve, külsejüket megváltoztatva elrabolni. Némely szerencsés anyuka ebben az állapotban találta meg a gyerekét a szupermarket mosdójában. Az imént letöltött mailben  egy ismerősőm figyelmeztet, hogy több nagyvárosunkban: pl. Egerben és Győrben fényes nappal, az utcán gyűjtik tinédzser áldozataikat a szervkereskedők. Néhány megmenekült, tizenéves gyerek elmondásából tudjuk, hogy fekete, lesötétített autókkal lassítanak a kiszemeltek mellett és útbaigazítást kérnek. Úgy tesznek, mint aki nem hallja a választ és amikor az áldozat közelebb lép megpróbálják betuszkolni az autóba. A rendőrség - bár tud a dologról -, mégsem publikálja a megtörtént eseteket.  Nem meglepő számomra, hogy hazánkban eluralkodott balkáni viszonyok között a szervezett bűnözés e legborzalmasabb  válfaja is meghonosodott. Az is megszokott, hogy hasonlóan a cigánybűnözéshez, erről is szemérmesen hallgatnak a hatóságok és a média. Mindenesetre kérlek Titeket, aki olvassa, adja át az ismerőseinek a figyelmeztetést:: mindenki vigyázzon a gyermekeire! A szervkereskedőkről szóló rémtörténetek nem  "kacsák" halálosan komolyan kell vennünk ezt a fenyegetettséget. Ezek az embernek nem nevezhető férgek megrendelésre, óriási profit reményében követik el borzalmas tetteiket és segítséget velük szemben nem várhatunk mástól, kizárólag saját magunktól.   

Az egyik konkurens oldalon sokkoló cikksorozatra leltem. Egy lelkes fiatal újságírónő (B.Zs.) elhatározta, hogy megismertett minket, kőkorszaki őstulkokat a nyugaton dívó párkapcsolati trendekkel. Innen tudom, hogy a singles-korszak immár  a múlté, helyette barátkozhatunk a mingles fogalmával, amely a "mixed singles" szlengesített tengerentúli változata. Olyan szinglikről van szó, akiknek van párkapcsolata, viszont  "rendkívüli szabadság-igényükre" tekintettel az egy fedél alá költözést már nem vállalják be. De a szabadságvágy kiélése még tovább is fokozható, mert az AIDS térnyerésével  lejáratott poligámia helyett tőlünk nyugatabbra divatba jött az ún. multikapcsolat, amely a titkos, "mutyi" kapcsolatokat, három/négyszögeket átemeli a legalitás büszkén vállalható  tartományába. A "többen párban" kapcsolatokat állítólag az "egymás iránti mély tisztelet és megbecsülés" jellemzi. Ami végül kicsapta nálam a biztosítékot, hogy a szerző cikkeiben  áltudományos, statisztikai adatokat hoz a többnejűség fizikai és mentális egészségre gyakorolt pozitív hatásainak igazolására. Sőt, a cikk végén egy rövid kérdéssor megválaszolásával ki-ki eldönheti, hogy besorolhatja-e magát a mingles öntudatos táborába. Egy tényezőről azonban mindkét cikk esetében elmulasztott nyilatkozni a szerző, mégpedig az említett patch-work kapcsolatokban születő gyerekek érdekeiről.

Bár kérdés, hogy ilyen elvek mentén egyáltalán szaporodni érdemes...?                                                                                

http://latte.hu/forum/egeszseg/kerdezz-csernustol

Jól vizsgáztak a szememben a latte-olvasók. A fórumon közzétett felhívásra, mely szerint szabadon kérdezhetünk Csernus dokitól, a párkapcsolati média-gurutól, gé-vel együttes, nem titkoltan provokatív megkeresésünkön túl, egyetlen segélykérő üzenet  sem érkezett. Megjegyzem mi sem kaptunk tőle semmiféle választ. Talán nem is csoda. Kérdésemre, miszerint "felfogta-e, s ha igen, miként viseli annak óriási felelősségét, hogy tanai nyomán számos családanya katapultált e pozíciójából és az Ön biztatására felrúgta eddigi családi életét?" - nem is könnyű a  válasz. Úgy tűnik,  a doktor úr kedvenc kérdésére: Bevállalja? - ezúttal nemmel felelt. Bár lehet, hogy csak idő hiányában késik a válasszal, a "FÉRFI" című új könyve az eladási sikerlisták élén, lefoglalják őt a promócióval és a dedikálás megszervezésével járó teendők. Azt fel sem tételezem, hogy egy ilyen komoly ember "csakúgy" ne méltatna válaszra minket. Biztosan nagyon  elfoglalt vagy csak egyszerűen nyaral. Azért én nem adtam fel, továbbra is szomjazom a kérdésem megválaszolására...                                   

Kevéssé stílusos, de annál inkább őszinte e portál hasábjain méltatni őt. Mégsem kerülhető meg a keserű szenzáció: Vass Virág felállt az ELLE főszerkesztői székéből. Döbbenten olvastam a hétvégén a búcsúzásnak szánt szerkesztői levelet. Pátosz sehol, a távozás okai nagyvonalúan mellőzve. Keserves történetek zajlanak manapság a nagy kiadók kulisszái mögött. Rossznyelvek szerint a költségtakarékosság  nevében több helyütt lefejezték a közép- és felsővezetést. Mindenki pótolható  alapon, az egyik bejegyzésemben már érintett eldobós elv mentén. De hogy Virágot mellőzni, lecserélni?! Ez valóban érthetetlen. Az Elle igen drága újság, de minden hónapban érdemes volt megvenni  azért a tíz sorért, amelyet a főszerkesztő az olvasókhoz címzett. Minden szösszenete egy valódi gyöngyszem, rövid, frappáns és főként nagyon ütős. Nem mellesleg az általa szerkesztett  tartalom is egyedülállóan vonzó a piacon. Jó hír, hogy nem kell végleg megválnunk kedvelt stílusától, ugyanis könyvet ír. Biztos vagyok benne, hogy nem a Fejős Éva-féle szappangyártásba kezd, hanem valódi érték lesz a regény. amit létrehoz.        

..mi testnek a kenyér, s tavaszi zápor fűszere a földnek;..." Shakespeare már évszázadokkal ezelőtt tudta, amit a modern lélekgyógyászat csak újabban kapizsgál: A társtalanságba, az érzelmi elsivatagodásba belebetegszünk. A média pumpálja a fejünkbe a "ne javítsd ki, ha elromlott, dobd el és vásárolj másikat!" doktrináját. Ez az elv(telenség) az emberi kapcsolatainkba is átszivárog. Valójában a szeretet éltet minket, a valakihez tartozás érzése segít átvészelni a nehezebb életszakaszokat. Akad, akinek elég, hogy önmagát szereti, ő nárcisztikus  önimádóvá válik, de valódi visszaigazolást csak a másik ember által nyerhetünk. Az előbbi csak az ego játéka, Valakihez tartozni, együtt örülni, vigasztalódni - ez az élet valódi értelme. Egyedül megfulladunk, John Lennon  örökérvényű mondata szerint:: "Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni..."                                  

Hercegnőről lévén szó a XVIII. századi Angliában elsőrendű kötelesség, hogy fiút szüljön és hű maradjon. Akkor is, ha őt az első perctől csalják és miután leányt szül - pláne, hogy másodjára is - elfordulnak tőle. Amit szabad jupiternek, nem szabad a nőnek..Ha nem tetszik, mehet istenhírével, de a gyermekeit sosem láthatja többé. Ha szerelmes lesz, szabadulhat, ha lemond a gyerekekről. Devonshire hercegnője - akit a gyönyörű, légiesen törékeny Keira Knightley alakít "A hercegnő" című filmben - az élete túlnyomó részét egy fedél alatt, édeshármasban élte le  a férje szeretőjével. Elképzelhetetlennek tűnik, de igaz. Miközben halálosan szerelmes volt valakibe, akit csak a gyerekei elhagyása árán vállalhatott volna fel.  Az abszurd helyzetben mindenki kifogástalan angol eleganciával viselkedik, szigorúan szem előtt tartva az etikett szabályait. Mindent lehet, ha elég "diszkrét" a megvalósítás.Tanulságos mese egy extravagáns, de saját korában boldogtalanságra ítélt nőről és egy letűnt korszakról - boldogok lehetünk, hogy túl vagyunk rajta..            

Egyszerűen hangzik, nem igaz? A házassági kötelék mindenki előtt ismert, alapvető tartalmáról van szó. Az egyházi szertartás nem engedi elsikkadni ezt a lényeges esszenciát:      

"Pap: Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?

Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket?

Az esketési szertartást követi maga az eskü - amely benne rejlik az esküvő,  esküvés szavainkban is:

Pap: Most pedig, ősi magyar szokás szerit, esküvel is erősítsétek meg azt, amit az imént egymásnak ígértetek! Tegyétek ujjatokat a feszületre, és mondjátok utánam az eskü szavait! 

Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk a boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei,

(csak a vőlegény) hogy a jelenlévő N.-t szeretem, szeretetből vettem feleségül

(csak a menyasszony) hogy a jelenlévő N.-t szeretem, szeretetből mentem hozzá feleségül

Isten rendelése szerint, az Anyaszentegyház törvénye szerint, és hogy őt el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában.

Isten engem úgy segéljen!"

Eljuttottunk végül a lényeghez: "őt el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában.." 

Tehát szent ígéretet (esküt) teszünk arra, hogy  kitartunk a házastársunk  mellett egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, mindaddig, amíg a halál el nem választ.   

Aki valóban átérzi e szavak tartalmát, a súlyos mondatok hatására mindig megborzong. Nincs "de", semmi kimentő feltétel vagy apróbetűs rész. Semmiféle bajában és kész.

Kunderától tudjuk, hogy az életben szinte minden fontos döntésünk visszafordíthatatlan. Szerinte azonban a modern ember csal: megpróbál kifarolni az esküből, következmények nélkül megúszni az állhatatlanságot. Megkeresi magának (vagy legyártja) az apróbetűs részt, feloldozza magát az kellemetlenné vált kötelmekből. Továbblép, átlapoz. Pedig az eskü ma is ugyanazt jelenti, mint száz évvel ezelőtt. A modern ember megszegi az esküt és reménykedik, hogy azért mégis megsegéli őt az ég...                   

Mai bejegyzésemet az egyik latte-s cikkhez fűzött hozzászólás ihlette:  "....mi van akkor ha ő (a férfi) már gyereket akar és gyűrűt, de én még élnék egy kicsit?" Azért kaptam fel a fejem a mondatra, mert hasonlót eddig csak pasik szájából hallottam. "harminc alatt nem hajtom rabigába a fejem,... fiatal vagyok még a gyerekhez, nem kötöm le magam,.....előttem az egész élet, ..stb." Ez esetben viszont a hozzászóló  a "mifajtánk", tehát nőnemű. Valóban ennyire lejáratódott volna a házasság intézménye? A mai lány nem habos-rózsás esküvőről álmodik, hanem arról, hogy legyen elég ideje élni, mielőtt férjhez megy valakihez? Maga a szóhasználat is abszurdnak tűnik, mintha a házassággal megszűnnének az életfunkcióink és a nagybetűs élet helyett már csak valami korlátozott üzemmód várna ránk, míg a halál vagy  a bíró el nem választ. Miért vonzóbb lehetőség ma egy lánynak partyról-partyra sodródni, mobilszámokba és egyéjszakás kalandok emlékébe kapaszkodva? Egyáltalán kinek van kedve ebben a világban párkapcsolati tapasztalatokat gyűjteni?! Kövezzetek meg, de szerintem csak mazochista lehet az ilyen. Erre csak egy elfogadható ok létezik, amikor muszáj. Ha nincs pasink vagy a meglévőből  sok minden hiányzik vagy éppen az a kevés, ami számunkra a leglényegesebb  egy kapcsolatban. De csak azért, hogy kiélhessük magunkat? S mi következik azután? Hogyan építünk majd családot  azzal a gondolati kiindulással, hogy a házasságkötésünkkel véget ért a jó világ? Ébresztő lányok, ez nem lehet a mi ideológiánk, ne engedjük, hogy  minket is átkódoljon a világ...                                                

Ha kérdezik, a férfi csak ennyit mond szégyenlősen: "elmúlt a szerelem.". Mégis jobban hangzik annál, hogy "az asszonynak már lógott a melle" vagy "többé nem kívántam vele a szexet".  Szalonképesebb annál a verziónál, hogy "mancikának bezzeg szép a cicije" és "vele sohasem unalmas az együttlét"... A túlhajtott szépség- és fiatalságkultusz létrehozta az eldobós anyák kategóriáját.  A feleségeknek, miután életet adnak egy-két gyereknek és nem tudják hozni a tökéletes formát, nagyjából végük. Korábban csak lelki értelemben dobták őket sutba, a szerető csak mellékszereplőként játszott a képbe. Az erkölcsi gátszakadás azonban alámosta a család című intézményt és mancika ezzel a második vagy harmadik feleség szerepbe avanzsált. Az előző sorskönyv ismétlődésének csak a férfi nemi aktivitása, no meg a pénztárcája szab határt. Az erkölcs helyébe a józan gazdasági racionalitás lépett. Aki egyszer elvált és "lepucolták" róla a vagyona felét - itt már nem finomkodnak a jelzőkkel- az legközelebb óvatosan jár el. Hagyja mancikát parkoló állásban, s ha az elunná a hitegetést, hát másikra vált. A mancikák ugyanis csereszavatosak. (Tudtak valamit a régi öregek.) De mi lesz a használt feleségekkel?! Létszámuk riasztó méreteket öltött az utóbbi évtizedekben. Tele velük az összes párkereső oldal. Valószínűleg megtalálják maguknak azokat a használt férjeket, akik végképp csalódtak a mancikákban. Csak kár, hogy ezzel a megoldással a magáé helyett, minden férfi a más gyerekét neveli...                                        

A pop királya nincs többé. A rajongók és a hírportálok világszerte összeomlottak a hír hatására. Erre valahogy senki nem számított. Évek óta rebesgették, hogy haldoklik, nincs már sok hátra. Megszoktuk, a különcsége, a betegsége vagy a tisztaságmániája az imidzs része volt. Vártuk a nagy visszatérést, a júliusi koncertet Londonban. Hittünk a csodában. Elnézve az utóbbi években készült fotókat, videofelvételeket nem is értem, miért? Hogyan gondolhatttuk, hogy lehetséges? Hogy a maximalista Jacko ebben az állapotban kibírhat egy ekkora igénybevétellel járó felkészülést... Akarta pedig, de beleszakadt a szíve. A betegségektől leromlott fizikum nem élhette túl a stressz és a gyógyszerek okozta sokkot. A halhatatlannak született szervezet feladta.  Közel s távol nincs olyan, aki a közelébe érhet, aki a trónjára pályázhat. Néhány kevesek: Elvis Presley, Freddie Mercury és Jackson, ők  nem pótolhatók. A várhatóan szerveződő emlékkoncertek sora majd igazolja ezt.  Én most mindenesetre előveszem a régi lemezeket, lehunyt szemmel újrahallgatom a szeretett dalokat és közben hagyom, hogy összeszoruljon a szívem...                   

...Bonbi kutya az első. Persze beengedtük a házba, úgyhogy hajnali hatkor kibocsátást vár a drága. Hiába, ez az ösztönös szobatisztaság átka. Reggelit kap és feltakarítok utána. Apának ágyba kávé, gyermeknek kakaó. Közben tv rutinszerűen bekapcs. Rádiófunkció - elég, ha reggelikészítés közben hallom, hatalmas a fantáziám. Egy adag cucc  a mosásba, 40 perc lauf, lehet máshoz kezdeni. Lap top elő, éjszakai ügyfélaktivitás csekkol. Sehol senki. Hurrá. Korai az öröm. 8.10. Mobilon az első beérkező hívás. Tv lehalkít, steril irodazaj generál. Udvarias beszélgetés. Csattogva közeledő gyermekléptek. Gyors elköszönés, pont időben, még az " éhes vagyok anya" elhangzása előtt. Hál"isten. Elvégre komoly nő vagyok, egy férfias munkakörben. Az imázs nagyon fontos ebben a szakmában. Közben mosógép lejár, fél kézzel tereget, másik kézzel friss e-maileket nyitogat. Csörög a telefon. Még nincs fél kilenc. A család vészesen ébred, mozog, zajong. Emlékeztetem magam, hogy otthon vannak. Én is, csak máshogy. Ebédteremtés in process, közben gyors tus. 9.30. Végre dolgozom. Harminc perc nyugalom. Szomszéd kislány érkezik, gyerekek és plusz egy kutya. Próbálok  ellazulni. Első feladat pipa, küldés, második ügy elő. Otthoni telefon, csak anyám lehet. Ő az. Imádom, nem rázom le. 20 perc veszteség. Gyerekek, kutyák elemükben. Ügyfél hív, a mosdóba húzódom telefonálni, remélem ide nem hallatszik be a zaj. 11 körül már kész vagyok, az ebéddel együtt. Minden értelemben. Lázas öltözés és smink, majd pilótafülkébe be, robogás. Már csak fél óra. És kipihenem magam a munkahelyemen...                    

Nomen est omen. A Neda név perzsául "hang"-ot jelent. Neda szombaton meghalt egy iráni tüntetésen, de halála túlharsog minden szalagcímet. A gyönyörű fiatal lány napokon belül az Iránban zajló forradalom mártírja, jelképe lett. Megölhették őt, de a szellemet már nem tuszkolhatják vissza a palackba. Mártírhalála bosszúért kiált, a forradalmárok nevét  zászlójukra tűzik és alakja mindörökre bevonul a világtörténelem arcképcsarnokába. A szépség és a szörnyeteg. Az ártatlan nő és a hatalom.  Egyenlőtlen küzdelem ez.  De csak látszólag a komeinista rezsim javára. A történtek kapcsán megindult erjedés megállíthatatlan. Hinnünk kell ebben. Ahogyan Neda is hitt benne, amikor utcára vonult az igaz ügyért, az iráni nép szabadságáért.                         

... szegény Michelangelo, forog a sírjában. A Dávid szoborral azonos névre keresztelt  21. századi metroszexuális férfi sminkmesterhez fordul tanácsért. Mester és tanítványa. Mindkettő igazi férfi. Lágy hangon édelegnek, miközben készül a megcélzott nagy mű. A markáns smink. Számomra paradoxnak tűnik, de láthatólag ők komolyan gondolják. Gondos alapozás, selyemfényű púder, arcpirosító a járomcsontokon. A szemhéj "természetes" barna fedést kap, majd méltó befejezésként: barna spirál a pillákra. (Csak reménykedem, hogy vízálló a festék, kiábrándító lenne, ahogy használat közben a szem alá folyik.) Készen is van az abszolút natúr smink. Férfi esetében egy újabb paradoxon. Ha fiam lenne és kölcsönkérné a neszesszeremet, hát komolyan aggódnék. Nem tudom, Dávidunk édesanyja mennyire van képben. Bár úgy hallom, neki van saját profi sminkkészlete. Ebből is látszik, hogy már nem gyerek, hanem igazi férfi...                                        

Szeretem a rejtett tartalmakat. Könyvben, filmen és színházi darab esetében egyaránt. A Madách Színház repertoárján futó Contact című előadás megfejtése valódi kihívás. Igazi patchwork-musicalről van szó, amely három, látszólag összefüggéstelen történetből áll. Saját komponálás helyett rockzene és remek klasszikusok az aláfestés. A pódiumon színészként avanzsáló táncosok és a tánccipőben brillírozó színészek. A téma könnyednek egyáltalán nem mondható, musical esetében talán furcsán hat e jelző, de tulajdonképpen drámai. A tragikus felhangot ellensúlyozza a remek koreográfia. A Broadway-n több mint ezer előadást megélt mű eredeti koreográfiáját (Susan Stroman) láthatjuk a Madách-ban.       

