... ma halvacsorára készültem. visszafordíthatatlanul megkívántam az omlós, egészséges falatokat és már a hűtő felé fél úton azon dilemmáztam, hogy kapros-citromos-krumplipürés vagy inkább fokhagymás-sós-pároltspenótleveles-pároltirzses verzióban készítsem, amikor furcsa sugallatra, (de az is lehet, hogy talán Poirot bácsi kackiás bajusz szurkálására a jobb vállam felett) feltámadt bennem a kíváncsiság, hogy vajh, milyen tájról  is úsztak hozzám ezek a gusztusos tengerihalacskák... és belemélyedve a csomagolásba, tüzetesen elolvastam, hogy kit-mit takarnak IGAZIBÓL azok a csinos-formák...

Ott kezdődik, hogy a hal neve nem wanda, hanem PANGAS. Csodás, fehér, hatalmas, nagy szeletek. Megindító fagyasztott termék... Csodálatos külcsíny, - ami pl. megtévesztő csaliként szolgált a boltban is, hiszen ez alapján választottam, nem is néztem, hogy mi van a csomagolására írva - és ki tudja milyen belbecs...

Vadászkutyaként illetve éhes cápaként vetettem magam a csomagolásra,  (ami ugyan "nyugatinak" tűnik, de valahogy mégis furcsa), aztán az igazi nagy hőkölés és igen  nagy durr-defektes limbóhintós hátratolatás, amikor realizáltam, hogy: a PANGAS fantázianévre hallgató jövevény, lánykori nevén: Pangasius, bizony  Vietnámból származik.... itt kezdődött az első hinnye, mert ugye, mint tudjuk, messziről jött hal, bmit úsztathat magával... 

Ezek után rákerestem a neten, mert bevallom fogalmam sem volt a szimpla kis lazacok, tintahalak, vajhalak, ördöghalak után, hogy mi lehet az a pangas...és megdöbbenve üvöltött az arcomba az első találat, számszerűsítve pedig a második, ámbár annál nagyobb hinnye: 

Don’t Eat this fish: Pangas

(rákattintva elolvasható az egész szörnyűség....)

Elolvastam és most fagyasztott halfiléként állok és rettegek, mert nem merem elkészíteni. Viszont már megvettem és nem nagyon van más a hűtőmben... 

Erre mondják, hogy NE egyél halat, mer sajnos NEM mindig a legjobb falat...

a fLancba... még a vietnámi halak is összefogtak ellenem.... :(

Kedves Gyerekek, Ti mit (t)Ennétek a helyemben? 

... az a jó a drága mypötiszvíthómomban, hogy itt mindig vmi szuszog a fedő alatt. most éppen takarékossági óvintézkedések sújtanak, ebből kifolyólag igazi kreativitás még a napi betevő is. Ennek ellenére bármennyire is furcsa és  hihetetlen, de itthon bizony finomabb a falás, mint egy luxusétteremben... micsoda szerencse, hogy anno eleink domesztikálták a növényeket is és megszelidítve porították, szárították, kertben cirógatták... éljen-éljen a jó FALAT, a fedő alatt szuszogó és folyton-folyvást rotyogó éHoltó! :) (mert enni és főzni yooooo)

nem tudom, hogy most a betegség miatt, vagy már koromnál fogva épp egy visszafordíthatatlan megbomlási folyamatban vagyok, de képzeljétek el, hogy ma pl. összekevertem a krokettet a cevapcici-vel és egy adag húshoz kisütöttem köretként még egy adag húst. :) (most épp itt tunkolom egymást-egymással) a nem értesem már a zacskót kinyitván elkezdődött, midőn azt fontolgattam, hogy vajon miért ilyen kis "göcsörtös" ez a krokett és miért ilyen túl barna... Még akkor sem tűnt fel a turpisság, amikor a termék zacskóját nagyítóval szemlélgettem, (kb. ekkor már 60x suhant át a  szemem előtt a termék megnevezése) hogy vajh meddig fogyasztható.. (mert hát a göcsörtösség az én agyamban egyenesen arányos a nem fogyasztHatósággal...) Nem tűnt fel, hogy egy előre meggyúrt húskészítményt tartok a kezemben... (az orrom elment vadászni már egy hete, uh. a szag alapján nem következtethettem...) Aztán szépen akkurátusan betettem a "göcsörtös krokketteket" a sütőbe. és vártam.  és fél szemmel bekukkantva, furcsán hümmögtem, hogy 'enyje de zsíros ez a krokett, hogy magában serceg ' és hogy 'ennyje, ez egyre göcsörtösebb és barnább'... és tovább vártam...Na mindegy... nem értésem már a zenitjén tündökölt, amikor  ezt megspékelvén bedobtam egy  kis bátorságpróbát is, mivelhogy simán 2010-ig fogyasztható,uh.: hamm bekapás, bármi is legyen ez a kis göcsört itt a sütőmben.... gondolhatjátok, hogy a nem értésem ezek után milyen méreteket öltött. :D ennyi. most cevapcicivel tunkolom a sertésszeletet.... és  őszebcsavarodott fejjel a lét múlandóságán elmélkedem :D 

SzummaSzummárum:

mert aztán végső megdöbbenésemben, - amit saját leépülésem realizálása okozott -  végül  a megvilágosodás sem váratott magára és így majdnem brit tudósként arra jutottam magammal, hogy nincs mese, elindult az agyvelőm visszafordíthatatlan  rozsdásodó szenilitása...