A megfejtésemet a végére hagytam: mindhárom történet a látszat és a valóság dimenziói közötti átjárhatóságot példázza. Nem minden az, aminek látszik. (I. szín) A menekülés a valóságunk elől az álmok világába halálos lehet. (II. szín) A megoldás sokszor ott van éppen a szemünk előtt, de a belső világunkba zárkózás megakadályoz abban, hogy idejében felismerjük. Érdekes kísérlet, egy színházi kuriózum tanúi voltunk, ajánlom mindenkinek, aki kedveli a szokásostól eltérő kulturális élményeket!      

Minden családnál gondosan odakészíteném az ajtóba azt a bőröndöt. Jól látható helyre, csakúgy, mementónak. Rendesen bepakolva: x váltás ruha, piperék stb. Indulásra készen. Csak fel kelljen kapni és vége, nincs tovább.

Ha ránézünk majd, pontosan  tudjuk, hogy a veszekedéssel mit kockáztatunk. Többé már nem lehet felelőtlenül fenyegetőzni. Aki menni akar, ne csak mondhassa, tegye. Aki elküld, tudja, hogy nyomban meg is tehetik. 

A válás fájdalma csak akkor érezhető át igazán, ha az a bizonyos bőrönd már az ajtóban áll. Ami addig zajlik az súlytalan fecsegés, feltételes mód, a "mi lenne ha" megnyugtató  befejezetlensége. De ott, abban a bőrönd felkapása előtti pillanatban vagy észre térnek mindketten vagy pedig az egyik elbocsát, a másik pedig kilép. Lehet , hogy örökre. De ha nem is, a visszaút mindenképpen nehéz.                     

Mindenkinek szíve joga a választás. És igenis léteznek előítéletek. De csak azért vannak, hogy ledöntsük és túlhaladjuk  őket. Lehet idegenkedni a keverékkutyusoktól, de lehetetlen nem szeretni őket.

Kettő napja tudom, hogy egy hercegi pedigré kedvéért sem cserélnék kutyát. Éppen őt akarom. Akit Pocok néven anyakönyveztek, elsőként született a nyolcfős alomból és mindig utolsóként került a etetőtál közelébe. Azért őt, mert egyszerűen ellenállhatatlan... Nem sokat aludtunk az éjjel, mégis sikerült megszöknie. De nem ment világgá, hanem csak hazasétált a tíz házszámmal lejjebb lakó anyukájához. Az intelligenciájáról csak ennyit.

A lányom kis barátnője hetekig sírt, hogy megkaphassa az egyik testvért, de az anyuka nem egyezett bele a "korcskutyába". Gyorsan szereztek hát kéz alatt egy havanese-t. Kutya-projekt kipipálva. 1:1. Persze nagyon cuki ő is, a maga plüssmackó módján. De olyan édes kutyus, mint Pocok csak egy van az egész világon...         

Judit megcsinálta. Kábé öt éve mondom, hogy kell Magyarországra egy Martha Stewart (http://www.latte.hu/blog/mentsd-meg-a-csaladot/self-made-woman), a homemaking-re nálunk is hatalmas az igény. Csinos kis birodalmat épített a volt médiasztár. Nem törődött a huhogókkal, akik hülyének nézték amiatt, hogy lepattant a jól fizető, biztos állásból: a TV2  "Tények" című hírműsorából. Csak azzal foglalkozott, amivel mindannyiunknak kellene - és ezért a bejegyzés - olyan munkát akart végezni, amit ingyen is szívesen csinálna. Így hát főzőcskézett és kiadta az első szakácskönyvét. Ma már a hatodik köteten van túl és a korábbiak  ki tudja hányadik (saját) kiadásán.  Produkciós céget is grundolt a főzős műsor menedzselésére. Legutóbb egy életmód magazinnal  rukkolt elő, amelynek  túlnyomó része gasztronómia, de találhatunk benne utazási tippeket és szépségápolási tanácsokat is. Hajdú Péter a Frizbi-ben firtatta,  miért a cím: Stahl-magazin. Hát azért. Amiért a marthastewart.com. Judit jól csinálja. Határozottan okos és emellett vonzóan nőies, rokonszenvesen esendő. Nem szállt el, bár ma már a többszörösét keresi a tévés álomfizetésének. Boldog.A legtöbb, mi elérhető.                            

Fekszem a teraszon. Erősen tűz a nap és hideg szél fúj mellé. Pont, mint az életben. Kapunk hideget és meleget. Néha csak verőfény és öröm. Máskor meg csupa felhő az ég. Egyszer lenn, másszor fenn. Az átlagos időjárás: napsütés fátyolfelhőkkel, enyhe borongással tarkítva. Ha napozás közben a hűvös szélre gondolok, megborzongom. Ha a nap melegére koncentrálok, átforrósodom. Pont, mint az életben.                   

Az élet sója. Alfája meg ómegája. Tonnákat mozgat, csillagmérföldekre repít, ha jut elég belőle.

Hiánya a modern kor népbetegsége. Alattomos tüneteit  sokan észre sem veszik. Monoton hétköznapok, unottan végzett munka, középszerűvé fakult párkapcsolat. Lehetne hinni valamiben, szenvedélyesen, de kikoptak alólunk a vallási és egyéb ideológiák. A legtöbb embernek semmiféle hobbija nincsen. 

A szenvedély hiánya depresszióhoz vezet, amelynek következtében kialakulhat a függőség. Az ócska extázis-másolat. A 21. századi embernek tudatmódosításra van szüksége, hogy jól legyen. Hogy egyáltalán, valahogy legyen. 

Van aki megissza és/vagy lenyeli, befecskendezi. Mások bedobják vagy bekapcsolják. Szomorú és reménytelen menekülés ez, a tökéletesen bizonytalanból a biztos vég felé.         

Rendhagyó koncertélményben volt részem tegnap este a Stadion NYÁR rendezvénysorozat keretében a Szoborparkban. Évekkel ezelőtt egy akkor divatos (azóta sajnos megszűnt) szórakozóhelyen figyeltem  fel a zenekarra, mint a funky és a pozitív életérzés egyik - ha nem az egyetlen - hazai képviselőjére. Igazi örömzenét csinálnak a fiúk, előadásukból csak úgy árad az életöröm. Azonnal a hívükké váltam. Bulizós barátnőmmel együtt, farmerban és az egyetlen lapossarkú cipőnkben nekivágtunk a nagy füves térnek. A váratlanul lehűlt időjárás miatt dzsekiben, pulóverekkel felszerelkezve érkeztünk. Először azt  hittem, nem jó helyen járunk, u.i. a placcon lézengő nézők száma döbbenetesen kevés volt, akár személyesen is bemutatkozhattunk volna mindenkinek. Nem értettük a dolgot, gondoltam, biztosan korán érkeztünk és órákat várhatunk a zenekarra. De nem, a fiúk szinte pontban  fél kilenckor berobbantak a színpadra és hűen pozitív beállítottságukhoz, mit sem törődve az alacsony nézettséggel, nyomban a húrok közé csaptak. Bebe a maga részéről - szokás szerint - mindent megtett a remek hangulat érdekében, a zenészek is jókedvűen és energikusan tették a dolgukat. Őrült hideg lévén, mi nézők hamar táncra kerekedtünk, amolyan házibuliszerű fíling alakult ki percek alatt. Kicsit meglepő volt számomra, hogy bár a zenekar elég sok saját számmal rendelkezik, helyettük jól bevált világslágerekkel pl. Earth, Wind and Fire, Michael Jackson stb. jöttek, de pl. a Kft. Afrika című örökzöldje is szerepelt az étlapon. Mire bemelegedtünk addigra viszont véget ért a koncert, egyetlen  ráadást kaptunk " ez a közönség megérdemli" alapon.

Jobb időjárás, hatékonyabb marketing, több néző sokat javított volna az élmény erején, de optimista lévén így sem panaszkodom: a következő majd biztosan jobban sikerül...                                                                                         

Mikor évekkel ezelőtt megnyílt a megaáruház, fogadni mertem volna, hogy perceken belül "bedől". Ezzel szemben az állateledel és kiegészítő piac az egyik nagy túlélője a világgazdasági válságnak. Kezdő-kittért tértünk be a jövő héten érkező kutyusunknak és cseppet sem csalódtunk. Egy szakértő eladó azonnal mellénk szegődött,  nyomban értette a kedvező ár-érték arányt megcélzó stratégiánkat és röpke félóra alatt - nem mellékesen -beavatott minket a kutyatartás rejtelmeibe. Tényleg  sokat tanultunk, kezdve az automata-póráz  balesetveszélyeitől a négylábú kedvenceinket  fenyegető csirkeallergiáig. (Ez nem vicc.) Megtudtuk, hogy a szárazeledel összetevőit tartalmazó felsorolásnak NEM gabonával  kell kezdődnie, hogy minőségileg elfogadható legyen. Majdnem elcsábultunk egy cuki , csontalakú Pedigré babacsomag iránt, de az eladó szemérmes fejcsóválása miatt gyorsan letettünk róla. Tanulságos tapasztalat a mai napra nézve, hogy 20 e Ft. alatt valamirevaló kutyaház nem kapható, de az, amibe egy valamirevaló kutya is befér, már 30-nál kezdődik. Vettünk jutalomfalatot, a szárazeledel "maszatolásához" (szakszó) konzervkaját. Lányom a saját zsebpénzéből játékokat is vásárolt az ebnek. (Nagy örömére ez képezte a deal legkevésbé  költséges elemét.) Szegény nagyszüleim, ha látják, hogy mennyit költöttünk, hát most forognak a sírjukban. Azt már nem is említem, hogy letöltöttem a net-ről egy oltási tervet, ez alapján az elkövetkező hónapokra bérletet válthatunk az állatorvoshoz. A végén már csak azzal vigasztaltam magam, hogy legalább a kutya bekerülési értéke zéró, ugyanis ajándékba kaptuk az egyik szomszédtól. Nincs mit tenni, a kocka el van vetve, a kutyus tehát jön és innentől uralkodik felettünk örökkön-örökké, ámen.                                           

p.s.: köszönettel  vennénk név-ötleteket, ha bármi jópofa eszetekbe jut, kislány a drága...- ez ügyben leblokkoltam u.i.                                       

Paff lettem, hogy leköröztük New York-ot a világ városai közötti versengésben. Az összképet tekintve az 55., míg a régión belül a rangos 1. helyet sikerült megszereznünk.  Először bundára gyanakodtam, azután..., ha jól  belegondolok: Tényleg, miért is ne?! A turista, aki értékelőként részt vett a felmérésben, kilenc előtt aligha ébred, így kimarad a jó kis reggeli dugóból. Kétségtelenül szép látvány tárul a szeme elé, amint kitekint a Four Season"s remekbe szabott ablakán. Elfogyasztja az ötcsillagos reggelit, taxit rendel és nyakába veszi a várost, felfedezi a nevezetességeket. Van mit csodálni nálunk, az bizonyos. Igaz, a budapestieket bántja az omladozó homlokzatok látványa, de egy amerikai például kifejezetten vevő az antik hatásra. Nem is csoda, hogy magunk mögé utasítottuk a Big Apple-t. A tömegközlekedés jónak minősítésén azért ledöbbentem. Naponta gyulladnak ki a kékbuszok, a kombinókban pedig az ájer kibírhatatlan. A metróhálózatunk enyhén szólva is hiányos. Kíváncsi lennék, mit szól a szégyenletes eredményhez Carrie?! (Szex és NY) Tartok tőle, hogy nem cserélne velünk.                            

Annyi minden vonta el a figyelmünket az utóbbi időben: az EP-választás, a rettenetes Air France légi katasztrófa. Pedig a negatív események mellett a jó dolgokról is beszélni kell.

Ez év májusában Ugyan Anita első magyar nőként  feljutott a világ tetejére. Anita 2009. május 21-én, reggel 6 órakor érte el a világ legmagasabb hegycsúcsát, a 8850 méter magas Mount Everest-et. Az idei egyébként már a negyedik, nyolcezer méter feletti, sikeres próbálkozása.

Teljesítményének semmilyen gazdasági vagy politikai jelentősége nincsen. Társadalmi hatása azonban reményeim szerint igen. Szomorú, hogy a lenyűgöző érdem alig kapott nagyobb hírverést, mint mondjuk Kiszel Tünde szemöldöke vagy fehérnemű gyűjteménye. Szükségünk lenne az értéktelen celebek helyett valódi példaképekre. Emberfeletti helytállást, tetteket követelő korban élünk.

Bravo Anita, ez igazán szép munka volt!          

Negyedórája elvileg bezártak a szavazókörök és már nem kell sokáig  várnunk a hivatalos végeredményre. A pártok a szokásos nemtelen kampány során a reklámtörvény összes tiltó rendelkezését lábbal tiporták (lásd. pl. összehasonító reklám tilalma stb.) most pedig mindenki - már aki akarta - levonhatta a megfelelő következtetést. Kampány ide vagy oda, a kialakult helyzet  önmagáért beszélt. Ha egy szó sem hangzik el, akkor is borítékolható az elsöprő jobbos fölény, mint végeredmény. A kérdés egyedül az, hogy mennyire tolódunk jobbra. A korábbi - országgyűlési és önkormányzati választások megosztották az országot, családtagok kerültek hadi állapotba egymás között, jobb- vagy baloldali meggyőződésük okán. Ez a választás érzésem szerint egy másfajta megosztottságot mutat majd, az aktív és passzív választók elkülönülését. És aki elmegy, az is megtartja a véleményét saját magának. A választópolgárt már óvatosságra intik a korábbi tévedései. Mert lássuk be, ebben az országban nehéz jól választani. Így valamely párt  megválasztása helyett újabban a jelenlegi rezsim megtagadása mellett tesszük le a voksunk. A biztos rosszat vetjük el egy bizonytalan jövőért. Az uralkodó vélemény pedig az, hogy voltaképpen mindegy, mind "egykutya". A mai napon a mi családunk is szavazást tartott, rendhagyó választási szabályzatunk szerint a kiskorú véleménye is számít, így érkezik hozzánk egy kutya. Egy kiskutya. Ez már bizonyos. A nagykutyák világában meg lesz, ami lesz. Majd alkalmazkodunk, mint ahogyan eddig is.        

Gyakran hallani, hogy "megérett a világ a pusztulásra". A fórumon futó  - 2012-es világvége - topic kapcsán elgondolkodtam azon, vajon miért pont most igaz ez a megállapítás. Sokat beszélünk arról, hogy elveszett az erkölcs, a morális válság világszinten eluralkodott. A történelmi leírások és irodalmi olvasmányok alapján megállapítható, hogy az emberiség fejlődésének hajnalán az erkölcs kategóriája - nem is létezett: Fogat fogért, szemet szemet szemért elv mentén működtek a hétköznapok, globál szinten pedig az erősebb kutya szeretkezik alapon szerveződtek az ókori birodalmak. Erkölcs helyett tehát a nyers erő szolgált rendezőelvül. Később megszületett a tízparancsolat, mint erkölcsi alapvetés, amelyet az  egyház mondhatni kisajátított. A sötét középkorban piedesztálra emelt erkölcs nevében elkövetett erkölcstelenségek sora végtelen. A felvilágosodással utat tört magának a liberalizmus, amely az egyház által  sikerrel lejáratott konzervatív értékek ellenlábasaként definiálta önmagát. Ekkor a szabadság nevű démon kezdett világméretű erkölcsi pusztításba. Summa summarum, az emberiség eddigi történetének szinte bármelyik szakaszára igaz, hogy valamilyen szempontból erkölcsi mélypontnak tekinthető. Ma sem jobb  vagy éppenséggel rosszabb a helyzet, mint eddig bármikor (?)                                                                                          

Pedig klassz dolog a sokszínűség.. Nekem speciel semmi bajom azzal, ha az atomfizikus nő, divatjamúlt szemüvegben, ósdi ruhákban  pózol. Mint ahogy az sem zavar, ha egy szépség kukkot sem beszél idegen nyelveken. Mindkettő másra jött e világra. Az egyik kivételesen okos, a másik lenyűgözően szép. 

Mégis azt tapasztalom, hogy sem az egyik, sem pedig a másik nem állja meg a helyét önmagában. Nem elég agyilag a top-on lenni, ha el akarod adni magad a munkaerő- és húspiacon, nem árt, ha közben követed a divatot. A pusztában lelt, analfabéta szépségek ideje is leáldozott. Miért? Hát az a fránya márketing, már megint. Hogy dicsőitenék a világbékét a földgolyóbis összes  tv-adóján nyelvtudás nélkül. Az állásinterjúkon  a külsőben megnyilvánuló igénytelenség jellemzően beárnyékolja az észbeli képességeket. 

Már a lányom is tudja ezt. Bár kitűnő tanuló, ha megkérdezed:  mi leszel, ha nagy leszel, így felel: Topmodell... Tudom, hogy elég ciki. De hiába, Tyra Banks ikonteremtő műsora komoly hatást gyakorol a (szép) tinédzserekre.

A környezetemben mindenki mindent megtesz azért,  hogy minden szempontból a legtöbbet hozza ki magából. Függetlenül  attól, hogy éppen mihez van kedve. Ezt nevezzük belső  igényességnek. Pedig inkább társadalmi elvárásnak kellene, hm..?                                                     

Ideje leváltanunk a fenti szlogent, aligha van igazságtartalma manapság.. Mit szólnátok helyette a következő mottóhoz - gyereknap lévén aktuálisnak is mondható - "Sose növünk föl". Legalább olyan jól hangzik és úgy látom, hogy az aktívan feltörekvő generációra (20-30, sőt 40-es korosztály) mélyen igaz. 

Nem tudom hogyan csinálták az őseink, de nagyapáink, sőt apáink generációja még zsigerből tudta, hogy mi a dolga. Az iskola elvégzése után eszébe sem jutott a szülein élősködni, nyomban munkába állt és attól a naptól kezdve már ő támogatta anyagilag a le- és felmenőit.

Ha belegondoltok a felnőttkor egyik fontos attribútuma a magunkról ÉS másokról való gondoskodás képessége, ameddig erre képtelen valaki, addig legfeljebb az ígéretes gyerek kategóriába sorolható.

Most biztosan többen sikítanak, "ez már egy teljesen más világ, ma sokkal nehezebb boldogulni".

Apai nagyapámat kétszer tarolta nullára a korábbi (?) rendszer,mire először kikaparta magát foggal-körömmel a gödörből, kuláklistára került, egy nyomorult cséplőgép miatt. Nem esett depresszióba és úgy halt meg, hogy  fogalma sem volt, hogy mi az  a pánikbetegség. Miután a bortermelésbe menekült, kicsit iszogatott ugyan az "ügyfelekkel", de az vesse rá az első követ, aki jobb elfoglaltságot talált  volna az ötvenes évek vidéki Magyarországán.(Háy János zseniális könyvét (A gyerek) olvasva láthatjuk, hogy a szórakozási lehetőségek palettája azóta sem bővült drasztikusan.)