Már látom magam előtt, az itt-ott felbukkanó kávéscsészéket, kulccsomót-távirányítót- napszemüveget a hűtőben...  :) és ez nem vicc, mert nemrégiben is volt rá példa :D

csííínNnggg

csááááNggg

kRisztusi leHánykoromba léptem. 33 ropogós, kerek esztendő gurult már el a tűsarkaim között és most lőn a szántás-vetés-boronálás...

33 év alatt sikerült rádöbbennem, hogy a közhelyek, sajnos igazi nagy igazságokat és közhelyességeket takarnak, mint pl.:

- a bölcsességfog egy ronda jószág és stresszre aktíválódó terrorista szervzetet,

- a háj nem válik vízzé,

- a haj a fontos nem az ész, 

- ahány férfid volt, annyi ember vagy,

- aki magának vermet ás, az biztosan bele is esik,

- ahány ház, annyi lopás,

- aki másnak a szerenecséjének a pogácsa, az a magáének persze, hogy nem,

- aki sokat dolgozik, az más malmára hajtja a vizet,

- aki korán kel az max. pirosaranyas kenyeret lel (vagy ken),

- aki A-t koppint, az B-t is,

- sötétben minden tehén fekete,

- a lekvárság az nem jóság,

- az igazi barát még a fehér hollónál is ritkább, és tényeg egy igaz kincs, 

- nem zörög a kempingbringa, ha megfújják,

- a haraNg rossz tanácsadó,

- aki nagyot markol, az nagyot is fog...

ésatöbbiésatöbbiésatöbbi.... sajnos tényleg igaz a mendemonda, hogy csupán vak idealizmussal lehet bmilyen értéket teremteni... főként egy szervezeten belül... na de buta, aki hagyja magát és aki a szardíniás dobozzal együtt úszik ...:)

Szummaszummárum, itt begDáthásodván a nagy őszi szélben, elhümmögtem ismételten, hogy 1 évvel és 1 méterrel okosabb lettem... A Zég kék, a fű Ződ a szeretet tényleg a legfontosabb és PICI ANYÁBÓL TÉNYLEG CSAK EGY VAN...

Köszönöm Neki, hogy hunyoroghatok a Napba, hogy érezhetem a lankadó őszi levegőt, az eső áztatta föld szagát,  hogy ízlelhetem a sós tengert, hogy láthatok a szememmmel,  hogy elképzelhetem, amit nem láthatok, hogy tapasztalhatok, tanulhatok, véleményt formálhatok, hogy irányíthatom az ÉLETEM, hogy tudatosíthatok,  és ELSŐSORBAN AZT, HOGY LÉTEZEM... (mert a többi higgyétek el, hogy nem számít... tényleg nem... ) 

(és most persze szél- és esőgép, meg lassított Gladiátoros-Kisherceges futás a búzamezőben meg rózsák is és rókák....) 

de amúgy tényleg ez az igaz történetem...

ez futott végig rajtam, (nagy)CSével, amikor a 6 órás "előadáson" egy szittya-magyar István királyos szónok magát ajnároztatta a kosztümös tömeggel.... Nem vidám vasárnapon  voltam, (bár a hangulat vetekedett vele) csupán egy hihetetlen szombaton, de mindenesetre megrázó és tanulságos élmény....

Történt ugyanis, hogy megtetszett egy termék. Igen jól szuperált, oly annyira, hogy beléptem miatta abba a bizonyos MLM hálózatba. Nem akartam én üzletet építeni, meg ügynökösködni, meg mindenféle, csupán szerettem volna ehhez a zseniális termékcsaládhoz nagykeráron hozzáférni... Kövezzetek meg. 

Aztán a kedves, "türelmes", csupaszív, csak nekem jót akaró beszervezőm, addig-addig unszolt, míg rászántam egy napsütéses szombat délutánom  és 3500 kemény forcsimat  (a belépőt ennyiért mérték) erre a "feltétlenül ott kell lenni" progamra...

Gyanús lehetett volna már az elején, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni az M7-esen, aztán a parkolóban, az úton. Még a levegőben is tulakodtak a porszemek...

Sebaj. Elszántság, okosodás, elmetágítás, nyitottság... 

Nagyterem 500 fő, visszaszámláló, dobhártyátszaggató nagyon középszerű diszkózene (kb, mint az egyiptomi animátoros diszkóban)  fények, kivetítők, megfeszült és ráfeszült éljenző emberek...

Tádám. Kezdődik a parádé! Beszalad egy középkorú duci néni, tekergeti magát a ritmusokra, a nép tombol, felállnak, tapsolnak... ő beszél... retorikát mellőzve of course.. meg az alap magyar szókincstárat és nyelvhelyességi fordulatokat... :)) (repkednek a: médiák kifejezések, és a macska fel van mászva a fára szófordulatok, az egymondaton belüli 600 szavas szóismétlések...) na de túl kritikus vagyok, uh. adok magamnak még egy-két órát...

Az előadások alatt ismételten meghallgattam, hogy mennyi mindenki köszönheti ennek a cégnek, hogy saját szakácsnője van, illetve 2 percenként megtapsoltuk K. Károlykát, B. Ilonkát, és T. Etelkát, akik már elérték az executive szintet (ezt a szót is csodálatosan ejtették, majdnem hangosan felsikkantottam) majd a bemutatkozás után mindenki elmondta, hogy előtte, fodrász, pék, autószerelő, agysebész stb.. volt... 

A kedves rendezők mindenféle pszichológiai hatáselemeket puffogtatnak, mindenki ámul, lényegi információ NULLA. 3. óra... éhenhalás-szomjanhalás-agygörcs. Kimegyek a büfébe... 1 literes sió 900 forint :) (kimegyek hát a benzinkútra zsákmányért... - na már ez is szürreális hogy a benzinkutya olcsóbb. hehe) 

Visszatérés, a szín változatlan. Állva tapsikolnak sikoltoznak olyan emberek miatt, akik ugyan megkeresik már a saját kenyerükre (pékségükre) valót, de értelmes beszédet még nem igen produkáltak, vagy legalábbis olyan szinten, hogy azt egy zuzmó is megértse... 

Mennek a slide-ok, luxusutakról, boldog családról, pénzről, mókáról....  kétpercenként egy másik tréningre való buzdítás, mert csak az lesz menő, aki ezt is elvégzi. Aztán meg a velős megmondás, hogy "gyerekek, ezé' kurvára meg kell ám küzdeni, uh. ne nyafogjatok, ha béla nem befogadó a szomszédból. Meg tudjátok csinálni, mert nézd a Dezső villanyszerelő is már gyémánt és most már saját porche beállója van." azta. 

Nézem-hallgatom-hümmögök. mellettem csillogó szemű gyémántok, rubintok, kis.. -om tudja még mik... de egyszerűen nem érzem azt, hogy nekem ez lenne a jövőben a HIVATÁSom...(bár bevallom azért fejben kacérkodom a gondolattal, hogy milyen értékeket is tudnék teremteni azzal, ha naponta 400 embert buzdítok és beszervezek... bár leginkább tarantinos, hitchcocki, kaffkai képek ugranak be...) 

A beszervezőm már teljesen transzban, mert nemsokára jön Józsi a fő-fő machinátor, és amikor közlöm vele, hogy nekem nemsokára mennem kell, akkor egyszerűen beleröhög cinikusan a képembe, hogy "MENNED MI?! mi az a fontos dolog!?" - és megpróbál terrorral sakkban- és széken tartani... mert pontosan tudja ő is, hogy ez itt nagyon gáz, de muszáj maradnom, mert majd csak a végén jön a igazi petárda-szó(hatás)puffogtatás hörömpő cirkusz világszám... 

Lényeg a lényeg, egyik szemem sír, a másik nevet... Mert a termékek csodálatosak. A legcsodálatosabb egészségmegörző és arcgyönyörítő, amit valaha is használtam és a saját bőrömön próbáltam. Na de ki az az épeszű ember, aki egy ilyen rendezvényre valaha is elhozza a saját barátját, ismerősét, családtagját?! 

Annyira sajnálatos, hogy egy ilyen nagysikerű, zseniális, innovatív amerikai cégnek ilyen magyar (hangos, harsogó) tolmácsolása akadt... Borzasztó, hogy nem a lényeget fogják meg, hanem a tipik-nagytömegű-tecsós mozgatást alkalmazzák: 'Néé' geccó ilyen merdzsóm van, akarol ilyet, he? Ha igen, akkor hívjad el az ismerőssseidet, meg fizesssé be a sikerolimpiára mer' az aztán télleg nagyon frankócsúcsszuper....'

Senki nem beszél arról, esetleg csak nagyon halkan a tömegből néhány vékony hang,  hogy pl. milyen zseniális a rákmegelőzésben és a rákgyógyításban ez a termék... Csak arról beszélnek, hogy átlag emberek, kortól, nemtől, foglalkozástól függően megcsinálhatják. Mindenki képes a sikerre és a gazdagságra... Ha elég keményen és céltudatosan dolgoznak.. (amit of course úgy prezentáltak, minth most fedezték volna fel a  melegvizet..) Fel sem fogják, hogy vannak olyan emberek, aki pl. HIVATÁST választanak a sikerhez, meg hogy pl. vannak olyanok akiknek az út fontosabb néha, mint maga a cél... Igen, nekem is fontos, hogy utazhassak, hogy jól éljek, hogy egészséges legyek (kinek nem?!) de az is fontos, hogy olyan munkát végezzek, amiben örömömet lelem, ami sikerhez és elismeréshez juttat... (nálam a siker és elismerés nem egyenlő azzal, hogy megtapsolnak egy színpadon, mert 500 embert sikerült beszerveznem... na persze egy megszállott ügyintéző-irodistának, lehet hogy tényleg ez okoz örömet. ki tudja. én nem ez a típus vagyok. és hazudnék ha nem lenne célom nekem is a pénzszerzés, de nem minden áron... Én értéket szeretnék teremteni/képviselni, még akkor is, ha túl idealista vagyok...