Rémes történetek keringenek a városban: kisemmizett szülőkről, akiknek a feje fölül eladta a Gyerek, az öröklési illeték kikerülése végett nevére írt lakást. Nem tudta kivárni, hogy a szülők természetes úton távozzanak az élet nevű kávéház kijáratán. Sok szülőről hallani, aki filléres nyugdíjából támogatja a mai napig a Gyerek családját. A legrémesebb történet egy anyáról szól, akinek az egyik fia bűnügybe keveredett és a megmentése  érdekében eladta a lakását - sokba került az ügyvéd. A másik Gyerek - ami jár, az jár alapon - az ügyvéd kifizetése után megmaradt pénzt lenyúlta az anyjáról, aki azóta  egy ismerősnél húzza meg magát.

Ezeket a történeteket ismerve,  úgy gondolom: mégis inkább ideje lenne felnőnünk a felnőttséghez...                     

Budai étterem napjainkban,  negyvenes barátnők vacsi-találkozója, az alkalmon - jobb híján - megfigyelőként veszek részt.

Csupa fontos dologról esik szó, először is a heti vásárlásokat elemzik kacarászva, hányszor, hol, mennyiért, a kocsiba is alig fért be.

Azután szóba kerül egy tengeri herkentyű nagyker, ahol a gyerek kedvence: a királyrák kilója már háromezerért elérhető. Mindenki lelkes, kipirulva tervezik, mikor látogatnak el oda testületileg. 

Hirtelen váltással a vagyonadó igazságtalansága és a politikai helyzet tűrhetetlensége kerül terítékre, vajon melyikük úszhatja meg az úszómedence birtoklásával járó korrekciót, s melyikük nem. Csak a medencék méretében van  különbség.    

Gyors snitt és áttérnek a nyári programok egyeztetésére. Egyikük Alaszkába készül, valami extrém expedícióra, a tervek közt szerepel például a whale- és a bear-watching is. Hogy a gleccsermászást ne felejtsem megemlíteni.. Másikuk már most szoktatja magát a halételekhez, hogy elkerülje a  júniusi nyaralás során várható fehérjesokkot. Erre éppen rák tempura fogyasztásával gyúr (remélem jól írtam). Ránézésre  panírozott ráknak tűnik, nem merek rákérdezni.  

Az est hátralévő részében már csak arról esik szó, hogy "ha nem lenne ilyen rohadt a helyzet, és gazdagok lennénk, mennyi klassz dolgot lehetne csinálni az életben..". 

Távozás előtt gondosan elemzik a cehhet, forintra kiszámolják, ki mennyivel jön: ebben a nehéz világban nem megengedhető, hogy bárki is ráfizessen.

Puszival búcsúznak, igazán szép és tartalmas este volt, lesz mire emlékezni.                                           

Nem kell mondanom: ez magánvélemény. Zséda valódi földre szállt angyal. Eljött közénk és magával hozta a szférák zenéjét.

Évekkel ezelőtt láttam őt először a Kongresszusi Központ emberléptékű színpadán és lenyűgözött, magával ragadott. Egy törékeny nő a pódium közepén, lépést se tesz, alig mozdul, "csak" énekel. A zenekarra valahogy nem is emlékszem. A Dalaarna szalonból származó éteri estélyi ruhákra viszont igen.

Zséda túl szép és mióta befutott, sok ember talál benne fantáziát. Ha valaki számít, annak ma Náray tervezi a fellépő ruháját. Szerintem ez Zséda esetében hiba. Ahogyan nem tett jót az egyébként nagyszerű zenekarra helyezni a hangsúlyt sem.  Kinek jutott volna eszébe Piaf-ot kihívóan trendi göncökbe bújtatni. Vagy ki merte volna punkra fésülni Audrey Hepburn haját. Fel sem merülhetett ilyen, teljességgel kizárt. És Maria Callas hangját kihívni egy nagyzenekar ellen?

Az angyalnak nem tesz jót a zaj. A bájnak nem használ a trend. Csak ronthat rajta.

De szerencsére Zséda szépségének nem árthat végzetesen az elfuserált ruha sem. A hangja pedig utat tör magának a hangszerek dzsungelében. Átragyog a kakofónián.

Ő több holmi kis divatos énekesnőnél. Fellép a családon belüli erőszak és harcol a mellrák ellen. Családszerető, magánélete botrányoktól mentes.

Vajon ki merné a kortárs előadók közül a koncert első negyedórájában „elpuffogtatni” a két utolsó nagylemeze főcímdalát. Ő megteheti. Így is marad elegendő muníció. Akár több estére való is egyébként.

A koncert csodás volt, de ha csak Zsédán múlik, még sokkal jobb lehetett volna.

Szeretünk Zséda és kívánjuk, hogy sokáig őrizd meg önmagad!             

Szeretem, ha valamit profin csinálnak.

A szóbanforgó virágüzlet az irodám alatt bérelt helyet magának hosszú hónapokon, éveken keresztül. Hatalmas, igényesen berendezett térben, óriási  kínálat - ez volt  a jellemzője a boltnak. Először a mellette lévő antikvitás fuccsolt be - ki vesz ma régiséget, mikor a rezsire is alig telik.. Nem flancolnak az emberek.

Aztán a virág is ráhervadt a vállalkozóra. Hiába kínálta magát vázákban az ezernyi pompásabbnál pompásabb áru, a mai fogyasztó spórol..., ha már, hát inkább szobanövényt vesz, a vágott virág luxussá vált, felesleges pénzkidobás.

Sajnálom a virágüzletet,  az utcán haladva többször felvidított a látványa, szívesen ugrottam be a városi szmogból ebbe a gyönyörű, mesterséges kertbe.

Visszafelé az irodámba egy ingatlanügynökség mellett haladtam el. Az üzlet kirakatában az aktuális kínálatot elnyomva egy hatalmas "KIADÓ" tábla diszeleg. Lassan kihal az utca (?).

Persze, mondhatjuk, hogy jönnek majd helyettük mások. Akik jobban csinálják. Legalábbis máshogy. De mégis, hogy...?!                                           

Hát ez tényleg zseniális... A guta megüt, hogy ez (sem) nekem jutott az eszembe. Látszik, hogy a pasi ötletgyáros. A fényképe alapján az is egyértelmű, hogy fiatal és átkozottul  jóképű.

Pénzről, hatalomról, yuppie-világról írtak már sokan. De nem így.

Fabricius Gábor valódi cápák: ismert médiaszemélyiségek, üzletemberek és celebek közé dobott egy fekete Moleskine jegyzettömböt, ki-ki név nélkül írjon bele egy történetet. Akármit. Bármiről. Talán nem meglepő, hogy az írások többsége a pénz, a luxus és az érvényesülés körül forog..  

A felkérésnek eleget tettek, a jegyzettömb betelt, Fabricius pedig - ügyelve a szerzők névtelenségére -  egységes rendbe szerkesztette az írásokat. Már az általa írt bevezetőért is érdemes megvenni a könyvet...   

Minden írás előtt rövid grafológiai elemzés-jellemzés, amely remekül eligazít, segít "belőni" az alanyt.

Ajánlom mindenkinek, a könyvesboltokban egy fekete kötetet keress,  tűzijátékból formázott dollárjellel az elején..    

 http://www.puhaneonfejloves.com/     

Nem kérdés, elfogyott az energiánk. Ráadásul kivagyunk idegileg. A kereslet pedig kínálatot szül. Egy óriásplakát kapcsán gondolkodtam el ezen. "13,5 korty ébrenlét"- ez állt a plakáton.

Nem furcsa: hatalmas a kereslet az élénkítőszerekre: kávé és/vagy energiaital: ez a modern ember reggelije.

Közben hatalmas az igény a nyugalomra is: a leggyorsabb menekülés a tudatmódosítók és bódulatkeltő anyagok, mint az alkohol, kábítószer, nyugtatók és az altatók.

Reggel pörgetjük, este pedig nyugtatjuk magunkat.  Így élünk mi -  s ez több, mint abszurd.  

Nem hittem volna, de még mindig meg tudnak lepni..

Mi magyarok fantasztikus teljesítményekre vagyunk képesek. Mit nekünk parkolóházak, M0 autóút befejezése.. Mi csak gondolunk egy nagyot és egy merész kvantumugrással máris a jövőben termünk, egyszerűen megvalósítjuk a végcélt: a város forgalommentesítését, Minek bíbelődni a részletekkel, mindenki álljon csak le az autójával Csepelen vagy Kőbányán, pattanjon biciklire vagy BKV-ra - kinek mennyire kedves az élete..Bár a közlekedési kultúra gyerekcipőben jár, sebaj: a kísérlet végén majd számbavesszük az elhullást, nincs fejlődés kockázat ás áldozatvállalás nélkül.

Ha nem hallottad  volna, a fővárosi önkormányzat mesterséges dugó fedőnév alatt, kísérleti jelleggel őrült  missziót tervez a budapesti lakosok és az ingázók felajzására.

A projekt lényege szerint a legforgalmasabb budapesti főutak (Rákóczi út, Kossuth L. utca, Bajcsy-Zs. út stb.) jelenleg kétsávban duguló forgalmát egyetlen sávba szűkítenék, terelnék. És ez nem vitz.

Szerintem a kísérlet végére a  gépjármű-tulajdonosoknak nemcsak a furikázástól., de magától az  élettől is elmegy  a kedvük.

Egy dolog fix, aki ezt kitalálta, annak tényleg a zárt osztályon lenne a helye.        

Azt hiszem, ma sikerült megfejtenem - ha már áthatolnom rajta nem is - a bürokrácia végtelen útvesztőjét.

Kezdetben vala az ember, aki egyben szakértő.  Muszáj vót annak lennie, ugyanis nem létezett még papír, az összes tudomány az agyában leledzik, az esetleges alkalmatlansága három kérdés után kiderül, s máris repül..Jó esetben. 

A papír későbbi képbe kerülése sokat rontott a rendszer működésén. Egy írástudó legyártotta őket, megint más rendszerezte, aztán egy harmadik kezelte a nyilvántartást és volt az, aki már annyi ideje volt a cégnél, hogy fejből tudta, mi hol van. Persze ehhez még a segítő szándékra is szükség volt.

Mert az átlag-ügyfélszolgálat összetétele - mind a mai napig - a következő: van az, aki ért hozzá és dolgozik, van,  aki úgy csinál mintha dolgozna, de nem ért hozzá és végül aki nem is ért hozzá, meg tesz is arra, hogy úgy tűnjön, mintha dolgozna.

Szóval a válság mélyülésének következő etapja a számítógép térnyeréséhez köthető. Itt az alkalmasság már ott eldől, ért-e a delikvens a számítógéphez. Miért, van olyan is, aki nem... nem szégyen az. S ezen a ponton átalakul az ügyintézésünk egy televíziós kvízzé. Lehet találgatni, a közönségtől (kollégáktól) segítséget kérni. Végső soron telefonos segítséget hívni: a mindenható központot, amiről tudva levő, hogy soha sem veszi fel.

Mindezt jelentékeny idő alatt elvégezve persze...

Nos hát ezért van az, hogy bár haladunk a korral, de az ügyeink intézésének hatékonysága a technikai fejlődéssel egyenes arányban csökken....                                                      

Ügyvéd barátnőm szerint a rossz szomszédság: török átok, de mindez semmi  a rossz családi szomszédsághoz képest... A példaként felhozott jogeset szerint adott egy kétgenerációs épület, egyik felében a nagyszülők laknak, míg a másikban a szülők két kiskorú gyerekkel. A helyzet a tettlegességig elmérgesedett, verekedés, pro és kontra feljelentések garázdaságért stb. Az ügyfelek a szülők. Gyerekestül járnak az ügyvédhez, nem tudják kire hagyni őket, ki tudja miért... Szeretik a gyerekeiket, azt mondják miattuk teszik az egészet. "Ha mi nem oldjuk meg a helyzetet, a gyerekeknek kell majd megszenvedniük a közös tulajdon megosztásáért". A megcélzott stratégia ingadozik a gyors eredmény és a perelhúzás között. Ki tudja meddig élnek még az öregek, ugye..Talán megoldódik a helyzet magától is. A lehetőségeket a gyerekek füle hallatára vitatják meg. Úgysem értenek semmit az egészből. Gondolják ők. A barátnőm a kérdést illetően  - finoman szólva is -  szkeptikus...                                 

Barátnőm nagy álma teljesült tegnap, tíz éve tervezi, hogy az ügyvédi kar oszlopos tagjai közé avanzsál és íme elhárult az utolsó akadály, letette a harmadik szakvizsgát.

Menjünk el bulizni! - mondja kirobbanó természetességgel, én pedig eltűnődöm a felvetésen. Valóban kissé cikinek érzem..., lenézni egy trendinek számító klubba és óhatatlanul vállalni a megmérettetést a 10-20 évvel ifjabb korosztály képviselőivel.

A pasik kegyetlenek..., bár vonzódnak az idősebb nőkhöz, de ezt sosem vállalnák be, főleg nem nyilvánosan. " Úgy látszik ma csak öreg csajok  vannak itt..." "Ez az egyetlen harminc alatti nő ezen a helyen.." "Nem tehetek róla, nem szeretem az idősebb nőket" ilyen és hasonló mondatok röpködnek a szórakozóhelyeken nyomuló vadászok között.                         

Így hát régi-új hóbort dívik a negyvenes szingli csajok körében: pálinka és borfesztiválokon  kergetik a nagy Őt. Minden korosztálynak megvan a maga előnye, pl. ebben a korban  már jóval magasabb az alkoholtűrőképesség. Simán az asztal alá isszuk a huszonéveseket - a pasikat is ideértendő - és ha kell, kifizetjük az italunkat, ez sem utolsó szempont. 

Ez hát a diszkókból kikopott és az Operabál közönségéből lemaradt nemzedék utolsó  mentsvára.

S ha a borfesztiválon mégsem szédül karjainkba a nagy Ő, akkor sem látjuk annyira drámainak a helyzetet, köszönhetően a baráti körben legördített jónéhány pohárnak...                              

Aki természetközeli élményekre vágyik, költözzön vidékre! Mióta erdő mellett élünk, többször láttam már nyestet, őzikét, mókust, vadmalacokat (a teraszon!), különleges ragadozó madarak húznak el a házunk felett. Állandó a madárcsivitelés. 

Az építkezéskor sajnos elmulasztottuk védőráccsal ellátni a páraelszívó kivezetését a homlokzaton. Néhány hete különös motoszkálásra figyeltem fel, kívülről bekukucskáltunk, de semmi.

Aztán egyik reggel csibefarméhoz hasonló ricsaj töltötte be a konyhát... 

Egy találékony cinkepár fészket rakott a páraelszívó és a  kivezető műanyagcső csatlakozásában, így voltaképpen beköltöztek a konyhánkba. A fészekből semmi nem látható, annál inkább hallható a fiókák ottléte.

Imádjuk az állatokat, úgyhogy nem kérdés: a kiscinkék kirepüléséig a páraelszívó használata kiiktatva. Már csak annak kell utánanéznem, hogy kb. meddig kell várnunk, hogy biztosra mehessek: már  kiköltöztek az önkényes lakáshasználók..     

Nem mintha síelős nemzet lennénk, de mégis. Egyre nagyobb a símaszkok keletje nálunk, télen-nyáron. Szaporodnak a bankrablások, egyre több a lakásfeltörés. Mindez pedig nem Woody Allen módra (lásd. Süti, nem süti) történik, hanem nappal, az ügyfélfogadási időben illetve éjszaka a lakástulajdonos jelenlétében. No ezért van szükség a maszkra, ügyelni kell az inkognitóra. Különben a rosszfiúk nem tesznek mást, csak tehetséggel másolják a karhatalom által diktált trendet. A rohamosztag tagjai is az arcukat elfedő sisakban nyomulnak a nép ellen, az azonosító meg épp az előbb esett le róluk, sajnos. Sokat használ a bűnözés emelkedésének a rendőrség részéről tapasztalt totális impotencia, bocsánat: inkompetencia. Lacházán a rendőrségi  létszámhiányt úgy oldották meg, hogy a szomszédos településekről átvezényeltek néhány fakabátot. Ennek tényéről egy talpig diszegyenruhába bújt és a nyolc fő részére újonnan  létesített helyi nyomozó irodában pózoló őrmestertől értesülhettünk. Van komputer is, vész esetén az Interpol is elérhető. Szóval polgárok, lehet megnyugodni, Lacházán 8 fővel nőtt az irodisták száma. Bűnözők, ha magától nem esett volna le a tantusz, Ráckeve a nyerő célpont, mert ott most nyóccal kevesebben őrzik a rendet. Itt már tényleg csak Zorro segíthet, talán ő még kapható a terepmunkára...                                                         

Mint a filmeken...Az első perctől sejtettem, hogy erről van szó. Az eltűnt nő valójában megszökött. A saját családjától, egy anyaotthonba. Érdekes, hogy az eltűnés  időpontja összecseng az  Alkotmánybíróság véleménynyilvánításával: "a köztársasági elnök által megvétózott távoltartási törvény rendelkezései sértik a tartózkodási hely megválasztásának szabadságát". Mindenki ott lehet, ahol akar. Egyébként meg el lehet innen menni. Mikroszinten is. Nem muszáj tűrni a fizikai bántalmazást, a lelki terrort, az anyagi kiszolgáltatottságot. Megtévesztésül otthon kell hagyni egy-két gyereket és elindulni sétálni - világgá. Átlagosan négyszer indul el egy nő - gondolatban vagy tényegesen is, míg eljut odáig, hogy már nem vezetik "haza" a léptei. Elhinnétek, hogy többen élnek olyanok közöttünk, akire reggelente szabályosan rázárja  az édes otthon ajtaját a férje?! Pedig igaz. A 21. században. NANE...                           

Nem kérdés, nagy bajban van az egészségügy. Nincs szükség a téma tudományos elemzésére, el köll menni a legközelebbi SZTK-rendelésre vagy meglátogatni a szomszéd nénit a szívkórházban. Körülnézni és beleszagolni a levegőbe. Ennyi pont elég. S ha mégsem, hát kapcsoljuk be a tévét, s rápillanthatunk a kibontakozás magyar útjára. Olyan az, mint a magyar citrom. Kicsit zöld, kicsit kemény, nagyon Ló..., de akkor is a miénk. Szóval feltaláltuk a spanyolviaszt. Van nekünk jó sok munkanélkülink, aki már kicsit depis a semmittevéstől. Másrészről az egészségügyben létszámhiány dúl, az orvosok jobbik fele már dobbantott külföldre, a nővérkék java része pedig  már jó, ha ért magyarul.. Nem húzom tovább, egyik honi kórházunk korszakalkotó ötlete: töltsük meg unatkozó homeless-ekkel a közkórházakat, a kecske is jól jár, s jó esetben a beteg is megmarad.. Rémálom, nem?! Kíváncsi lennék az egészségügyi oktatási  intézmények véleményére az ügyben. No meg, gyakorló anyaként is lenne néhány szavam ahhoz, hogy vadidegenek szórakoztatják a kórházba kényszerült kiskorú gyermekemet. Mindez úgy tálalva, mint az évszázad ötlete.. Hol az az ágytál...???                              