Mindenesetre tanulságos volt ez a délután, még jobban tudom,  hogy mit akarok, (illetve pontosan tudom,hogy mit nem akarok) és csak reménykedem benne, hogy idővel a szorgos munka, szakértés, kitartás is meghozza a maga gyümölcsét... Na és persze a termékeket továbbra is használom és tiszta szívből ajánlom barátaimnak, családomnak, mert ők magukért beszélnek. Jobban, mint azok, akik helyettük beszélnek...

regisztráltam egy szerintem humoros, Szendi Gáborra utalós, ámbár a sorok között elbújtatott tartalommal. a lényege annyi, hogy lehet nagyon cikiként is értelmezni, mintha szuperférjre hajtanék, de aki igazán érti, az pontosan tudja, hogy ez egy fricska.... fotóként egy rám igen hasonlatos hölgyet választottam. (oly annyira, hogy  pl. az ismerőseim engem véltek felfedezni a hölgyben. az eredmény meglepő.

íme a mai kereslet-kínálat:

- kopasz, reglapja szerint testépítőszereket forgalmazó, komoly szándékú 28 éves fiatalember, fotóján egy plazmatévé és egy hangszóró előtt pózól, olcsó, ám mégis villantós órában, majdnem vasalt ingben, ahogy a nagyoktól látta, ám zoknija és cipője köszönő viszonyban sincs egymással. írt. mégpedig, hogy takarodjak az lábboxról, mert nem engem ábrázol a fotó és egyéb pocskondiázás agytérfogatomra vonatkozóan.. visszaírtam neki hogy a fotón szereplő hölgy igen nagy százalékban hasonul a fizikai burkmhoz, de ha neki jobb, akkor gondolja azt hogy egy 17 éves pattanásos programozó vagyok, aki épp lepizzázza a klaviatúrjátát. - visszaírt, hogy egy szánalmas féreg vagyok és hogy feljelentett az LB POLICE-nak és reméli, hogy leszedik a fotómat, mert a legnagyobb lúzer köcsög vagyok, és biztosan nagyon undorító és buta, hogy nem merem a saját fotómat feltenni..... (tudnotok kell, hogy az LB-n tényleg ilyen szigorú a rendszer, ha nem ríl a fotó, akkor törlik és mindenféle tiltásokat-rontásokat raknak rád... ez  1ébiránt azért is vicces, mert rengeteg kamu fotóval találkoztam, uh. igaziból ez a rendszergazda személyes elbírálásán alapszik... akit ráadásul ismerek egy másik munkahelyemről hihi) Folytatván a kopasz, testépítős levelezést, visszaírtam neki, hogy nem is várnék tőle mást, hisz egy plazmatévé előtt pöffeszkedik a reglapján és elég durva az antréja is, mire ő tovább pocskondiázott és elküldött ajóbüdöskáanyámba, mert nem én vagyok a fotón :) szánalmas kis buta féregnek nevezett és a szellemi kvalításaimat is megkérdőjelezte, egy nem éppen szofisztikált levélben... 

hála égnek nem volt időm sokkot kapni, mert jöttek a kedves statik is, volt közöttük pl. inkognitóban lévő ismerős is, aki nem tudta hogy én vagyok, meg  jól szituált 50-es aki  rózsákról és gyöngyökről írt, izmos, szörfös 16-os, így felbuzdulván a sikertől maradtam... 

- következő páciens, hatalmasnak hitt, ámbár cevapcica méretű fallosszal belógat. hm. célratörő, kufircot akar, csak azt nem értem, hogy miért gondolja azt, hogy egy lógó, hervadt kis p...CS..  feltüzelné a kedvem és a testem .... :) megírtam neki, hogy ne haragudjon, de nem alkalmas :) (semmi gond, nyílt lapokkal és combokkal játszik,uh. vette a lapot, kedvesen elköszönt és nem is zaklatott tovább...)

- falbaTosz kolléga után a következő egyed, szintén kopasz. megírta hogy józanodjak ki, (kicccsi ébreggyé fő bazze') mert soha nem fogok ilyen pasit találni, akit  a reglapomon jellemeztem... megírtam neki,hogy köszönöm a kedves sorait, de én sem szólok bele, hogy milyen kritériumrendszert állított fel szíve hölgyéről.... itt jegyzem meg halkan, hogy már most megérte a kétélűkard, hiszen ez a kedves úr tipikus példája annak, amikor nem értik a humort és egyből támadnak... levelezésünk konklúziójaként elküldött a jó büdös kápicsába, mert nem lehet vki egyszerre férj és alfahím, tovább hagyjam abba az álmodozást és takarodjak innen.. :)))  (ejha, milyen jól érzi, hogy a kedvéért biztosan felhagynék az álmodozási hóbortommal)

Mai tapasztalat, hogy aki érti a humort, az annyira jófej, hogy csak nagyon bátortalanul mer írni, vagy egyáltalán nem mer ... vagy azok sajnos az LB-n fellelhető férfibarátaim :), aki pedig nem érti vagy bántja, hogy nem hónaljig felhúzott, punivillogtatós, szekrénysorelőttpózolós, dauerolt hajú, enterprise szemöldökű, gyerekétletagadós,  4 elemis, pénztkövetelős, repedtsarkú szoláriumindián vagyok az egyszerűen agresszíven elküld a jó káanyámba... (és eddigi apasztalataim szerint a kopasz, általuk sportosnak és divatosnak öltözöttként definiált fiatalemberek jeleskednek jobban ebben...)

mindenesetre furcsa. még visszatérek... :) holnapi kalandjaim kisvártatva. :)

tsók, egy 33 éves, gyermektelen, szellemifoglalkozású nő. 

Olyan régen írtam már rondákat a nagy közösségi wiw  jószágról és a nagyszoba-modellekről, hogy itt az ideje újra kiélezni a högyös pennám. :) 

nemrégiben kaptam pár sort egy kedves személygépjármű és szekrénysor előtt pózoló fiatalembertől, hogy ne haragudjak a tolakodó levele miatt,  tisztában van vele, hogy ez nem egy társkereső szolgáltatás, főként nem az ismerősőm, de bátorkodik kinyilvánítani heves tetszési indexét irányomba, valamint ezt megpecsételendő örmhírként javaslatot tesz egy közös időtöltős kávéhoz... Bevallom őszintén, hogy ronda módon válaszra sem méltattam, mert utálom az ilyen szabadkozós, de mégis durván bepróbálkozós leveleket... Sajnos elég gyakran átélem ezeket az attakokat a 17-78 közötti , unatkozó hím korosztálytól, csupán azért mert nő vagyok... Vannak pl. bizonyos prototípusok, akik a barátnőimet is szinte pontosan ugyanabban az időben bombázzák a spam-társkeresős "jajBeszép vagy  hirtelen megláttalak mert a Böbét kerestem és elnézést hogy írok,de megdugnálak " megkereséssel, uh. már nem nagyon érint mélyen, és sztem őket sem, hiszen 1 heti no válasz után általában feladják, más  sellőben bővelkedő vizekre eveznek.

No de az Úr nem tágított... Ismét jelentkezett, miszerint realizálta, hogy elolvastam a levelét, de mivel nem válaszoltam neki, biztos abban, hogy nagyon elfoglalt vagyok, mindenesetre, ha nem veszem tolakodásnak, ő tovább bátorkodik "levelezni" velem... :) Természetesen eme kedves levelére sem válaszoltam mégbunkóbb módon, gondoltam feladja idővel, de tovább bombázott.... Egészen jól "elleveleztünk", teltek a napok-sorok, majd ma ismét kaptam tőle néhány kedvességet, megtisztelő wiw-es penfriendjeként. Megénekelte benne a már szokásos hozsannákat, megtoldván azzal, hogy biztosan nagyon érdekesek leszünk egymás számára... Mert ő már most elmélyedt bennem és az adatlapom tanulmányozásában, ahonnan egyértelműen kiderült számára, hogy zenész vagyok... (gondolom a "magamról" rovatban feltüntetett myspace profilom és az "etűdök gépzongorára" kifejezésem, megzavarta egy cseppet, amit furfangos módon a mechanikus pennámra ill. klaviatúrámra használok...) Szegénykém, jól átvertem mert mit sem törődve a tény valós alapjaival, ő annyira "elmélyedt bennem",  meg a leírtakban, hogy rögtön intézett  is hozzám néhány kérdést a "szakmámmal" kapcsolatban. Továbbá külön kihangsúlyozta, hogy MAJD mindenképpen meghallgatja a szerzeményeimet  is, mert most még csak a profilomban mélyült el, meg a fotóimban, de biztatólag leírta, hogy még mielőtt rongyosra sírnám a párnám, ő hamarosan ráklikkel.  ..... Hát így. :) Mit is írhatnék a kis lelkének? pl. hogy hallgassa bátran, mert ugyan csodálatos az a muzsika ami jeleleg a myspace profilom alatt fut aláfestőként, de a legsajnálatosabb módon primal scream sajnos nem engem takar...  Én csupán egy kislánybőrbe bújtatott gépzongorista vagyok, aki időnként úgy tűnik, mintha írt volna a bátyjának egy dalt... :)

Szumma-szummárum, kedves-bátor-tájékozott-figyelmes-sorok között kiválóan olvasni tudó és igazi jó humorral megáldott-színes-érdekes penfriend-nagyszobamodell fiatalemberünk lehet hogy ott vár  titokban reménykedve vmi  eldugott kis wiw-kávézóban, autogrammra éhezve. ... Mindenesetre nagyon köszönöm neki ezt a megtiszteltetést a  myspace birtokló zenésztársadalom nevében is,  így most előkapom a selyempapír-tupírfésű hanszeregyüttesem, a csengő-bongó gépzongorám, (a dudorgós körtemuzsikásat... és megéneklem  Neki a papírt... :)

... csak mi dimenzionáljuk túl magunkban vagy tényleg üzennek a jelek? Mert pl. miért van az, hogy gondolunk egy számra, vagy éppen ennek a számnak a jelentőségéről értekezünk valakvel, és nem sokkal utána pont azon az oldalon nyílik ki egy kézbekószáló könyv...... és természetesen mi ennek akkor bazi nagy jelentőséget tuladjonítunk ...  (de ez megesik elég gyakran velem pl. egy dallam-fotó-film-szó-mondat-hangulat kapcsán is... stb. hiszen végtelen a kapcsolódásipontok lehetősége)

Mi akarjuk ezeket a véletleneket egy láncolatba összefűzni, vagy tényleg van értelmük és jelentőségük? Rengeteg a jel, rengeteg a hatás, rengeteg az információ, de mi persze mindig épp azt ragadjuk ki, amit látni akarunk. Látni akaruk és látjuk is. és természetesen amit meg nem akarunk, azt meg nem... meg hát olyan is van, hogy hiába ordít bele az arcunkba, egyszerűen nem vesszük észre, mert máshova fókuszálunk épp...