Hanyas vagy, 69-es...? Akkor Neked sincs okod panaszra. Letetted a kisdobos- és  az úttörőesküt , jót röhögtél a KISZ-en, a párt már szerencsére nem merült fel, mire odaértél. A Szabad Európa Rádió recsegése mellett cseperedtél és apád megüzente az iskolába, hogy azért nem párttag, mert ő római katolikus. Kimehettél Bécsbe, amikor az még nagyszámnak számított és megnézhetted a berlini fal mindkét oldalát, romokban is...  Az egyetem alatt kitört az iraki háború és bármikor összefuthattál a folyosón a jobb oldal nagy politikus ikonjainak zömével, kicsiben. Ujjongtál a rendszerváltáskor, nézted a tűzijátékot az EU-csatlakozás napján. Aztán rád tört a vadkapitalizmus, hogy azt sem tudtad,  hol vagy hirtelen. Világjárványok miatt  rémüldözöl, benne vagy egy nagy pénzügyi világszarság kellős közepébe, ami  érzésed szerint a hazai viszonyokhoz képest nem is nagy változás. Most pedig hozzákezdhetsz kitanulni a kutyavilág túlvészeléséhez szükséges farkastörvényeket. Hát..., csak így tovább!                                             

Újra megtörtént: ismét ugyanott és majdnem ugyanaz a rettenet.. Egy tizenkét éves,  biciklijén hazafelé igyekvő kislányt, egy roma suhancokból álló nyolcfős csapat Kiskunlacházán, FÉNYES NAPPAL (!), délután kettő órakor leszorított az útról és fenyegetőleg körbevett, molesztált. Miközben ők jól szórakoztak, a kislány nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett, ijedtében bepisilt és maradandó pszichikai sebeket szerzett. Állítólag a tavalyi évben brutálisan meggyilkolt és az őszi avarban holtan talált 14 éves kislány barátnőjéről van szó. Ki tudja hogy végződött volna a mostani történet, ha ezúttal nem zavarják meg a "csínytevőket". A roma érdekvédelmi szervezet vezetője szerint ez nem cigány bűnözés, hanem "roma kamaszok csínytevése". Logikus: ha a gyilkosságot nem büntetik (azóta sincsenek meg a tettesek), akkor ez a "kis semmiség" már szót sem érdemel, nem igaz...?                                         

Van egy vicces mondás a családunkban, anyósomtól ered: "anyaság: nagy marhaság". Mielőtt bárki félreértené, ez valóban vicc és az anyaság örömei feletti ironizálásra szolgál. A családunk egyébként - ahogyan  a mai famíliák túlnyomó része - divatos szóval élve: gyermekközpontú, ahol a központ nem valahol alul, hanem magasan, mindenek felett értendő. Tehát a gyerek szempontjai abszolút prioritást élveznek. Nekünk ez így természetes. Természetes az is, hogy a gyerekeink transzparensek, nem játszmáznak, mint a kortársaik közül sokan. Kerülik az intrikát, a sunyi kavarásokat, ami oly gyakori a gyerekek között. Hazugságra még kényszerből sem rávehetők. Tehát a mai társadalmi viszonyokat nézve: született áldozatok. Nem nevelünk harcost, azért sem. Egy dolgot szeretnénk örökre a tarisznyájába tenni: amit az édesapám egyszer így fogalmazott meg: "tisztességesnek lenni nem könnyű kislányom, de hosszú távon csak így érdemes" Szeretjük és dicsérjük őt - lehet, hogy túlzottan is sokat. Ez az egyetlen fegyver amit adhatunk neki: az önbizalom, no meg az, hogy amikor hátranéz mindig maga mögött tudjon bennünket: a szüleit, a családot. A gyerekek gyakran néznek hátra... Visszanézni, bátorítani csak az tud, aki igazán jelen van. Az ilyen szülő számára viszont minden egyes nap: anyák napja...                               

Mindegy hogyan hívják: Beyoncé Knowles vagy Sasha Fierce.... Aki egyszer találkozik vele nem felejti ezt a földönkívüli teremtést. Néha előfordul, hogy az ember véletlenül keveredik egy meghatározó élmény hatása alá, így jártam én a szerdai koncerttel, a lányom unszolására, muszájból mentem el. Kettő órát vártunk az érkezésére, elég feszült hangulat uralkodott az arénában mire megérkezett. De a Beyoncé nevű ciklon végül jött, látott, győzött, majd elsöpört. Mi pedig egyszerű  halandók, itt maradtunk és próbálunk felocsúdni a meglepetésből. Mintha egy videoklip forgatásán lennénk, de nem ám a főpróbán, itt minden élesben ment, mégis az első lépéstől az utolsóig tökéletes volt, az első hangtól az utolsóig minden a helyén. A kizárólag nőkből álló zenekar lenyűgöző, a vokál világsztárokból áll, a  fénytechnika a jövőt idézi. És Beyoncé. Aki valódi díva, folyton ugrásra kész energiabomba. A hangja szétrepeszti a félig telt aréna falait. Mindent belead, mintha az élete múlna rajta. Néhány fejmozdulatnál komolyan aggódtam, hogy kitörik a nyaka... Aztán egyszer csak a levegőbe röppen, némi akrobatika után landol a küzdőtér közepén létesített pódiumon. A haja lobog, szinte hihetetlen, de itt is működik a szélgép. A táncosok frenetikus előadást  nyújtanak, de a díva ebben is kitűnik közülük.  Közben mindvégig valószínűtlenül tökéletes a külseje, a Thierry Mugler göncök csodásak. Ha valaki, hát ő megérdemli az ezüst-arany csillogást.

"I am .... yours. I love you!" - búcsúzik végül Budapesttől a két lábon járó csoda, akit teljesen  mindegy, hogyan neveznek..                                                                                 

Rosszul hangzik igaz? Gusztustalan és elképzelhetetlen számunkra, magyaroknak.

S mi a helyzet, ha a macska helyett nyúl az áldozat? Jobban hangzik? Ki tudja, nálunk a kislányom sikítva dobta el az egyik legtrendibb női újságot, mikor a receptek között tekintete ráesett az ominózus étekre: nyúl terrine pisztáciával... Akit nem rettentene el az ötlet, olvasson tovább: hozzávalók: egy egész nyúl májjal (és lehetőleg vesével).

Van egy Virgonc nevű háziállatunk, történetesen nyúlból van. Pedigréje szerint törpe, valójában egy kifejlett, gyönyörű házinyúl. Szerencsére rendelkezik a túléléshez szükséges összes hozzávalóval: májjal, vesével és főleg egy hatalmas szívvel.. Intelligens, mint egy kutya: szájába kapja az etetőtálat, ha éhes, boldog ugrándozással jelzi, örül, hogy a közelében vagyunk. A párom szerint a cigifüst még produkcióra is sarkallja: a "hopi" szóra ugyanis oda-vissza átugrálja a ketrece  közepén levő házikót. Nem részletezem tovább, imádjuk őt.

Húsvét után vagyunk, sok család gazdagodott nyuszi-kedvenccel idén is. Ez a recept emiatt is abszurd és rosszul időzített. 

Arra kérek mindenkit, aki esetleg idő előtt megunja házinyulát, mielőtt a fazék és a fakanál után nyúlna, keressen  minket, megunt nyulak szerető  gazdinál való elhelyezését korlátlan számban vállaljuk!                                                     

Valami nagy baj van velünk nőkkel, úgy érzem. Fennen hirdetjük, hogy gyöngédségre, megbecsülésre vágyunk. Közben azt látom, hogy szinte könyörgünk a fájdalomért. A megalázottság a kedvenc pózunk. Kifejezetten díjazzuk, ha valaki rosszul bánik velünk vagy a gyengeségeinkből kovácsol erőt, hírnevet magának. Elvétve állunk csak ki a nemünket ért nemtelen támadások ellen. Miért?!

Megszoktuk, hogy a férfi az, aki majd jól megmondja nekünk, hogy mi a frankó?

Mazochisták lennénk, akik rendre felmentik a nyilvánvaló rágalmazást?

Abban bízunk, hogy fürdőzve a becsmérlésben "jófejjé" nőjük majd ki magunkat valaki előtt, akinek a véleménye mit sem ér?

Manipulálhat minket valóban akárki?

Ennyire egyedül lennénk, mondjátok? Már a rossz szó is a törődés illúzióját nyújtja?

Ha megversz is imádlak én, Te drága rossz, apacslegény...?       

Tegnap alig bírtam elaludni. Egész éjjel Gabi barátnőm mondatai köröztek a fejemben: "két idős embert néhány napja az egyik peremkerületben csuklyás rablók vasrudakkal megtámadtak és kiraboltak. Az idős embereket telefonzsinórral kötözték meg, ha nem sikerült volna valahogy kiszabadulniuk, reggelig elvéreznek Állítólag a kerületben február óta ez a 11. támadás... A szaldó eddig két halott." Mi folyik itt?! 

A szüleim az ominózus kerületben élnek, idősek és bár teljesen önállóak, de a hasonló jellegű erőszakkal szemben teljesen védtelenek. Szabályosan rettegek értük.

Igazából a betörés miatti páni félelmet  csak az érezheti át, akivel korábban  történt már ilyen. Néhány éve két autónkat vitték el a garázsból. Bejöttek a házba  a kulcsokért, papírokért, hidegvérrel ittak egy pohár vizet a konyhában. Az ablakpárkányon jól azonosítható cipőnyom maradt utánuk. Leírhatatlan, amit ilyenkor az ember érez... A gyerek az emeleten aludt, mi pedig a hálóban, semmit sem setjve. Miközben egy idegen jár az otthonunkban, matat a holmink között. Az eset után a kislányom évekig ragaszkodott az együttalváshoz. nem is tiltakoztunk, talán érthető.

A rendőrök tehetetlenek voltak akkor is, éppen mint most. Az autókat a párom szerezte vissza, csodával határos módon mind a kettő megkerült. Talán a rejtély megoldása az, hogy valóban kereste őket, nem csak úgy csinált.. 

Mindkét esetben a rendőrség tulajdonképpen már ismeri a tetteseket. Miért voltak, vannak még mindig szabadlábon? Mert nincsen még ellenük elegendő bizonyíték.

Hát itt tartunk. Ha ellopják szerezd vissza, ha megtámadnak, védd magad.. Ha a yarddal akarsz találkozni menj el tüntetni vagy nézz be a traffipax készülék mögé.

Magyarország, 2009.                                                                                   

A munkamorálom romokban. Nem tudom, az elkötelezettség hiánya vagy a korán jött nyáridő teszi. Miközben intézményi kártyámmal a parkolóautomata felé tartok, lehunyom a szemem: meleg szél fújja a hajamat, tengerillatot érzek, talpam alatt a forró homok. Felébredek, vissza az iroda hűvösébe. 

Nem láttam őt élőben, sajnos. Helyette a négyszázszoros lóerővel és technikai problémákkal küszködő kedvesemet erősítettem egy másik versenypálya széléről. 

A tévében viszont legalább négyszer, minden alkalommal megkönnyeztem.

Overdose. Az új csodaló. Hungaricum. A miénk. Nem sokáig, mint megtudtam. Ez volt az utolsó versenye itthon. A Kincsem-park sztárja lehetne. Megmenthetné a versenypályát a régóta fenyegető anyagi csődtől. Ahogyan a belga sztár-zsoké ideutazott, eljönne más is, Mindenki, aki a lósportban számít. Az országhírnév gyarapodna, a turisztika fellendülne, mindenki csak nyerne az egészen.A leggyorsabb motoros, Talmácsi után hozzánk fűzödne a viág leggyorsabb lovának sikere is.

Naív lennék?! Mindez lehetetlen?

Igaza volt Oscar Wilde-nak: azok mennek csődbe, akik túlzottan hisznek az élet prózaiságában....                                        

Ha egy szakítás során elveszítünk egy szeretett személyt, a gyászhoz hasonló folyamaton megyünk keresztül. Tagadunk, lázadunk, támadunk, önmarcangolunk, végül elfogadunk. 

Többnyire magunkban játszuk le az egészet. De nem mindenki áll meg ezen a ponton. 

Mai bulvárhír, hogy megszületett az egyik leghíresebb celebünk férje korábbi feleségének gyereke és teljes a hírzárlat. Mindenki értse jól: nagy valószínűséggel a volt feleség gyerekének apja az ismert média-celeb férje. Szép történet, ehhez kell ám a pozitív gondolkodás. (Mármint a celeb részéről.) Vajon miféle indok,  vágy vagy elkeseredettség vezethet valakit arra, hogy ilyen módon szerezze vissza a férfit, akitől korábban elvált?! Bosszú lehet ez: afféle visszaadom a szenvedést, amit nekem okoztál történet..? Érthetetlen. Mellesleg nagyon ízléstelen. 

Más. Ugyancsak mai  hír, egy másik elkeseredett feleségről. Diplomata apuci, három gyerek. Egy egzotikus kiküldetésen a pasi becsajozott, majdnem felrúgta a példás családot. Azután mégis szakított a szeretővel és a feleséggel maradt. Eltelt néhány év és felreppent a hír, miszerint válnak. Azt hittem nem komoly, biztosan "kacsa". Ma már lejátszott ügyként hallottam róluk, a nő döntött és válni akar, szerelmes. A csattanó szerint pedig nem férfiba...  Miféle megalázottság vezethet egy ilyen megalázó végkifejlethez? Sejtésem sincs.Passzolok... 

Unott egykedvűségbe süllyedt társadalmi közegünkben már az is csoda, ha egyáltalán felfigyelünk rá. A nagyvárosi ember nem akar látszani, a napszemüvege vagy az újsága mögé bújik, jobb híján az előtte fogyó járda kövét bámulja, csak ne kelljen ránéznie a másikra. A szolgáltató sem kivétel ez alól, a postahivatalokban meg kell becsülnünk, ha valaki visszaköszön, a szemkontaktust már túlzás lenne elvárni. Szóval észrevétlenül haladunk el egymás mellett, vigyázva arra, hogy ne hagyjunk nyomot. Pedig egy jól irányzott mosoly, egy kedves félmondat, amellyel szép délutánt kívánunk, egy udvarias, előreengedő gesztus bearanyozhatná a napját annak is, aki adja és annak is, aki kapja. Szikrák ezek, melyekkel jókedvünk tüze feléleszthető - lenne, ha kicsit odafigyelnénk egymásra, engedve társas ösztöneinknek, lazán.                     

Te milyen vagy az ágyban? S egyébként honnan tudod? Mondták? Hányan? Mindenki? Mégis hányan? Csak éppen az az egy mondta, aki számít? És elhitted...? Tudhatja a választ  bárki is pontosan? Történt már olyan, hogy éjszaka istennőnek hívtak, aztán másnap reggel leléceltek mellőled, szósebeszéd? Olyannal is találkoztál már, akivel nem igazán jött össze az ágyban, mégis imádott? Működhet egy kapcsolat, ahol a szex nem szempont? Barátságként minden bizonnyal, örökké. Házasságként max. tíz évig vagy amíg egy alfahím rád töri az ajtót. Tíz év vagy az alfahím  érkezése, amelyik előbb bekövetkezik, mint az autóknál - eddig terjed a jótállás. Védtelenek lennénk a vággyal szemben? Mennyire erős az ösztönkonstitúciónk, s győzhet-e józanság? Érdemes ellenállni a kísértésnek? Miért..?                

Majdnem unatkozom. Boldogult lánykoromban ilyenkor már azt sem tudtam mit csináljak. Hajnalban kelés, takarítás, a húsvéti asztal méltó előkészítése. Rengetegen jöttek hozzánk minden évben. Én voltam az a csaj, aki nemcsak hogy nem menekül, hanem egyenesen meghívja a locsolókat, sőt időpontokat egyeztet a riválisok ütközésének elkerülése végett. Logisztika, ugye. Lányos anya vagyok, úgyhogy lehetne akár ma is ugyanígy. De a locsolás helyett ma a menekülés számít trendinek. Igaz, a fiúk lanyhuló locsolási ambíciói alapján nem nagyon van ki elől menekülnünk. Legalábbis így hiszem. Pedig jó móka volt ez a locsolósdi, nagy kár érte, hogy lassan már csak múlt időben beszélhetünk róla.           

Néha a legegyszerűbb dolgokon is el kell gondolkodnunk, ma a tojásfestéssel jártam így.. Vérlázító árban találtunk csak műanyag húsvéti tojásokat a szupermarketben, úgyhogy egy másodperc alatt döntöttem, idén a kézműves megoldást választjuk. Vannak persze még autentikusabb módszerek: kifújni az előzőleg óvatosan kilyukasztott tojás belsejét - ez aztán asszonypróbáló feladat, gyertyagyantával mintákat varázsolni rá, majd hagymahéj levével színt adni az eredménynek. Ennél modernebb módszert választottunk, mégpedig a tojásfestéket. Ehhez a gondosan megmosott és ecettel zsírtalanított tojásokat keményre kell főznünk - kerüljük el az erős forrást, mert akkor megrepedezik a tojás héja. Ezt követően a kisebb edényekben  feloldott különböző színű festékbe egyenként merítsük a még meleg tojásokat, annyi ideig, amilyen erősségű színre vágyunk. Ha csicsázni akarjuk, jól jöhet még egy-két húsvéti matrica a végén. És ezzel készen is van a sajátkezűleg gyártott piros tojásunk, ami garantáltan egyedi, hiszen csak egy van belőle az egész világon! 

Jó szórakozást, szép húsvéti ünnepet, sok-sok locsolót mindenkinek!!!           

Vannak még csodák. Kis hazánkban is létrehozható a hibátlan, a tökéletes.

Létezik néhány biztosan tuti választás. Ilyen úticél - ha merünk nagyot álmodni - Párizs vagy London, de szupernek bizonyul minden alkalommal Prága is. És kisebb léptéket választva ilyen hely Villány. Régen jártunk itt. A változás pedig tágra nyitja a szemet. Bortrezor és látványpincészet, gyönyörű sétáló utca, a színvonal tapinthatóan emelkedett az elmúlt időben.

És az ország villányi nagyjai közül  talán a legnagyobb név megcsinálta. Európai színvonalú hotelt alkotott a falu szívében, ahol egyszerűen a legkritikusabb szem sem talál hibát.

A szoba minimum ötcsillagos, a service kifogástalan, a wellness-részleg káprázatos, a hotel szobaszámához mérten bőven eltúlzott és szinte privát jellegű: 20 méteres feszített víztükör, 10 fős jakuzzi színeffektekkel, gőz, finn- és infraszauna, trópusi zuhany, külső napozóterasz. Álom luxuskivitelben. Az ellátás  is tökéletes, a büféreggeli kínálatában a szokásoson túl almás-fahéjas palacsinta, házi paprikás szalámi, tejbegríz.

Ha elütöttem bármelyik betűt, kérlek tudjátok be annak, hogy a napot Kopár pálinkával kezdtem, s azóta sem szomjazom..., hajrá Villány, hajrá magyarok!           

Előbb-utóbb mind kilyukadunk ide: méricskélni kezdjük, hogy mennyit ér a szerelem. Eleinte nem számít az ár, kezdetben mi magunk sem számítunk igazán. Elsodor minket az érzés, belefeledkezünk a rajzolt-habzsolt világunkba, kizárólag többes számban létezünk. Aztán kiszáll a bájital és lopva leltárt készítünk az előnyökről és az elviselhetetlenről. Innentől már hideg számítás az egész. Egyes szám. Magány. Megéri...?          

....csípjetek meg..., remélem, hogy csak álmodom vagy rosszul látok: az MSZP kongresszus végén a párt tagjai állva éneklik az  Internacionálét és az új miniszterelnök-jelölt, Bajnai Gordon velük együtt énekel..., ááááá, ezt nem hiszem el..... de tévedés kizárva, ez nem időutazás, a mai dátum: 2009.04.05. - félek, még megemlegetjük ezt a napot...

Óriási szerencsémre az elmúlt napokban alkalmam nyílt a latte álruhás - és egyben önjelölt - követeként résztvenni a bolognai  COSMOPROF szépségápolási világkiállításon. Kedvenc barátnőm invitálására autóval vágtunk neki a több mint 800 kilométeres túrának. Primavera, dolce vita - helyett - masszív esőzésben hajtottunk át Szlovénia gyönyörű tájain, majd Bologna előtt 50 kilométerrel lerobbant alattunk a svéd autóipar csúcsterméke. No problemo, assistance szolgáltatás tárcsáz, egy Luigi nevű bársonyos férfihang közli, hogy uno minuto és útban a megmentőnk. Félóra múlva megérkezett egy kedves, semmilyen nyelven nem beszélő, hatvan körüli házaspár (...) egy trailerrel és gondosan felcsörlőztek minket a hátukra. Halálra nevettük magunkat, ahogyan behajtottunk a citybe, jó turistákhoz méltón, egy emeletes busz magasságából szemlélve a világot. Másnap gond nélkül bejutottunk Bolognába, megtaláltuk a kiállítást és nyakunkba vettük a többezer négyzetméteres vásárvárost. Miheztartás végett: a mi BNV-nk egy falusi kultúrház méreteivel viszonyul olasz riválisához, hogy érzékeltessem, még a lapossarkú cipőben is lejött a bőr a kislábujjamról, mire leszállt az este. De megérte! Egy nő számára kimondhatatlan gyönyörűség a modernebbnél modernebb  kozmetikai eljárások, hatóanyagok, ezernyi  ellenállhatatlan külsejű tégely közötti tobzódás. Kereskedő  barátnőm csodás új termékeket keresett és talált import céljára, nem árulhatok el üzleti titkokat, de zseniálls cuccokra leltünk... Az egyik csarnok emeletén található kozmetikai gép illetve spa kiállítás ugyancsak lenyűgöző volt, high-tech gépcsodák, show elemek, koreografált masszázsbemutatók,  öltönyös, szuperelegáns emberek, mintha csak a Wall street-en járnánk.. És végül pillanatfelvétel  a szupertrendi olasz nőről: az idei kötelező trend: tetőtől talpig feketében, 10-15 centis tűsarok, elképesztően fegyelmezett arckifejezés - igaz, gondosan napszemüveg mögé rejtve csarnokon belül és kívül, esőben vagy napsütésben..., mindegy. Kiitüntetést érdemelnének, komolyan...                                                                                                          

Anyósom szerint Háy János - az egyik kedvenc íróm – olvashatatlan, mert kibírhatatlanul sötéten látja a világot. Pedig az említett író legnagyobb erőssége, hogy nem feketén-fehéren ábrázol, hanem elragadó iróniával láttatja: valójában minden inkább nagyon is szürke.. A „Házasságon innen és túl” című novelláskötetében található egy írás, a címére már sajnos nem emlékszem. Egy férfiról szól, aki kimaradozik otthonról, a felesége egyre gyanakvóbb lesz, biztos benne, hogy csalja őt az ura. Mígnem kiderül, hogy a pasas gyógyíthatatlan beteg és a terápia rabolja el minden idejét. A feleségének azért nem szólt korábban, hogy megkímélje az aggódástól. Az asszony megkönnyebbül, az olvasó katarzist érez. A férjet végül legyőzi a halálos kór. Gondolhatnánk, hogy itt a vége, de nem. A temetésen, a hátsó sorokból elénk villan egy zokogó, idegen nő képe. (Magyarázatul: a férfi szeretője.) Persze találkozhattak volna a férfi halálos ágyánál is a riválisok és akkor korábban lelepleződik a csalfaság. Kérdés: Te gyászolnád a férjedet, ha a halálakor kiderülne, hogy csúnyán elárult és megcsalt…?                                                 

Nem volt göröngymentes az érvényesülés útja már VIII. Henrik korában sem. A befolyásszerzésért folyó harcban cseppet sem válogattak az eszközökben. Lányos családoknál például bevált praktikának számított a krályi szerető címének megszerzése. A Boleyn-család udvarhoz közelálló tagja óriási lehetőséget látott abban, hogy a spanyol származású Katalin királynő nem volt képes fiúgyermekkel megajándékozni a királyt. (Nyilván nem aggódik ennyire a trón sorsáért, ha előre tudja, micsoda jövő (45 éves uralkodás) áll az Erzsébet nevű leánygyermek előtt.)

Szóval a Boleyn-család kapva-kapott a bennfentes információn és azonnal a királyra uszította Anna nevű leányát. A király azonban első körben a másik Boleyn lányt, Máriát választotta. Ő férjnél volt ugyan, de ez nem okozott problémát az uralkodónak. A lányt elhelyezte a királynő udvarhölgyei között (milyen ízléses, ugye?), a férjből meg államtanácsnokot csinált. 

Máriával minden rendben is volt, egészen addig, míg az  oly vágyott fiúgyermekkel a pocakjában ágynak esett és nem tudta már fenntartani a király érdeklődését. Itt lépett újra a képbe Anna, aki egyébként is  hiúsági kérdést csinált  abból, hogy a testvére korábban  lenyúlta róla a királyt.    

Máriát mellőzték, Anna pedig megbabonázta  a királyt., addig mesterkedett, míg rávette, szabaduljon meg a feleségétől,  akár azon az áron is, hogy szakít a katolikus egyházzal és megalapítja az anglikán egyházat. (cherchez la femme!).

Anna nem érte be a szerető szereppel, királyné akart lenni és ez sikerült is neki. Elég nagy árat fizetett érte. A fiúgyermek neki sem jött össze és a király - ahogy múlt a varázs - elfordult tőle. Végül egy koholt vád miatt, a fiútestvérével együtt fejezték le. Ez hát a Boleyn-család dicsőségesnek nem mondható története. Akit érdekel nézze meg "A másik Boleyn lány" című filmet, már csak a szereposztásért is megéri. Azután döntse el ki-ki maga, hogy igazságos-e a bejegyzésem címe...    

A nő többek között attól valódi, hogy a legképtelenebb időpontokban is kapható egy kis shoppingolásra. Még akkor is, ha éppen duplájára emelkedett az autójának a törlesztő-részlete. A világ nem áll meg, a tavasz nem vár és különben sincs már egyetlen normális cuccunk sem a gardróbban. Ráadásul a JOY-CKM közös szervezésében ezen a hétvégén szuper (20-30 %-os) kedvezménnyel vásárolhattunk például az utolérhetetlenül zseniális Tally Weil butikban. Kicsit ugyan rosszul esett, hogy a Mango-ban lehúzták előttünk a redőnyt, mert csak zárásra sikerült odaérnünk, de ennyi önkorlátozás - még nevelő célzattal is - belefér. A kislányom remek partner a vásárlásban (is), remekül mulattunk, miközben végigtúrtuk az akcióban résztvevő boltok kínálatát. Legkedvesebb mai szerzeménye egy angyalkás, szívecskés nyaklánc Tally-től (hiába az anyuka angyalmániája ragadós). Anyuka is kivágta a magas G-t a vásárlás végére..., köszönjük Neked JOY!                                         

Szupercsini barátnőm, aki mellesleg nagyon okos, néhány éve elvált a férjétől. A házassági megállapodásuk érvényét vesztette, mert a feleség akaratlanul is szétfeszítette a férj által számára szabott keretet. Szerepének lényege szerint ő biztosította volna a családi hátteret és az eltartás fejében mindig a pasinak lett volna igaza. Ez egy szerelmes huszonéves  számára még vállalhatónak tűnt, de három-négy diploma után már nem annyira. Szóval váltak és következő hallgatólagos fogadást kötötték: a pasi a lány összeomlására esküdött, a nő pedig arra, hogy talpon marad. És lőn, megállta a sarat: egyedül neveli a gyereket, otthont és karriert épít, közben továbbra is szupercsini. A csalódott férfinak az okos nőkből egy életre elege lett és megfogadta, hogy ezt követően csak borsóagyú, ámde dinnyemellű nőt választ. Brünhilda gyorsan képbe is került, kábé a barátnőm elköltözését követő napon be is cuccolt a családi házba. Egy év múlva már túl voltak az esküvőn. Minden a tervek szerint haladt, úgy tűnt a pasi végre realizálja a "fizetek, te meg hallgatsz" családmodellt. Ma viszont hallottam, hogy az új asszonyka egyetemre készül. Hiába, a sorsát senkise kerülheti el...  

A szívbaj jött rám, mikor meghallottam, hogy baj van a szívével. Talán egy éve is, hogy utoljára beszéltünk, de mégis a volt férjemről van szó. Az elmúlt hetekben többször felrémlett, hogy megkeresem. Az életem egynegyedének szerves része volt, valami atavisztikus, mély kötődés fűz hozzá. Szerettem őt és örökké szeretni fogom, csak nem úgy. Ezt már akkor is tudtam, amikor elhagytam őt. A válás után beültünk egy kocsmába. Nagyon szerelmes voltam – valaki másba – de sírtam, mint a záporeső, alig bírtam abbahagyni. Ő, az elhagyott vigasztalt, „ne bánkódjak, talán az van nekünk megírva, hogy majd nyugdíjas korunkban együtt vitorlázunk valahol a Földközi tengeren”. Mint mindig, ekkor is megnevettetett. Később meglátogatott az intenzíven és ott sírt az ágyam végénél. Emlékszem, még én vigasztaltam, hogy nincsen semmi baj. És most a nagy nevettető ismét szomorú. A legutóbbi barátnője elhagyta őt. Nem megy neki a búcsúzás, sohasem ment. Szerencsére a szíve orvosi értelemben nem beteg. De látnom kell őt mielőbb, mert most szüksége van rám, tudom...

A rúzsos sorozat tegnapi részéből szájtátva értesültem, hogy a szépségiparban még mindig van új a nap alatt. Állítólag létezik egy orvos-kozmetikai eljárás, amely érzékenyebbé teszi a G-pontot, s így kétszer annyi élvezetet ígér a nőknek. (vajon miért pont kétszer?!) Az amerikai nők új szexuális csúcsfegyvere a G-pont injekció. Elsőre rémesen hangzó szóösszetétel. Az eljárás lényege szerint a nő hüvelyébe fecskendezett szer (G-Shot) hatására a G-pont megduzzad, és könnyen kitapinthatóvá válik. A G-Shot testazonos, kizárólag természetes összetevőkből álló kollagént tartalmaz, amit injekció formájában juttatnak be és kábé négy hónapon át fejti ki hatását. Az injekciót kizárólag szakember adhatja be, nőgyógyászati vizsgálatot követően, helyi érzéstelenítéssel. (huhh, rémes belegondolni is..) A szer csakis olyan nőknek adható, akik szexuálisan egészségesek (akik képesek orgazmust átélni, szexuálisan nem kedvetlenek, nem küzdenek pszichés zavarokkal, nem estek át nőgyógyászati beavatkozáson, nincsenek hormonproblémáik...stb.). A beavatkozás során a szakorvos megkeresi a G-pontot (vajon hogyan, hihi) és egy orvosi tükör segítségével, tűvel juttatja be a speciális kollagént, a szer pedig alig négy óra leforgása alatt már ki is fejti hatását. A rúzsos sorozat e beavatkozáson átesett hősnője, Nico egy taxi erősen zötykölődő hátsó ülésén érezte feltűnően jól magát – teljesen egyedül. Csudálatos ez az orvostudomány, hát nem..?

Mindig ott terem, ha szükséged van rá. Bárhol és bárhonnan elérhető. Bűvkörödbe tévedt évekkel ezelőtt és nem szabadul. Többször megégett, de nem tanul semmiből. Ellökheted százszor, sosem haragudna rád. A lényeg változatlan. Számíthatsz rá és törődik veled. Megmentene bármitől, magadtól is, de csak ha kéred. Nem biztatod, mégis vár - valamire. Ez nem áldozat, számára így természetes. Csodálkozol, de elfogadod, ami jár. Egy biztos pont. Míg világ a világ.                 

A bölcsek szerint tények nem léteznek, csak interpretációk. A dolgok önmagukban sohasem jók vagy rosszak. A minősítés mindig a szubjektum döntése, tehát a miénk. Előfordul, hogy az életed egy régebbi időszaka a későbbiekben átértékelődik. Visszavágyod a korábban rosszul megélt dolgokat, a régi szeretőt, az előző főnököt vagy munkahelyet. Fordítva is történhet, ha olyan információhoz jutsz, amely alapján az eddig boldognak hitt életed egyszeriben megsemmisül. Kiderül, hogy a szerelmed egy csaló, aki évek óta szeretőt tart. A hazugságnak vége, örülnöd kellene, mégis végtelenül szomorú vagy. De évekkel később, az igazi oldalán hálával gondolsz majd a fájdalmas felismerésre. A boldogság valóban csak elhatározás kérdése. Mindenki által elérhető luxus. Tiéd lehet néhány pillanatra, percekre vagy órákra, esetleg évekre. Akár egy egész életre is. Tényleg csak rajtad áll…

Ismert archetípusa egy könyv olvasásakor villant fel előttem kivételes élességgel. Csalódott férfi: az acéllal átszőtt üveg. A szíve összetört és nem is akarja megragasztani. Veszített, a lelkének egy részét otthagyta valahol, többé nem szeretne alulmaradni. A szerelem számára már tabu. Érezni és ezzel új esélyt adni a szenvedésnek, a jövőben kizárt. Fájdalmát és ürességét fölényes viselkedéssel leplezi. Nem ereszkedik le senkihez. Aki bepillant az álarca mögé: ellenség. A legelszántabb terézanyunak is ellenáll. „A szeretet legkisebb megnyilvánulása láttán is gombócot érez a torkában… A ridegségnek és az érzékenységnek ez az egymásmellettisége saját magának is gyanús.” Ha melléd sodródik, könnyen leleplezheted, hiszen átlátszó ő, mint az üveg…

Ma van a költészet világnapja, fogadjátok szeretettel az egyik kedvenc versemet: 

Pablo Neruda:   Enyém voltál. Nyugodj el álmaimban     Enyém voltál. Nyugodj el álmoddal álmaimban. Aludjon végre minden szerelem, munka, bánat. Forog nagy láthatatlan kerekein az éjjel. Oly tiszta vagy mellettem, mint álmodó borostyán.   Soha már más, szerelmem nem alszik álmaimmal. Együtt úszunk mi az idő folyamában. Soha más nem jön velem, mikor sötét van, csak te örökkön-élő, te örök-hold, örök-nap.   Kezed már kinyitotta kényes öklét, Lágy puha csillagok hullanak ki belőle, S szemed, mint két szürke szárny magára zárult,   míg én a vízen úszom, mit sodorsz, s mely visz engem: az éj, a szél, a föld teszik ami a tisztük, s én már nem is vagyok más talán, csak a te álmod.            

Kezembe került egy igen érdekes könyv, közgazdász tollából származik és a hétköznapi dolgaink mögött rejlő gazdasági törvényszerűségeket igyekszik feltárni. A szerző a könyv egyik fejezetében arra keresi a választ, hogy az emberek hogyan választják ki a partnereiket és milyen rejtett logika húzódik meg a szerelem hátterében. Abból indul ki, hogy mint minden piacon, a házasság piacán is létező fogalom a verseny. Valóban az igazit keresik az emberek? Vagy inkább igényeiket alakítják a piaci kínálathoz? A rapidrandin végzett vizsgálódás érdekes eredményekre vezetett. A silányabb felhozatal nem eredményez kevesebb randit, mert a párkeresők módosítanak az elvárásokon. Tehát az emberek többsége nem ragaszkodik konzekvensen az eredeti elképzeléséhez, hanem rugalmasan idomul az adott piaci helyzethez. A közgazdász szerint a cinikusok és a romantikusok közötti csatát – elsöprő fölénnyel – a cinikusok nyerik. A szerelem vak, de a szerelmesek nem azok. Néhány szórakoztató összefüggés: ahol kevés a férfi, a nők tovább járnak iskolába, ahol sok a gazdag férfi, ott hemzsegnek a nők (lásd NYC és Carrie). A ráció szerepe szerelmi ügyekben felerősödik, ha valamelyik nem képviselői többen vannak. A házasság szupermarket modelljének alapelve szerint az emberek inkább akarnak lenni házasok, mint egyedülállók. Adott egy teremben 20 férfi és 20 nő, a házasulást pedig azzal jelképezzük, hogy a pénztárnál, távozáskor minden pár kap 100 dollárt, amit tegyük fel, hogy egymás között egyenlő arányban (50-50) osztanak meg. (A 100 dollárral egyébként a házassággal járó előnyöket szimbolizáljuk.) De mi a helyzet akkor, ha akár egy pasival kevesebb (19) van a házasság szupermarketben? Gondolhatnánk, hogy egy nő aznap pasi és pénz nélkül megy haza… De nem, mert ő úgy dönt, hogy lenyúlja egy másik nő partnerét, jobb ajánlatot tesz (legyen 60-40 a férfi javára) Az arány egészen egy penny-ig is eltolódhat (a férfi javára) és a nő – legalábbis az alapelv szempontjából – még mindig jobban jár. Ijesztő, hogy már egyetlen pasi hiánya is mennyire felértékelheti a többit. Egyetlen felesleges nő is képes tönkre tenni az összes többi vetélytárs alkupozícióját. A szituáció erős igényt teremt a nők körében arra nézve is, hogy növeljék a vonzerejüket, kívánatosabbak legyenek, mint hölgytársaik. A fogamzásgátló módszerek tökéletesedése tovább rontotta a válogatós nők házasulási esélyeit, mert a férfiak már nősülés nélkül is szexhez juthatnak. Egyszerű ez, mint az egyszeregy…                                               

Profilján egy több éve fixált mosoly. Felette megállt és elnézőn mosolyog az idő. A menekülésben erős, de az elfogadást nem ismeri. A frissítés: elfogadás. Ő nem frissít, helyette kopott fotókba kapaszkodik, megunt emlék-lomok közt babrál. Szeret a múltban élni, mert a jelen kivetette őt. A vágyott jövő pedig sosem jön el. Évek telnek, évszakok váltják egymást, de ő marad „kapcsolatban”. Álmodik tovább. Egyedül.     