A véletlenek furcsa játéka ezek szerint csupán csak színpadi-önámító-összeesküvés?

ezt írja ma. nagyon magasröptű és mélyenszántó:

"A határtalanság és a függetlenség érzése mindig jó, kivéve, amikor csak indulat vagy mély harag formájában van jelen. Ha szabadságra vágysz, először is a lelked megtisztítását kell véghez vinned, s ez csak félelmeid legyőzésével lehetséges. " (itt van télleg)

Tehát, ha szabadságra akarok menni a munkahelyemen (ez már önmagában is egy szájönszfkisön, valljuk be, de őszintén) akkor  előtte meg kő tisztítani a kis lelkemet szappannyal-vízzel. EJHA. ööö mégis melyik részemnél kezdjem? :) A rovar-pók-bogár-sötétség iszonyomat pedig egyszerűen NEM tudom legyőzni, uh. a mai szabadság érdeklődés hiányában elmarad... ;)) uh. húzom tovább a béklyóimat. a volga meg zúg. az auróra pedig rendületlenül cirkál tovább....

... konkrétan ennyi az egyenlegem a hívásforgalmi tájékoztató szerint, majd egy búgó gépihang hozzáteszi: ötvennégyforint plusz áfa lesz az információ díja... :D bruhahahaha

előzményként pedig: reggel kaptam egy morózus sms-t. (szinte hallottam, ahogy a gonoszgéptörpék bediktálják a nagytessér tölcsérébe) : "ÖNNEK TARTOZÁSA VAN. amennyiben nem fizeti be x napon belül, kénytelenek leszünk a szolgáltatást korlátozni." - hm. azt persze, hogy mennyi a tartozás Emese álmaként egy jurtában álmodjam meg... de mindenestere én most utánajártam :)

kemény. most már akkor 168 + 54 :) MEGÉRTE! mindenkinek! :) mert EZ MŰANYAG! :) no és persze nézzük meg hogy mire is elég 168 Ft: egy fél hagymásmájas, 1 l ásványvíz, 3 szelet magoskenyér, 3 db diannáscukor a kisboltból, 2 szem minőségibb paradicsom. 2 db cerbonaszelet a gépből ..stb .... :)

...mert mit is tehetne egy jólkifejlett nőnemű egyed szombat éjjel? Víglakoma, avagy az örömzabálás diszkrét hája c. egyfelvonásos monodrámámat tekinthetik meg a kedves nézők.

menekül. bele az evésbe. és mivel kukoricás kedvében találta az este, ennek fényében és jegyében elfogyasztotta a maradék kukoricakrémlevest sajttal, pirítóssal, aztán egy kis kukoricás, modenai spagettiféleséget és mivel még gyermek az idő, rágcsált hozzá egy kis pulyka-szálámi vékonybélbe töltött német ínyencséget is.

és még mindig éhes...

mentsen már meg vki saját magamtól! plíz!    :)

"... A nőnap a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával (munkavállalásával) kapcsolatos demonstratív nap volt. A nemzetközi nőnap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja, ami azt a küzdelmet eleveníti fel, melyet a nők évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek. (1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin. 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé (hivatalosan: Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van....stb.stb.)"

Na hát ennyit a történelmi háttéről, most pedig egy kis kitekintés illetve betekintés a memoáros szelencémbe....

3 évesen arra emléxem, hogy a nagymamám mindig egy szakszervezetis vörös szegfűvel tért haza és a délutáni fehérabroszos összejövetelről mesélt (süti, ropi, meggy márka szalvétás köszöntés) hála égnek egyik felmenőm sem dolgozott kolhozban, de ott például ilyenkor nagysikerű kolhoz- és traktorbál került megrendezésre a nagy covjet baráti és testvéri cocialisa népköztársaság után szabadon, csak úgy folyt a sör és virslijegy és a bál slágere persze a tombola, ahol szamovárt és szakszervezeti jutalomkönyveket lehetett nyerni, neves covjet íróktól. 7 évesen arra emléxem, hogy az iskolai nagy futkározós szünet után minden kislány padján ott virított egy-egy csodás hóvirágcsokor, amit a fiúk a tantónéni által betanított csodás kis verssel kísértek kórusban. valójában akkor tűnt fel először, hogy én NŐ vagyok és picit kellemetlenül is éreztem magam, meg nem is értettem, hogy miért csak a kislányok padján van a hóvirág, meg hogy minek is? mert pont előtte való nap vertem szét és hagytam le futásban az egyik gonosz fiú osztálytársam.... és természetesen ilyenkor a gondos szülői munkaközösségnek köszönhetően a helyi kedvenc fiútanuló egy celofános (évekig egyeduralkodó sikersztori) vörös-szegfűt adott át a Nőnemű tantónéniknek a hetes jelentés után. A tantónénik meglepetten földig hatódtak, pedig évről-évre állandóan ugyanez volt a forgatókönyv...