Nem tudom hányadik napján tartok a 40 napos böjtömnek, igazából tökmindegy, mert április 13. még délibábként sem jelent meg egyelőre a pusztabeli étrendem unalmas horizontján. Tegnap a tisztítókúrám folyományaként a megvilágosodás azon fokára jutottam, hogy tisztán láttam, ha most elém kerülne egy szárnyas az utcán, hát tollastúl-bőröstűl befalnám, de nyomban. Pánikomban riasztottam gé-t (a böjt-tanácsadómat), aki azt mondta, „van ez így az első böjtnél, ne aggódjak, inkább feküdjek le, aludni” (?). No, hogy ennek mi lett volna a haszna a csillapíthatatlanul előtörő húsvágyam szempontjából, azt sose tudtam meg, viszont ezen elagyalgatva már gyorsabban elrepült az este. Megnéztem a sorstársaimat (desperate housewiwes) a tévében és vegyes érzelmekkel nyugtáztam, hogy az új szériában Gabi (Éva Longoria) már majdnem olyan rosszul néz ki, mint én, viszont még mindig sokkal soványabb. Vacsora helyett ezt a friss infót emésztgettem, majd desszertként elfogyasztottam Kirby-t a következő sorozatból, a vad csámcsogástól a rúzsomból nem maradt semmi. Ennyit az estéről. Viszont, eddigi kitartásomat ma reggel azzal az elemi erejű felismeréssel jutalmazta az ég, hogy az úszógumimból a jelentős szénhidrát elfogyasztásának dacára jócskán veszítettem az elmúlt hetekben. Úgyhogy szárnyasok – és minden melegvérű állat –, riadó lefújva, a Nea nevű ragadozó továbbra is kenyéren és vízen...                                                                                         

Koppány elhagyta őt, néhány hete történt és a barátnőm vigasztalan. Végigjárta már a menhelyeket, kutyakereső fórumokon bóklászott, sikertelenül. Megüzentük a wiw-en, hogy keressük a kutyát, sajnos hiába. Munkaidő után magas sarkúban szambázta végig a jószándékú telefonálók által jelzett útvonalakat, de Koppány sehol. Egyszer már megtalálni vélte, szegény kóbor állat nem értette a szokásos „szemmelrúgás” helyetti nagy örömöt, de mégsem az ő kutyája volt, csak hasonló. A Marley nevű hollywoodi labrador mély hatást gyakorolt rám is, többéves vágyakozásom „a Kutya” után csak tovább fokozódott. Úgyhogy most kutyát keresünk a barátnőm, meg én. Míg ő a kutyatelepeken keres, én a jónevű tenyésztők honlapjait stírölöm. Időnként egy-egy forwardolt hirdetéssel sokkol, pl. „pici, fehér gombóc gazdit keres”, s a mellékelt képen egy hatalmas mancsokkal megáldott (várhatóan kaukázusi juhásszá serdülő) kutyus… Bánt a lelkiismeret, mert végignéztem néhány menhely oldalát, de valahogy mégsem… Létezne olyan, hogy kutya-rasszizmus? És vajon gyógyítható...? 

Ő pedig az elveszett Koppány...  

Életmentő célú tájékoztatást tennék közzé ezúttal, a rendőrség ugyanis megtorpedózta az autósokat a gyalogátkelők előtti lassításra kötelező törvény-tervezetet. Az indokolás szerint a gyalogosok túlzott magabiztosságát eredményezné annak tudata, hogy az autósnak kötelező lelassítania a zebra előtt és a felelőtlen optimizmus csak még több balesethez vezetne.  A szabály bevezetéséhez az autósok részéről ugyanis hiányzik a kellő közlekedési kultúra. Valóban, eddig is kockázatosnak bizonyult az átállás az új rendre, az autósoknak szokatlan a lassítási előírás, a gyalogosok pedig kétségtelenül felbátorodtak. És most? Elmondhatjuk, hogy hónapokkal a szörnyű (kisbaba és nagymama) gázolást követően ismét senki nem tudja, mi a helyes eljárás… Ott sem tartunk, mint  korábban. Ebben az ügyben ha valami, hát a bizonytalanság vezet a legveszélyesebb helyzetekhez. A megfelelő közlekedési kultúra csak úgy magától, szabályok nélkül való kialakulása pedig szerintem egy felelőtlenül optimista feltételezés.         

Nemzeti ünnepünk alkalmából érdemes megemlékeznünk nemünk azon képviselőiről, aki a szabadságharc idején felrúgták a hagyományos női szerepkört és a betegápolás vagy a szakácsi teendők ellátása helyett férfiruhába bújva, a honvédhadseregben szolgálták a haza érdekeit. Többségükről csak a sebesüléskor derült ki női mivolta. A művészek közül pl. a színésznők vállaltak szívesen katonaszerepet – mint Nyári Mari. Bányai Júlia elhunyt férje nevén lépett be a hadseregbe és a főhadnagyi rangig vitte. Az erdélyi harcokban adta első jeleit csodálatos bátorságának, férfias elszántságát nagyra becsülték bajtársai. Bem tábornok is elismerte őt, hamarosan a 27. honvédzászlóalj főhadnagyaként, majd századosaként vett részt a harcokban. Az osztrák és az orosz hadseregnél gyakran kémkedett is. Különösen az orosz katonák között vette nagy hasznát tökéletes francia nyelvtudásának, őket párizsi táncosnőként varázsolta el. Lebstück Mária huszártiszt  Károly néven csatlakozott a bécsi egyetemi légióhoz. 1848. novemberében belépett a honvédseregbe, részt vett a branyiszkói áttörésben, a kápolnai csatában, Buda visszavívásában és még számos összecsapásban. Huszárfőhadnagyi rangot ért el. Házasságot is a harctéren kötött. A szabadságharc leverése után rövid ideig fogva tartották, fiának is a börtönben adott életet (!) Említsük meg Csizmárovits Mária, Pfiffner Paulina, Jagello Apollónia, Megyesi Karolina és Viola Anna neveit is, akik bátorságukkal ugyancsak beírták magukat a magyar történelembe. A rendkívüli körülmények a szabadságharc idején a nők számára nagyobb mozgásteret biztosítottak, akik így lehetőséget kaptak a női szerepből való kilépésre. A szabadságharc jeles férfijai mellett legyünk hát büszkék hős nőtársainkra is!

A francia forradalom óta divatos trikolór, a háromszínű zászló meghajlítása, az első nemzeti színű kokárda elkészítése hazánkban Szendrey Júlia nevéhez fűződik. Ő tűzte ugyanis 1848. március 15-én Petőfi mellére a ma ismert kokárdák első példányát. Sokan nem tudják, hogy helyesen, a  trikolór színei belülről kifelé haladnak, tehát esetünkben a kokárda közepétől pirossal indul és a külső szélén zöld sávval zár. A piros szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi. Sosem volt nagyobb szükségünk e három erényre, mint manapság. Íme, egy bonyolultabb és egyszerűbb példa a kokárda elkészítésére, jó délutáni program lehet a gyerekeknek. Tűzzük fel holnap minél többen, ne hagyjuk elveszni ezt az évszázados, nemes hagyományt!

Pampuskának hívta akkoriban szegény nagyanyám. Emlékszem, ahogy belépünk az aprócska konyhába, a plafon még egy óvodás (én) dimenziói szerint is éppen, hogy fejtetőig ér. Jobbra a kemence – a világon nincs még egy hely, ahol olyan jókat lehetne szundítani -, balra pedig a lényeg, a sparhelt. Mennyei fánkillat, amely bennem, kisgyerekben a nagyszülői házba való érkezés illatával volt egy és azonos. Retrospektíve nézve, nem is értem, hogy lehetett annyira tökéletes az időzítés, nem volt még mobil, hogy jelezzük: 10 perc és ott vagyunk. (Istenem, hogyan is szóltunk egyáltalán, hogy látogatóba megyünk?! Nyilván levélben vagy postai telefonon, máshogy nem lehetett.) Mégis mintha megérezte volna érkezésünket a mami, nyílt az ajtó, ő már a tűzhely körül sürög-forog és sülnek a pampuskák szép egymásutánban. Ma megsütöttem életem első szalagos farsangi fánkját, ami nekem már örökre csak pampuska marad. (http://desszert.eu/szalagos_fank) Nagyon jó volt emlékezni Rád, nagymami…  

  …. jelentem,  hogy egészen közel, már itt dörömböl a pajta-ajtón. Megértük, hogy nem számít jócselekedetnek, ha átengedünk valakit a zebrán, mert ez természetes. Illik köszönni az ismerősöknek és tisztelni az időseket – akkor is, ha a szüleinkről lenne szó. A szemetet sem hajigáljuk már szórakozottan a hátunk mögé. Nagy a demokrácia, de még több a viselkedési szabály. A felnőttkorúak többsége nálunk másképpen szocializálódott, mint az európai átlag-polgár. Inkább úgy, hogy ha nekem rossz, hát dögöljön meg a szomszéd (a „tehene” akár el is maradhat) is. És lenyúlni másokat - pláne, ha az államról van szó - az nem bűn, hanem dicsőség. A hőbörgés meg egyébként is hozzátartozik a jó magyar virtushoz.    Hozzá kell szoknunk ahhoz is, hogy a konfliktusokat európai módon rendezzük, nyitottak legyünk a megbeszélésre. Ha nem köztörvényes bűnt követ el valaki, adjunk neki még egy esélyt, ha pedig halálos vétke lenne, akkor se akasszuk fel, könyörgöm. Éljen a szólásszabadság, de nem úgy, hogy aki nem ért egyet velünk, az kussoljon. Azonos mércét alkalmazzunk arra is, aki etnikailag, ideológiailag vagy éppen fizimiskáját tekintve a mi fiunk borja és arra is, aki nem. Függetlenül attól, hogy van-e kalap rajta avagy nincs...                                                    

Nehéz egy imádnivaló, de őrült férfi mellett lazítani. Egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy bolond légy. Ha páronként porciózva van az őrület, hát ő kimeríti a teljes adagot. Számodra már nem marad dózis. Tavalyi hó, hogy egy sec alatt, százon. A bajnoki kupa poros már, idén nagyobb blokk, nitro, plusz lóerők. Rajta megszállottság, ő meg a motoron. Félsz a szemébe nézni a rajt előtt. A pokol összes tüze izzik benne. Emberfeletti a tekintete. Angyalt hívsz és imádkozol érte. Félted. Tudod, hogy boldog. Szereted. Látod őt szárnyalni. Megéri. De a finish után még percekig remegsz. 400 méter és néhány másodperc alatt dől el, hogy elszáll-e vagy megmarad a boldogságod...                    

Az emberi állatfaj sokszínűsége már eddig is létrehozott néhány elképesztő csoportosulást a világban. A legutóbbi példa a DABA (Dating a Banker Anonymous), vagyis a Bankárokkal Randizók Anonim Csoportjának szerveződése. A pénzügyi világ mára levitézlett topmenedzsereivel „szerződő” nőkre kemény világ jár mostanában. Oda a bejárónő, a baby-sitter és a személyi edző, ráadásul a költéseiket is drámaian korlátozzák az általuk csak FBF-nek (Finance BoyFriend-nek), azaz Finanszírozó Faszinak (FF) becézett férfiak. Már akit nem tettek végleg lapátra a bajba jutott bankosok. Csoportterápián próbálják feldolgozni a számukra feldolgozhatatlan veszteségeket, sírdogálnak egymás vállán a recesszió miatt. Blogot is írnak a póruljárt sunshinebarbik (http://dabagirls.com) a feministák pedig megvető kommenteket fűznek a bejegyzéseikhez. Úgy érzik, ők a gazdasági válság igazi áldozatai. Nem tudnak megfelelni az új kihívásnak, hogy a szívinkfartus vagy agyvérzés felé biztosan menetelő hajdani jótevőik támaszai és vigasztalói legyenek az új helyzetben. Azt mondják, ők nem erre szerződtek. Nagy a baj a világban, láthatjátok.      

A kishölgyet nem könnyű elvarázsolni… Disney-filmeken nőtt fel és formába szabott tinisztárok jelentik számára a mércét. Nem Mark vagy Lola a befutó nála. Hannah Montana meg a Jonas testvérek. Nem jó ez így. Az igazság nem odaát, a tengerentúlon van. Itt rejtőzik valahol mélyen, a saját gyökereinknél. Drága gé barátnőm ma gondoskodott róla, hogy a gyermeket bevezesse az autentikus néptánc világába. A kislányom névnapja alkalmából elcipelt bennünket a Naplegenda című előadásra. (Természetesen az első sorba, mert gé szerint a színházban csak oda érdemes.) A Presidance Company vonzó karakterei helyett, itt kevésbé trendinek számító táncosok fogadtak minket a színpadon. Férfiak, deresedő vagy éppen kopaszodó homlokkal, a kidolgozott test sem jellemző. (Egyikük kunmagyar arcéle, konok tekintete, örömömre, elhunyt nagyapám szellemét idézte.) A nők átlagosak, unalmas konttyal vagy fonott copffal a fejükön. De a vérbeli profizmus mindent tarolt. A kissé unott lánykaarc felderült, majd az előadás végére felragyogott. A kezdeti görcsös taps lelkesbe váltott. Meghódították a szívét. Kiskamasz és amint olvassa a bejegyzésemet, mindent tagadni fog. Az elejétől a végéig. De én láttam az arcát… Más. A sorban mellettem egy idős házaspár ült. Csak visszafogottan tapsoltak. Mikor az előadás végén elhagytuk a helyünket, visszapillantottam rájuk. Éppen szélesen gesztikulálva elemezték az előadáson látottakat.  Siketnémák voltak a szomszédaim. Hát ekkora a tánc ereje. A süket fül számára is érzékelhetővé teszi a ritmust és megélhetővé a fizikai határokon kivül esőt...                                                

Szarvasunkkal történt legutóbbi – a nőnap ürügyén megejtett – pengeváltásunk kapcsán elgondolkodtam az internetes fórumokon dúló viták természetéről. Csalóka dolog ez, hiszen elsőre talán azt hisszük, egy valódi vita résztvevői vagyunk, ám mégsem. Először is itt van az ismeretlenségi tényező. Túlnyomórészt olyan emberek gondolataira reagálunk pro és kontra, akiknek fogalma sincsen arról, hogy kivel állnak valójában szemben. A vélemény persze önmagában is minősíti az embert, de mit kezdünk például az írott kommunikációból fakadó reakciós késedelemmel. Egy valódi vitában nemcsak érvek hangzanak el, hanem a visszakérdezések során maguk az érvek pontos tartalma is világosságot nyer. Az írásbeli közlés sikere viszont elbukhat a nyelvi kifejezőkészség hiányosságain, kifejtő jellegű műfajban (ilyen pl. a blog) a szerző stilisztikai gyengeségén, zavaros megfogalmazásán. Azután itt van még nehézségként a testbeszéd teljes hiánya is. Nem értékelhetők a meggyőzés folyamatában a sanda pillantások, az oldalnézés, a „kivárom, hogy a többiek mit kezdenek a kérdéssel” kétes pozíciói. Az anonimitás miatt egyesek feljogosítva érzik magukat, hogy olyan kijelentéseket címezzenek idegen embereknek, amire a való világban soha nem lenne merszük. Egy dolog azonban megengedhetetlen és e tilalom nem egyenlő a szólásszabadság korlátozásával. Nem szabad, hogy egy áldozatos munkával, pozitív energiákkal létrehozott portálon, olyan indulatok uralkodjanak el, ami már sokak komfortérzetét veszélyezteti. Summa summárum, ezúton kérek bocsánatot szerzőtől és vétlen áldozattól egyaránt, ha a jogosnak hitt és többek által támogatott meggyőződésem mentén és okán a személyükre nézve bántó kijelentést tettem vagy tehettem. Több tiszteletet ígérek tehát, de méltó elbánásra számítok a magam vonatkozásában is.   Szeretettel:   Nea                                                  

déndzsör-déndzsör - nevelő hatású plágium következik... 

György-nap. A minden gyuri ünnepe. Álszent módon mindenkit ünnepeljünk? Nem tartalom, nem a becs, nem az egyén és nem a vonzás miatti elismerést fejezzük ki. Beletartozik mindenki, akik régen már csak a kizárásos alapon megállapított halmaz miatt van megnevezve és itt nem a korból adódó változást említem meg. Azokról beszélek, akik elhanyagoltan, ápolatlanul, a férfiúi csoporthoz nem méltó módon élnek. Néha körbenézek bevásárlóközpontokban, és döbbenten figyelek párokat, keresem a vonzási kapcsolódás megfejthető okokat, vagy egyszerűen csak egy okot. Egy egymáshoz tatozó két egyedből megpróbálom több szempont alapján kiválasztani a gyurikat, nem csak a nővel való összehasonlítás lehetőségével, hanem az adott élőlény györgyi jellemhez kapcsolható jegyek megtalálásával. A párból találomra és valószínűleg kiválasztott gyuri slamposságát, mozgását, mozdulatait, viselkedését, szóhasználatát, beszédkészségét, konfliktuskezelését, érdeklődését figyelve egyszerűen értetlenül ledermedek. Ennek alapján, kötelezően meghatározott ünnepet ülünk, mert álszent módon hódolnunk kell a korábbi rendszer által telepített kormányzati politika miatt? Van a „Szent György napja". Az a nap helyesen „egy” meghatározott személynek szól, méltóan megköszönve Neki a sok törődést és fáradságot a sárkánnyal – mert megérdemli. Van a Valentin nap, elfogadható rózsaszínűségével ünnepelve azt az „egynek” szóló szerelmet. De „A” Györgyök Napja? Nem akarom ünnepelni a gyurikat általában. A tartalmat, a szépséget, a vonzást, a gondolkodást, a stílust, a finomságot igen, amiből meríthetünk, ami felemel, ami törődést igényel, ami védelmet ad. Legyen a mi gyurink társ, partner, vonzó mágnes. Arra is hajlandó vagyok, hogy a világ azon Györgyeinek ismeretlenül is kifejezem a tiszteletem, akik valóban megtestesítik a györgyi attitűd jellemzőit, vagy legalább törekszenek rá. Még egyszer hangsúlyozandó, mindez nem kifejezetten a külcsínt jelenti. Nem kívánok lehetetlent, nem várom el, hogy megváltozzon csalfasága, cserfessége, játékossága, kacérkodása, követhetetlensége, vagy éppen lelki gyötrődése. De az összes és minden herezacskó tényét, hadd ne ünnepeljem. Boldog György-napot – annak, akit érint.    

Re.: http://latte.hu/blog/a-renszarvas/a-renszarvas-nonap-ja

„...és a nők, ha nők, szemérmesek, de ha úgy döntöttek, hogy akarnak egy férfit gátlástalanok, mint egy felhőszakadás, lelkileg is pucérok, akár a júliusi verőfény, szeretnek apróságokkal csendesen bíbelődni, tudnak sírni, tudnak megbocsátani, ok nélkül, tudnak várni, kitartón és mozdulatlanul LENNI, a legritkábban vannak magukkal eltelve, szóba állnak tárgyakkal és növényekkel, éppúgy, mint a gyermekekkel, nem pornográf a fantáziájuk, hanem egy forró, illatos és félhomályos dzsungel, telis de tele titkokkal, és több az önfegyelmük, mint nekünk, ki tudják várni a helyet, ahol sírva fakadhatnak, zavartalanul dühönghetnek, bátrabbak, igenis bátrabbak a nők, és mélyebbről fakad ez a bátorság, ők nem szikláról ugranak a tengerbe, de egy szép napon rábízzák az életüket valakire, aki tegyük fel, még nem is bizonyított, és idegennek is felvarrják az ingjéről leszakadt gombot, nem is kell megkérni őket rá, ők maguk ajánlják fel. A nőkben póztalan a nagylelkűség.”       

(Részlet szeretett mesterem, Kornis Mihály: „Feliratok a fehér égen” című kötetének „Mi a jó a nőkben?” című írásából.)

Boldog nőnapot lányok, megérdemeljük!

http://index.hu/tech/net/2009/03/07/99_dolog_amit_latnod_kellett_az_interneten/

Jó szórakozást, a mi kedvencünk Sarah Silverman komikus klipje Matt Damon-nal...:)

http://www.youtube.com/watch?v=WLG3S5WzHig&eurl=http://index.hu/tech/net/2009/03/07/99_dolog_amit_latnod_kellett_az_interneten

A mostani nehéz időkben a művészet lehet az egyik leghatásosabb gyógyszerünk.

Tegnap egy véletlen folytán - csaknem negyvenéves fejjel - szembesültem azzal, hogy a magyar kultúra  rendelkezik (legalább) egy Picasso színvonalú grafikussal.

Szalay Lajosnak hívják a művészt és a kiállítása megtekinthető a KOGART Galériában, az Andrássy úton.