12 évesen arra emléxem, hogy a standard hóvirágon kívül odacsempésződött a padra egy-két privát plüss-nyuszi-cica-kutya kabala is, amit lángvörösen izzó-szégyenlős-fejű fiú osztálytársam puszi reményében csent a padra... (néha kockáspapíros szerelmeslevél is mellékelődött hozzá, az alábbi mélyenszántó tartalommal. "Szerecc? Húzd alá IGEN-NEM") és a tanítónénik is egyre nagyobb celofános virágokat kaptak, a standard szegfű (amit akkor már hála égnek nem szeKfűként kértünk a virágboltban) helyét pedig átváltotta egy divatosabb nyugatiasabb, éppen a trendnek megfelelő virág....

14-25-ig eltűnt a nőnap régi cocialista bája, viszont a helyébe nem lépett semmi, mert hogy az cocialista és tűzzel-vassal... (bár amikor az MTI-ben dolgoztam, ott természetesen megtartották. Értekezletnek álcázva, terített asztal, süti, ropi, üdítő és erre a célra nyomtatott szegfűs képeslap a Női dolgozók részére)

25- éves kortól aztán vhogyan átfordultak az agytekervények és a NŐ intzéményét megpróbálták nem intézményesíteni, azaz nem kötelező, hanem kvázi mint NŐ, mint ősanya a biológiai diszciplínák mentén értelmezni....

28-tól napjainkig pedig a munkahelyemen ezen a napon, cuki cserepes virággal (hogy ne csak egynapi vágott öröm legyen) várnak HR szervezéssel és egy-két vidám képeslappal, csokival szívbéli köszöntéssel....Nem erőlködve, hanem opcionálisan. Aki akarja tartja, aki nem az meg nem tartja.

Minden esetre, nekem nagyon jól esik és nagyon köszönöm azoknak a férfiaknak akik dzsentlümen módjára hódolnak még ennek a napnak... nem cocialistásdiból.

Természetesen amíg élt a Nagypapám, addig tőle minden évben érkezett a kis kacskaringós-gondosan írt képeslap, no meg Apukám sem hagyná ki soha sem az sms + rózsa köszöntést. :) Olyan cukor :)

És ebben az egyre rohanóbb, nadrágosabb, nemi szerepeket felcserélős világban, bizony nem árt néha felidézni, hogy miért is vagyunk NŐK. A női identitást bizony soxor nehéz megőrizni, de ha már belénk van kódolva, akkor őrizzük a hagyományt, hiába vívtuk ki magunknak a nadrágot.

Én büszke vagyok arra, hogy van méhem, hogy a zsírszöveteim is kötetlenebbek, mint a férfiaknak és hogy havonta egyszer megengedhetem a hormonális kilengéseket. Büszke vagyok arra, hogy egyszerre több dologra is tudok figyelni, hogy stabilan közlekedem 10cm-es sarkon is, ceruzaszoknyában, hogy kifinomult az ízlésem és hogy mindig észreveszem ha a párom felemás zokniban indul el a munkahelyére... Ja és csodásan tudok tálalni is meg csípőt riszálva táncolni meg hajatszárítani, meg melltartó kapcsot félujjal bekapcsolni és körmötlakkozni is. A nejlonharisnyástrükkökről nem is beszélve...

Hát ennyi jutott most az eszembe. NŐnek lenni jó. Nagyon jó. Még akkor is, ha a munkahelyemen erről totál elfeledkezem... és csak a teszkóban eszmélek, amikor cipelem tűsarkúban a mázsányi cekkereket...

És természetesen nekünk Nőknek, szükségünk van a férfiakra is és nekik is köszönjük, hogy vannak. ;)

.doromb-doromb-nyaú-nyaú-hízelg-hízelg.

::férfi és nő. jin és jang. örök balansz::

(na ismét felfedeztem a spanyol viJaszt)

... a reklámok szerint....