Bevallom, a grafika az eddigiekben nem tartozott a kedvenceim közé, ez alól kivétel talán éppen Picasso vagy még a szobrász Rodin. Szalay azonban zseniális művész volt és a tárlat teljesen új perspektívákat nyit a látogató számára a kissé talán unalmasnak számító kifejezési mód értelmezésében.

Genezis sorozata például  a kiűzetés témáját egy almafa alatt ücsörgő emberpár képében zenésíti meg, a meztelen páron szemüveg (!) a háttérben egy oroszlán szürreális képe villan fel. A szürreálisra való hajlam általában is jellemző a képekre, állapítom meg laikus műértőként. Speciális - rézmetszet hatású - rajztechnikája egyszerűen lenyűgöző. 

Március 22-én zár a tárlat, amely  kitűnő szórakozást kínál minden látogatónak.

Mostanában az a gyakori vád ér minket magyarokat, hogy a válság előtti felelőtlen túlköltekezésünket az Unió gazdagabb országain akarjuk – támogatás formájában - leverni. Mint amikor a tücsök tél elején becsönget a hangyához élelemért.  

Az Európai Unió nyugati és keleti tagországai között erősődő feszültségről nagyon érdekes, amerikai forrásból származó elemzést olvastam ma a hvg internetes portálján:      

 „A The Washington Post elemzője szerint téved, aki azt hiszi, hogy Európa egységére leginkább a kelet-európai gazdasági válság jelent veszélyt, és hogy a gyengébb, volt kommunista gazdaságok lehúzzák gazdagabb, nyugati szomszédaikat. A hosszú ideje minél szorosabb és szélesebb gazdasági együttműködést hirdető Európai Unió bajban van, ez azonban nem keletről ered – szögezte le Anne Applebaum, a lap Pulitzer-díjas szerzője.

A valóságban a válság nem Nyugat és Kelet közötti régi törésvonalat tárt fel, és pláne nincs szó új vasfüggönyről – írja Applebaum – „ahogy az ingerült és eredménytelen magyar miniszterelnök fogalmazott”. Inkább egy még régebbi és nyilvánvalóbb igazságra derült fény: a legtöbb ember másokat hibáztat a saját hibái miatt is. A legelső és legmélyebb gazdasági válság Európában nem Keleten, hanem Izlandon tört ki. A legmélyebb recesszió pedig nem a lassabb Délen, hanem Írországban, a dinamikus Északon következett be. És az új EU-tag Lettországban jelentett ugyan csődöt a kormány, és voltak erőszakos tüntetések is, de sokkal erőszakosabb demonstrációkra került sor Görögországban, amely régi tagja az uniónak, sőt a közös európai valutaövezetnek is. Igaz, a magyarok 240 milliárd dollárnak megfelelő különleges segélyt kértek Kelet-Európának, amit Brüsszelben elutasítottak, de egyetlen brit bank, a Royal Bank of Scotland 425 milliárd dolláros segélyt kért, amit meg is fog kapni a kormánytól.  A brit pénzintézetek több rossz adósságot halmoztak fel, mint a lengyel és cseh államadósság együttvéve, és e két országban még nem volt bankcsőd – fejtegeti az elemző.”

Akkor most valójában ki itt a tücsök és melyikünk lenne a hangya?!

A legjobb vágykeltő valószínűleg a pocsék szex.

Alig várod, hogy kipróbálhasd mással...:)

Belvárosi étterem, déltájban. Hőseink jó fél éve nem találkoztak, mégis szinte mindent tudnak a másikról, figyeljetek csak:   L: Jaj, de jó ez a kabát, ez az, amit …? N: Igen, amit karácsonyra kaptam… N: Nem eszem húst.., valami vegát kell keresnem.. L: Ja, a negyvennapos böjtöd, olvastam.. N: Te viszont szépen lefogytál, tényleg használt a megvonásos diéta… L: De csak derékig, tudod…:)

Kölcsönös állapotfelmérés félszavakból. Különben mintha száz éve. Elég utalni a blog címére és az elhangzott kérdésre vonatkozó válasz szabadon beilleszthető. Szívügyekben is szintúgy. De ha azt hiszed, hogy mindent tudsz rólunk, tévedsz.. A password ahhoz már a barátság, így hát a titkaink helyett itt most egy határozott pont következik.

Bevállalnád, hogy egy csapásra megszabadítsanak a rossz emlékeidtől? Memóriakutatók állítják, hogy a közeli jövőben adott lesz a lehetőség. A felejtés jól jöhet a természeti katasztrófák, háborúk, terrorcselekmények vagy az erőszak áldozatainak számára. Segítséget jelenthet a drogosoknak is, mivel egyszerűen törölnék a függőséghez vezető élményeket.  Mégis veszélyesnek érzem a fájdalom, a nagy tanítómester kiiktatását az életünkből, hiszen a rossz élményeink a személyiségünk fejlődésében komoly szerepet játszanak. Megedzenek és segítenek nekünk kivédeni vagy legalább elviselni a következő sorscsapást.  Szörnyű lenne nem emlékezni arra, hogy milyen tapasztalatok alapján vagy hatások miatt lettem éppen az az ember, aki… Mikor lefut az életem filmje, csak egy rózsaszín habcsókot látnék és hiányoznának az összefüggések, melyeknek a felismeréséért pedig annyira megszenvedtem. Rémálom lenne, úgyhogy ha néha fáj is, de ragaszkodom a rossz emlékeimhez…            

Washington egyik metróállomásán történt egy hideg januári reggelen. Jelentéktelen külsejű, baseball-sapkás férfi állt meg egy szemétkosár mellett és hegedülni kezdett. Rengeteg ember fordult meg az állomáson, többségük a munkahelyére igyekezett a reggeli csúcsban.

Te felismernéd (ha élne) Picasso-t a Vörösmarty téren guggoló grafikusok között...? Nem tartom kizártnak, hogy még egy valódi Picasso-mű tulajdonosa sem ismerné fel őt, mint ahogyan lehet, hogy a bostoni zeneértő közönség  tagjai közül is elhaladt valaki észrevételenül J. Bell mellett, azon a reggelen... De ez már egy másik történet, a kultúrsznobéria esete, erről majd legközelebb...                          

… mindig meg-megállva… Talán nem én vagyok az egyetlen közületek, aki belevágott élete első negyvennapos böjtjébe. A tudományos alapok hiányában a szájhagyomány útján terjedő módszert tettem – kalbász helyett – magamévá, tehát húshagyó kedden letettem a húst, no meg a pálinkás stampedlit. Ahogyan kedves barátnőmtől, gé-től PÉNTEKEN megtudtam, igen felhasználóbarát a rendszer, mert tulajdonképpen csütörtökig zabálhattam volna, ha jobban informálódok, mivel e nap még a torkos jelző alá esik (?) (Bár itt érzek némi képzavart illetve folklórkeveredést, de mindegy..) Szóval, tovább jellemezve a szisztéma rugalmasságát, azt is megtudtam a párom igen hívő leánykájától, hogy a tilalom a hét NEM minden napjára vonatkozik, így például szerdán (kivéve a hamvazót) és vasárnap mégis lehet enni húst (?) De nem hagyom magamat összezavarni…!!! Maradok amellett, ha már nincs lúd, akkor már mindegy, legyen hát sovány…, nem eszem húst és nem iszom alkoholt negyven álló napig és punktum. Gé szerint még fogyni is fogok, amit a folyamatos kenyér és tésztazabálás alapján végképp nem érthetek…, de drukkoljatok, aztán utánam a fáklyás körmenet!                         

Ha úgy éreznéd, hogy minden remény elveszett, nézd meg ezt: 

http://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONA&eurl=http://www.vagyvideo.hu/blog/?p=95

Úgy hatott rám a ma esti előadás mint egy vérátömlesztés vagy minimum egy oxigénsátor. Felvillanyozott és a sok gond ellenére visszaadta az életkedvemet. Mégis van remény és létezik a magyar narancs, a lehetetlennek gondolt győztes produkció. Kell hozzá egy iszonyú tehetséges és szemtelenül fiatal táncosokból álló csapat, egy jó koreográfus és egy rámenős menedzser. És persze hihetetlen mennyiségű gyakorlás, munka. Hatalmas szív. Megidézni egy dobogó hangot, amely e kis országban valamennyiünket összefog és amiről már majdnem elfeledkeztünk. A show alapjául szolgáló ritmus a mindannyiunkat éltető szívdobbanás. Honnan bújtak elő ezek a fiúk, lányok?! A Megatánc résztvevői mindenesetre halvány fénymásolatok hozzájuk képest. Büszkeséggel tölt el, hogy én is magyar vagyok, mint Ők, akik ezt az előadást létrehozták.  

- Jöjjenek vissza és kezdődjön elölről...- súgta a lányom, mikor a harmadik ráadás után végleg legördült a függöny. Ha ők nem is, de mi biztosan visszajövünk és ezúttal az első sorban, középen a helyünk…               

Mivel Lolli beharangozója felkeltette a figyelmemet, ma megnéztem a „nem kellesz eléggé"  című filmet. Bevallom, nagyon tetszett, mert okos és ironikus képet fest a párkapcsolati piacról, általában. Az összkép, elmondhatjuk, hogy siralmas. A film fő tanulsága, mely szerint minden éppen az, aminek látszik (ha nem hív, nem kellesz), egyszerre érvényesül azzal, hogy a látszat márpedig mindig csal (az élettárs valódi férj, míg a férj igazi féreg).   Tehát a főszabály az, hogy nincs szabály. Kivételek vannak és kivételes nők. Mérget vennék rá, hogy nem véletlen a kifejezetten silány férfiak kiválasztása a szerepekre. (Na jó, kivéve Ben Affleck-et és a nős pasit, aki viszont hiába szép..) Így még hangsúlyosabb az összes megalázó kutyapóz bemutatása a kivételes, gyönyörű és okos hölgyszereplők által. A kontraszt a 150 centis, gomborrú, elkényeztetett mácsók és a ragyogó nők között szinte elviselhetetlen. És végtelenül dühítő. Pont, mint az életben. Gyönyörű, okos és önálló nők kuncsorognak és állnak sorba kis napóleonok kétes kegyeiért. Dráma a köbön, lányok. Egyetlen megoldást látok, ha mégis a felegyenesedést választjuk. Egyedinek kell maradni, még annak árán is, ha emiatt egyedül. A filmben látott minták másolásához képest a vibrátor egy emberhez jóval méltóbb választás. De komolyan…                  

Emlékeztek még az iskolatejre? Mára teljesen kiment a divatból, helyette a suliszex dívik… Megy az egymásra mutogatás a szülők és a tanárok között, ki a hibás azért, hogy a gyerekek a játszótéren vagy az elhagyott osztályteremben szexelnek. Abszurd helyzet, de úgy tűnik, meg kell barátkoznunk a gondolattal.

Az iskolai házirend alapján, ha egy diák nem jelenik meg az órán, a tanár nem indulhat a keresésére (mert nem hagyhatja magára az osztályt), de nem küldhet el egy diáktársat sem (mert ő sem maradhat felügyelet nélkül). A kétszer kettő néha öt (?) tipikus esete ez. Az iskola szerint a szülőnek kell úgy megnevelnie a gyereket, hogy ne jusson eszébe az iskolakerülés, no meg a szex … A szülők állítólag kerülik a konfliktust – van belőle épp elég az élet más területein – és ráhagynak mindent a gyerekre. Aztán a következményeket nem a gyereken, hanem a pedagóguson akarják leverni.

Nézzük, hogyan is néz ki ez a gyakorlatban. Pistike mielőtt bemászik Zsuzsikával a csúszda alá, előző este megkérdezi anyukát, mit szól az ötlethez. Anyuka meg ráhagyja. Mert kerüli a konfliktust (....!!??)            

 Mikor a lányom ovis volt, az egyik kiscsaj a csoportjából megszökött az ovi udvaráról. Az óvónőknek fel sem tűnt, hogy a gyerek hiányzik. A kislányt az édesanyja találta meg az utcán és vitte vissza az oviba. A sorrend a következő volt: az anyuka először is nagyon leszúrta a gyereket a szökésért, utána pedig számon kérte a nevelőn, hogy miért nem felügyelt rendesen a gyerekre. Logikusan hangzik, nem?

Tudományos-ismeretterjesztő (sci-fi) tárgyú bejegyzést ejtenék, annak okán, hogy a reggeli televíziós játékban arra a kérdésre, hogy kereszténység hány főbűnt ismer, az a bizonytalan válasz érkezett, hogy „azt hiszem hármat…”

Nos, a hét főbűn (nem fejből írom, utána néztem, hogy pontos lehessek):

1. A kevélység 2. A fösvénység 3. A bujaság 4. Az irigység 5. A torkosság 6. A harag 7. A jóra való restség

Sokszor említem az értékvesztést, remekül jelzi a válságot, hogy a fenti főbűnök hallatán – legyünk őszinték - meg se rezzenünk, de még a szemünk se rebben …    De ott van még az, hogy a telefonáló vajon melyik háromra gondolhatott? Az Atya, Fiú és a Szentlélek? Végül is ők hárman vannak…      

Az általános értékvesztés miatt a galád tetteket követő reakciók halmaza is átalakulni látszik. Ha hazudtál, ne tagadd, inkább tégy rá még egy lapáttal. Ha lúd, hát legyen kövér, aztán öszöd vagy nem öszöd… Ha félrelépsz, ne is próbáld titkolni, nem kell megbánni, sződd bele a ballépésedet a szappanoperába és senki se kérdezi majd idehaza: na, milyen volt Afrika…? Eggyértelmű, a téma megírva, kivesézve, továbbiakban kit érdekel.. A fenti virtus odáig fokozódik, hogy ma Magyarországon pert lehet nyerni egy bizonyítottan hamis okirattal.. Kit érdekel, hogy érvénytelen, aláírták, nem?! A mindennapi élethez hasonlóan így a bírósági szférából is lassanként eltűnik a morál… Tisztára, mint a postai protokollban: pecsét, meghatalmazás, ha darabra stimmel, mehet… Ha a lista hiányos, lehetsz te az atyaúristen, akkor sem boldogulsz.. De nem ám.           

Ma délre sikerült kiásnom magam és négyütemű kedvencemet a lakóhelyemet ellepő félméteres hó alól. Ezt követően az egyébként mindig elegáns anyuka síoverállban és bakancsban indult begyűjteni gyermekét a közeli, bár a kiinduláshoz képest jó 300 méterrel alacsonyabban fekvő iskolába.

Miután kibontakozom a síszerelésből, az iskolai folyosón várakozva az alábbi beszélgetésre leszek figyelmes. Általános iskolai negyedikes, a lányommal párhuzamos osztályba járó fiúgyerekekről van szó: „… este tízkor már úgy be volt b..va, mint az állat…., miért nem kértél mariGuánát vagy miért nem kértél óvszert…”. Csak ennyit hallottam.

Még reggel a Mokkában egy szexuálpszichológustól megtudtam, hogy  a gyerekek szexuális fejlődéséhez hozzátartozik a gruppenszex megtapasztalása (lásd.: a rendőrtiszti főiskolán elkövetett tömegszexjelenet)    

Ennyi infomáció ahhoz már bőven elég, hogy most villámgyorsan visszaássam magam a hó alá. Szerintem ki sem jövök onnan tavaszig…

Zavarbaejtő film. Egyike a volt szövetséges hatalmaknak, az USA filmipara emléket állít a NEM náci Németországnak. Rendkívül érdekes történet a Hitler ellen, németek által megkísérelt utolsó merényletről és összeesküvésről.

Tom Cruise a magánéletéről szóló rémes pletykák ellenére ismét remekel. Alakítása alapján, ha valóban ilyen volt gróf Stauffenberg, az ő irányítása alatt Németország minden bizonnyal megnyerte volna a háborút. Terve zseniális és sikere egy semmiségen múlt, no meg a grófnál kevésbé nemes emberi tényezőkön.

A legizgalmasabb azonban a történet továbbgondolása. A „mi lett volna ha” kérdése. Miért védte meg a vaksors az őrült szobafestő életét, a bomba sikeres felrobbanása ellenére is?! Hogyan alakult volna Európa sorsa, ha a hatalomátvétel sikeres és megtörténik a fegyverletétel még az invázió előtt? A választ, sajnos már sosem tudhatjuk meg...

Váratlanul futottak össze, legalábbis Lufibabának eszében sem volt, hogy éppen akkor és most. Persze a szerda délelőtt már számított rá, várta őt. Már egy héttel korábban is készült a találkozásra.  

A férjed bevisz? – még a telefonon át is hallotta a rosszallást az anyja hangjában. Dehogy - hadarta erre – tudod jól, hogy iskolába kell vinnie a  gyereket..  

Lufibabát szerda hajnalban az anyukája kórházba vitte. Nem gyógyítani, hanem eltávolítani. Üres a petezsák. „Missed abortion.” Ez volt a diagnózis. Kellett egy hét, no meg egy másik orvos megerősítése, hogy az anyuka felfogja. Azt, hogy a baba, aki felhő alakban megjelent neki a nyári égen, az valójában nincs. A pozitív laboreredmények ellenére sincs, mert az nem számít. Jó tudni. Mielőtt az ember legközelebb terhességi tesztet készít. Mert csak az létezik, amit a két szemünk – értsd itt: az ultrahang – érzékel.  

Vigyázz, ez próbatétel! Ez már egy transzcendens generáció, ha nem hiszel benne, elveszítheted! – figyelmeztet a barát. Badarság, de azért mégis jó hallani, hogy esetleg van remény. Annyira gyökérszinten áll spirituális értelemben, hogy még azt sem tudja, él-e a kisbabája. Mit érzel?! – kérdik. – Azt, hogy terhes vagyok….  

Mikor az altatásból felébredt, már tudta, hogy nem terhes. Egészen biztosan nem az. Hamarosan papírja is lesz róla. Az anyja az ágy mellett várta, hogy felébredjen. 

 -Nem volt nyugtom otthon, be kellett jönnöm..

-Apu tudja?

 -Persze, elmondtam neki tegnap este..

-És mit szólt?

-Azt, hogy micsoda problémás ez a gyerek..  

A déli vizit után öt perccel már felöltözve áll a nővérszoba ajtajában. Itt tessék aláírni: „Saját felelősségemre, orvosi javaslat ellenére távozom.” A halál az rutin eljárás itt, de az élet az csupa kockázat. Ugye jönnek magáért? – hangzik búcsúzóul. Persze – vágja rá nyomban.  

A kórház előtt beül az autójába és hazaviszi az édesanyját. Otthon pedig az apja könnyes szemmel magához szorítja a problémás gyereket .               

gé-nek, az igaz barátnak.. 

Hát nem gondoltam volna, hogy a hálózat helyett végül az influenza gyűri maga alá a szervezetemet.. Nem is emlékszem rá, utoljára mikor voltam beteg.. Tudtátok, hogy a világ egyik leghíresebb boldogságkutatója magyar származású?! Csíkszentmihályi Mihály néven anyakönyvezték, gyönyörű, erdélyi hangzású neve ellenére Amerikában él és egy kukkot sem tud magyarul… Szóval említett honfitársunk nevéhez fűződik a világsikert megért „Flow”=Áramlat című könyv is. A kötet a tökéletes élmény pszichológiájával ismerteti meg az olvasót. Arról ír, hogyha „hiányoznak az elérendő célok és a megvalósításhoz a partnerek, akikkel sokoldalú társas kapcsolatot tudunk kialakítani, a legtöbb ember fokozatosan elveszti a motivációját, és egyre kevésbé tud összeszedetten élni. Hogy ezt a nemkívánatos állapotot elkerüljük, csaknem mindannyian rendelkezünk technikákkal, amelyeket persze általában nem tudatosan alkalmazunk. Ösztönösen valami izgatószer után nézünk, ami kiűzi tudatunkból a nyomasztó gondolatokat. Ilyen izgatószer, ha rutinszerűen nézzük a tévét, hétszámra csak szerelmes regényt vagy krimit olvasunk, szélsőséges szexuális kalandokba bonyolódunk, inni kezdünk, vagy akár kábítószer-fogyasztókká válunk. Ezzel átmenetileg el tudjuk nyomni a tudatunkat veszélyeztető káoszt, de sajnos ezek a trükkök csak ideig-óráig segítenek, hamarosan mélységes elégedetlenséget, rossz közérzetet, függőséget váltanak ki.” Tehát a szabadidőnk felhasználására sokkal több figyelmet kell fordítanunk. Meg kell keresnünk azt a tevékenységet, amelyben teljesen feloldódhatunk… S ha ez sikerül, akkor következik az áramlatszerű boldogságélmény, annak a halálbiztos érzete, hogy éppen ott vagyunk és pont azt csináljuk, amit kell.   Érdemes idézni a szerző életörömre adott definícióját: „A bölcsesség legnyilvánvalóbb jele a folyamatos vidámság". A könyv folytatásában (A fejlődés útjai) a szerző arra hívja fel a figyelmünket, hogy „a genetikailag kódolt személyiségjegyeink, amelyek az evolúció során hatékonyan segítették emberré válásunkat és szaporodásunkat, mára az életünket és a világot veszélyeztető tényezőkké váltak. Ám ha képesek vagyunk a fejlődési folyamat aktív és tudatos szereplőjévé válni a saját életünk és a világ tekintetében egyaránt, az nem csupán örömmel tölt el, de értelmet is ad életünknek.”   

A közbiztonság ilyen fokú rosszabbodása mellett joggal bízhatunk benne, hogy inkább előbb, mint utóbb erőszakos halál szabadít majd meg bennünket még meglevő vagyonunktól és a nyugdíjrendszer további élvezésétől. Sakk és matt.

A Valentin nappal semmi baj nincsen, míg jól bele nem gondolsz...

Mire odaérünk, már teljesen elegem lesz/van a Valentin napból.., ezért egy egészen más témával jönnék:

Hiszek abban, hogy bizonyos tárgyak szembe jönnek velünk, a találkozás elkerülhetetlen, sorsszerű. Különösen igaz ez nagy kedvenceimre, a könyvekre, de a zenei cd-ket és a dvd-ket is idesorolom.

Ez a mese ott kezdődik, ahol a hasonló történetek általában véget érnek:

A válási hajcihő során folyó osztozkodásról elképesztő történetek keringenek.

Krisszel keveredtünk vitába LolliPoppins utolsó bejegyzése (a modernkori szőkeherceg) kapcsán…Utánanéztem a neten és a geographic portálján az alábbiakat találtam: 

A barátnőm egy elveszett ember… Ügyvédként válóperekkel is foglalkozik, s az elmúlt napokban két esetben is kísérletet tett, hogy lebeszélje a potenciális ügyfelét a válásról. Természetesen sikertelenül.

Az ún. távoltartásról szóló törvényt a parlament  múlt év decemberének közepén egyhangúan megszavazta. Eszerint a hozzátartozók közötti bántalmazás esetén a kiérkező rendőr azonnali, 72 órás távoltartást rendelhet el. A feleségét bántalmazó férj tehát 3 napra kitiltható a család közösen használt ingatlanából, és még közvetve sem léphet a határozatban megnevezett személlyel vagy személyekkel kapcsolatba. A távoltartást a bíróság további 30 napra – soron kívüli eljárásban - meghosszabbíthatja. A hozzátartozók közötti erőszakként minősít a törvény minden olyan cselekedetet vagy mulasztást, ami a méltóságot, az életét, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, valamint a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyezteti.

Közhely, hogy az ördög a részletekben bujkál. Onnan öltögeti ránk nyelvét, gonoszul incselkedik velünk. Párunk erősségeit jobbára természetesnek vesszük, jó tulajdonságai eltörpülnek a bosszantó apróságok mellett.

Nea és a Rénszarvas közös ajándéka karácsonyra a Ping-pong sorozat, a Lélek rovatban:

http://latte.hu/articles/lelek/ping-pong

és indító cikke: Ünnep a patchwork-családban

http://latte.hu/articles/lelek/unnep-a-patchwork-csaladban

Fogadjátok tőlünk szeretettel, izgatottan várjuk a hozzászólásokat!

Kívánunk minden latte olvasónak nagyon boldog és békés karácsonyt! 

Alig fért be a fenyőfa a bejárati ajtón, valahogy azért betuszkolták. Idén is nagyobbra sikerült, mint tervezték. Nem baj, a gyerekek majd örülni fognak.

Tréfás elméletem szerint a mindenkor érvényes férfiideál szoros összefüggést mutat az emberi társadalom fejlődésével.

A primitív társadalmakban még a nyers testi erő dominál a választásnál, a fizikai képességek meghatározóak. A későbbi technikai fejlődéssel a fizikai erő jelentősége háttérbe szorul és a főszerepet az észbeli adottságok veszik át, nem mellesleg a gyengébb nem vagy inkább a gyengébbek (?) kedvéért képbe lép a vagyoni helyzet, mint kontraszelekciós tényező.

Valószínűtlen triumvirátus ez.

Az Ész, a Szív és a Szellem hármasa. Az egyikük mindent agyonelemez, a másik képes azonnal lelkesedni bármiért, a harmadik meg tonnaszámra gyártja az ideológiát - szigorúan l'art pour l'art.

Külön-külön ártalmatlanok, de együtt félelmetes energiát képviselnek. Kívülállók mondják, hogy ezt nem lehet „nem észrevenni”. Ritkán használják az erejüket, ilyenkor azonban a többiek kívül maradnak. Csak félszavak cikáznak közöttük, jelzés értékű gesztusok cserélődnek – nem is kell több, ennyi pont elég.        

Szívem szerint ma egy romantikus témával jönnék, de muszáj kiírnom magamból mielőbb a következő gondolatot: 

Egy kedves férfiismerősömmel beszélgetünk a válásáról.

Azonnal ráismert, ahogyan a férfi hűvös tenyerét a derekára tette. Egymáshoz bújtak a parketten, arcuk összesimult a tangó alatt. A férfinak jó volt az illata és az érintése nyugalmat sugárzott. Összeillettek mint borsó meg a héja. A csók íze is szokatlanul ismerős.

Az ölelés otthonossága az első másodperctől nem volt kérdés, a nő mégis fél levetni magát a mélybe. A kötél csúfondárosan himbálózik alatta. - Na, mi lesz már?! Ne félj! Ugorj!!

A kísértés a bőre alá kúszik és már a sejtjeiben dörömböl: Akarom!

Előre bocsátom, hogy nem vagyok vallásos, legalábbis a szó hagyományos értelmében.      

Rémülettel vegyes csodálkozással figyelem viszont egy új vallási irányzat szédületes előretörését és elterjedését. Ennek a vallásnak nincsen se egyháza, se (evilági) vallási vezetője. Prófétái viszont jócskán akadnak. A médiában (percember sztárocskák), a közéletben (no comment),  a mindennapi élet szinte bármely területén. Milliószámra tehető a hívők tábora is.

Különös dolog ez, mert sem a hívek, sem pedig a próféták nincsenek is tudatában, hogy egy új ideológia hirdetőivé és szolgálóivá szegődtek.

Hogy miről is beszélek pontosan?

A nihilista ego kultuszról, amely eluralkodni látszik a világban. Ahol minden mondat „én”-nel kezdődik, elutasítja az alapvető emberi értékeket és lábbal tiporja az erkölcsi törvényeket.

Az egykori Szovjetunióban az ortodox görögkeleti vallás elnyomására épült szocreál épület bejárata felett a következő felirat díszelgett: „Ergo Deus est non!” (Tehát Isten nem létezik)

Ha az új vallásnak lenne kegyhelye, ott ezt olvashatnád: „Neked mindent szabad!””

Nincs szükség bibliára, templomra és szertartásokra sem, hogy ezt jól az agyadba véssék.

Elég, ha minden este bekapcsolod a tévét.…                                                          

Napjainkban igen divatosak a szingli-sztorik. Számomra ezek többsége abszolút hiteltelen, őszintétlennek, „álvagánynak” tartom őket. Nem lehet mit tenni, az ember társas lény.

A kényszerű szinglilét szomorú állapot, de az életformaként büszkén vállalt egyszerűen szánalmas.

Európában kevesen ismerik Martha Stewart-ot, az Egyesült Államok egyik leghíresebb és legsikeresebb asszonyát.

A Story tv-n ismétlik - a 80-as években nagy sikert aratott - „Dallas” című filmsorozatot. Családregény egy olajmilliomos texasi família mindennapjairól. Kiindulásként egyszerű klisével operál, adott két testvér: a Jockey nevű „rosszfiú”, az intrikus sikerember, no meg Bobby, az üzletben lúzer „jófiú”. Bobby jóképű pasi, Jockey pedig őrülten ért a nők nyelvén. Bobby hűséges és megértő férj, Jockey gátlástalan nőfaló. A sorozat gerincét a Jockey irányításával kibontakozó játszmák alkotják, amelyek a családon belül és túl, jó néhány ember életét megkeserítik.

Kedves Mikulás bácsi!

A csodáról jutott eszembe a „Virágok völgye” című varázslatos film, talán még látható a mozikban.

"Sörös Milos 27 éves mentőápoló szolgálatteljesítés közben vesztette életét ezév július 31-én, amikor mentőhelikopterük lezuhant Kiskunlacháza és Apajpuszta között. A gép Paksról Budapestre tartott egy kétéves égési sérült kisfiúval és édesanyjával, Milossal és egy orvossal a fedélzetén. Leállt mind a két hajtóműve és 300 méteres magasságból egy learatott gabonatáblára zuhant. A baleset körülményeit nemzetközi bizottság vizsgálja."

Milos már a helyszínen életét vesztette, hősnek járó tiszteletadás mellett helyezték örök nyugovóra.

A légimentők Milos halálával kapcsolatban honlapjukra feltett megemlékező bejegyzésükben "gyalázatos körülményekről" számoltak be; "... ha beszakadt a beton, ha befagyott az üveg, ha csöpögött a tankoló kocsiból a keró, akkor is repültünk, mentettünk, mert ez az életünk" - írták.

Milos feleségét Annának hívják, a baleset következtében egy kicsi gyerekkel és állapotosan (!) maradt egyedül. Azóta már megszületett a pici. Férje fanatikus mentő volt, az asszony pedig vele együtt vállalta a halálos veszélyt, a méltatlan egzisztenciális körülményeket és a gyakori egyedüllétet. Milos korábban azt mondta neki, „ha meghallod, hogy lezuhant egy helikopter, tudd, hogy meghaltam…”.

Anna erős asszony, nem süllyedt depresszióba, tudja, hogy „nem engedheti meg magának”, a gyerekeinek szüksége van rá. Megértette, hogy az életnek mennie kell tovább, s összetörten nem tudna megbirkózni a rászakadt helyzettel.

Mondják, mindenkire annyit mér a sors, amennyit el bír viselni. A tanulságot rátok bízom, én mindenesetre leszűrtem a magamét..

Ebben az egyben halálosan igaza van.  

Tegnap nem írtam, hanem olvastam. Merthogy ilyen világban élünk, ha az olvasást választjuk, akkor nem marad időnk írni, és fordítva. Ha pedig a munka mellett döntünk, akkor tuti egyikre se lesz időnk. Az olvasással az a legfőbb gond, hogy ha belekezdek, akkor nem tudom abbahagyni. Egy jó könyvet akár a munka rovására is képes vagyok „egyszuszra” végigolvasni. Viszont az internetes szörföléssel ellentétben az olvasás nyomban feltűnik a főnöknek. Talán épp ezért döntöttem úgy évekkel ezelőtt, hogy a magam ura leszek.   Olvasás közben a háttérben Zséda „Rouge” címen megjelent, új lemeze szól. A motelszobákból kinőtt, érett nő vallomása, akinek a szerelmen kívül már más veszítenivalója is akad. A lemez egészét átlengi az „elhagyottság-fíling”. Aki már járt ebben a cipőben vagy éppen benne van, jól kibőgheti magát a hallgatása közben.   „Keserű… gyönyörű.. néha csak nehéz, Tűzön át, vízen át menni, ha Te mész” - mesél egyik számában a (tartós) társkapcsolat lényegi dilemmájáról.   Persze maradni se könnyű. Őrizni a tüzet, miközben az urunk a nagyvárosi dzsungelben kószál.   Általános panasz a mikrokörnyezetemben, hogy eltűntek a valódi férfiak. A nők legszívesebben lekaparnák a filmvászonról, majd klónoznák Daniel Craig (alias J. Bond) rajzolt figuráját. A valamirevaló fizimiskájú férfiak iránt hihetetlen kereslet van „a piacon”. Ahol, mint tudjuk: farkastörvények uralkodnak. Pénzügyi válság ide vagy oda, a férfiak árfolyama (sandán megjegyzem, az értékükkel gyakran fordított arányban) egyre csak növekszik. A spekulánsok pedig tolonganak. A placcon az erkölcs csak századlagos jelentőségű faktor. Netán a kiválasztottunk nős? De csak egy kicsit….Na és? Majd elválik és feleségül vesz ENGEM! Micsoda öngól, istenem.. S aztán? Hát könnyelműen bízunk abban, hogy ez többé nem fordulhat elő. Csakhogy vigyázat hölgytársaim, a mi kis dzsungelünk törvényei ennek az alaptalan várakozásnak ellentmondanak! A kígyó és a tigris soha nem pihen és a kapcsolatunkra számos veszély leselkedik. Az embergyerekről nem is beszélve.   

Utalnék rénszarvas utolsó bejegyzésére: (http://latte.hu/blog/a-renszarvas/a-renszarvas-bizonytalansaga), amelyben a F1 mogul Bernie Ecclestone válása kapcsán tűnődik a házasság mint intézmény létjogosultsága felett.  Csak néhány apró helyesbítés, szarvasom:)          Slavica már javában befutott Armani modell volt, „amikor egyszerű nőként Bernie kiemelte őt a mezőről, felemelte és megmutatta az ő világát”. 1982-ben találkoztak a monzai nagydíjon, Slavica hamis számot adott meg Bernie-nek, mert fogalma sem volt kivel áll szemben. Az évek számán túl egyébként jelentős magasság különbség is volt közöttük, ja és Bernie csak angolul, míg Slavica csak olaszul és horvátul beszélt (!). A probléma akkor kezdődött, mikor Bernie egy 1999-es értékpapír kibocsátáson nyert mesés bevételét (cirka 2mrd dollár) a Slavica által tulajdonolt off-shore cégekre bízta. És innentől bizony ez jó eséllyel egy igazi lehúzós, Heather Mills-féle történet. Úgyhogy ez a sztrori nem a házasság kudarcáról szól, hanem újra és ismét a pénz mindenható hatalmáról.   Egyébként jónéhány nőt ismerek, aki szerint a férje "nyugodtan várhatott volna még egy-két évet kényelemben, szeretetben és akkor elmondhatta volna, hogy tisztességgel kitartott a felesége mellett." Mondjuk legalább addig, amíg a gyerekek felnőnek. Sőt olyanról is hallottam, akinek a férje „azt gondolta, hogy majd fonnyadt bőre vonzó kívánalmat fog sugározni feszes” nőcskéknek. És teljes bizonyossággal elhitte, hogy ÁÁÁ, NEM a vagyona vonzó e nőcskék számára. Vagy neadjisten még ezt is belekalkulálta a liassonba.  Tulajdonképpen sokkal több ilyen sajnálatra méltó, csodálatos nőt ismerek, mint férfit. De azért persze szegény Bernie. Majd megvigasztalja magát két húszévessel. Ha eddig nem tette volna. Amit azért erősen kétlek.:)

Csendes Csaba: „Hozz rá víg esztendőt…” című írásában (Hitel folyóirat 2008. október) kishazánkról olvashattok számokban, íme egy részlet:  

 „2. Házasságkötés 2001: 44 ezer házasságkötés, 2007: 29 ezer házasságkötés. „…ki feszül fel a szivárványra…?” 3. Gyermek Magyarországon a nők 1/3-a nem szül gyermeket. A 18 éven aluliak száma 2 millió 150 ezer. 100 megszületett gyermekre 70 terhesség megszakítás jut. 3 gyermek közül legalább 1 olyan anyától születik, akinek nincsen férje. 850 ezer gyermek – öt gyermek közül kettő – szegénységben él. Nem jut hozzá ahhoz a megfelelő mennyiségű és minőségű mindennapi táplálékhoz sem, amely elengedhetetlen feltétele, hogy felnőtt korában erős és egészséges emberként élhessen, dolgozhasson. „…ne legyen a gyerek hiába…” 4. Válás 2001: 1000 házasságkötésre 559 válás, 2007: 1000 házasságkötésre 610 válás. „…törjön százegyedszer…”   Eddig az idézet és most következzen az IGÉZET. Álmos reggel. A konyha egy dráma, a nappaliban szétszórt gyerekjátékok, a háló padlóján letolt tréninggatya, benne az elmaradhatatlan zoknikkal. Egye meg a fene! Visszabújok még kicsit az ágyba, hadd kezdődjön jól ez a nap. Éljen a szent rendetlenség. Mindörökké! Ámen.      

Egyik gondolat szüli a másikat alapon ücsörgünk a tárgyalónak álcázott helyen és újra egy analízis kellős közepén találom magam (talán tényleg ideje lenne szakmát módosítanom:) Terítéken a nemrégiben kisült tudományos szenzáció, miszerint a félrelépés génjét megtalálták a férfiemberben. Ebből is látszik, hogy a házasság MENNNYIRE idejétmúlt intézmény. Marhaság – vágom rá nyomban. Miért – riposztol erre a tisztességben megőszült, tanult barátom -, ha azt mondod éhes vagy, esetleg félsz valamitől, azt vajon el lehet intézni azzal, hogy marhaság?! Mielőtt összeszedném magam és válaszolnék, a következő sokkoló példával jön: -Szerinted, ha a férfi az utcán meglát egy jó nőt, mi akadályozza meg abban, hogy ne vesse rá magát nyomban, akár a kutya a tüzelő szukára? Vizuális típus lévén csak döbbenten pislogok, remélve, hogy most valami lírai levezetés következik az emberi faj nagyságáról, no meg az érzelmek erejéről, egek, de nem: -Hát egyedül az, hogy nem szabad..

A téma, amibe egy ártatlannak tűnő munkamegbeszélés kapcsán belefutottunk, izgalmas és parttalan. Alanyom szenvedélyes vadász, aki sokszínű igényeit csak több nő oldalán (értsd jól: ölében) képes kielégíteni. Ennek okait firtatom finoman, vagyis hogy miért tart egyszerre több vasat a tűzben? Talán nem talál olyan nőt, aki megtestesítené a személyére szabott komplex tökéletességet? Akiben az intellektus és az emóció éppen a rákódolt titkos recept szerinti elegyet alkotja és végül mégsem süllyed el a szexualitás mély kútjában…