reggel frissen fiatalosan felébredek,  befújom magam rexonával, hogy ne büdiződjek be akkor sem, ha a mozgólépcsőn felemelem a karom. körkörös mozdulatokkal magamra kenem azt a krémet, amit megérdemlek,  aztán elköltöm szerény reggelimet a mekiben, mert még véletlenül sem akarom a csaptelepet kirántani a reggeli igyekeztben. Aztán pizsamában a cég felé biciklizve bekapom az aktivitással feltöltő vitaminom, amitől kisüt a nap sugára és a hálószerkóm átváltozik bizniszmacára. majd a rohanással teli napom közben bekapok egy bifidus essensises joghurtot a barátnőm tanácsára, mert nem stimmelnek OTT  dolgok és ettől a közérzetem is nyomott. aztán az esti randim miatt bepánikolva elfutok a divattervező barátnőmhöz, akitől a kinyúlt mackógatyómat szerváltam, ő pedig jól felhívja a figylemem és enyjebenyje, hogy váltsak dreftre...  az élethez nélkülözhetetlen jótanácsát megfogadva tovább rohanok bűnösségemet mantrázva, majd  hirtelen a fogamhoz kapok, mert futás közben érzem hogy érzékennyé vált de, hála égnek van pont nálam egy tubus sensodyne amit gyorsan benyomok a szájamba. aztán futok tovább partyzni, ahol természetesen lesz nálam nagyon vékony, illatosított intimbetét. A diszkófényes divatbemutató alatt véletlenül beszégetésbe elegyedek a manöken pasim anyukájával, akiről nem is sejtem, hogy az anyós, majd hogy még nagyobbat lessek, hopp! előránt a báli retiküljéből egy flakon feketeruhákra való mosóport, amitől én továbbrohanok a terem másik sarkába, ahol a legjobb barátnőmmel durva koktélozásba kezdünk, miközben fátyolszálas ob-ben vígan fickándozom és az égig ugrálok, fittyethányva a szélgépre is, mert a hajam attól a szupererős hajlakktól még a repülőgép turbináitól is mozdulatlanul áll. (ja, merthogy két futás között igaziból repcsivel érkeztem a helyre, ahol a 60sec-es lakkomat is kipróbáltam...) aztán a nagy táncolás közben odajön hozzánk egy vicceskedő flörtölős fiúhaverunk, aki az anyósom mintájára, bevágódásként előránt 2 doboz perwollt... tök alap. a bulitól lélekben kifáradva (de fizikailag nem, hiszen party feet volt szandimban) hazaszaladok, és út közben reménykedem még egy picit, hogy engem szólít le búza sanyi, hogy a fehér blúzomat összekecsöpözze.... aztán, hogy reggel ne legyen szorulásom, bekapok még egy csodabogyót.. mert amíg én alszom, addig ő dolgozik.. :D...  aztán reggel szépen felébredek, beszállok ismét a mókuskerékbe, és két biffidus essensins között már csak azt nem értem, hogy a reklámkészítők miért hiszik azt, hogy a civil ember mosószeres flakonnal járkál mindenhova?!?!?!

mondta nekem túlzó optimizmussal a kasszáshölgy TEGNAP, azaz szerdán.... 

Kipakoltam, ő beütötte és miután fizettem megkérdezte, hogy PARANCSOLOK-E MÉG VMIT.... és már majdnem rávágtam, hogy egy kis pénztárszalagot ha nem bánja, mikor automatikusan robot módon közbeszakítva a gondolataimat rávágta, hogy  "KÖSZÖNÖM SZÉPEN ÉS KELLEMES HÉTVÉGÉT!" - hehe nem álltam meg hogy ne röhögjem el magam, hiszen SZERDÁN a hét közepén, azért ez így elég optimista kijelentés :D és már majdnem odáig huncutkodtam, hogy én pedig visszakívánok neki egy Kellemes Ünnepeket, de aztán elszégyeltem magam és rájöttem, hogy mennyire szomorú, hogy mi emberek ennyire felületesen élünk, futószalagba csípődve automatiusan rohanunk és gépiesen tesszük a dolgunk. még itt a coop 28-as számú kihelyezett élemiszer tagozatánál is... ahol az ipari forradalom még nem vetette meg a lábát és az indusztriális gépsor korántsem olyan, mint mondjuk a tecsóban...

meg különben is. most, hogy PÖTI NINCS kénytelen leszek ezzel a kis szocreál szatócsbolttal beérni... uh. tudjátok mit? LEGYEN MÁR MOST BAZIRA KELLEMES HÉTVÉGÉNK! :)) éééééééééééééééééééésssss LIMBÓLIMBÓLIMBÓLÁZ! :)

csodaszép reggel volt, épp egy céges nagyonfontosmeetingre rohantam. gyorsfoghajmosás, féligvizeshaj, rákennról tekintet,liftbe-kocsibaBE, aztán feltekert hangerővel, hajlobogtatva énekelni kezdtem és  tövignyomtam a gááázt.... GÓÓÓ.... GÓÓÓ.... GÓÓÓ....

... aztán egyszercsak elfogyott a szusz, mert megálltam egy kereszteződésnél és úgymaradtam... PÖTI BEFESZÜLT és nem volt hajlandó továbbgurulni. végleg megadta magát ennek a rohanó életformának. Fellázadt és megállt...

Minden lelkierőmet és maradék lendületemet összeszedve, vhogyan beevickéltem vele a járdára aztán diszkrét megőrülés és eszeveszett telefonálgatás... tanakodás, hogy most pattanjak-é gyorsan taSzkiba és hagyjam itt az autót, vagy mi legyen?!

Mindjárt meeting, pöti duzzog, nekem meg égnek áll a frissen mosott félig vizes hajam a téli fagyos útperemen...  

fél órás vacogás és telefonálgatás után kiderült, hogy oltári nagy a poén, mert az a nagyonfontosmeeting, amiért én lóhalálával vágtattam (volna) ELMARAD... és másik napra tevődik át....  

ok. meeting sztorno, kocsi áll, este pedig fenszi mulatozás, ami előtt még szerettem volna vmi pláza kiegészítőt hóbelebancoskodni...  

ennyi. maradok meztéláb és a régi rongyaimban  (1ébként se lenne rá pénzem, mert a szervizbá nem olcsó mulacccság) és egy kg-val kevesebb hajkoronával.  elvégre valljuk be, hogy egy kuplungtárcsa igazibb és örökebb díszdarab, mint néhány vacak gyöngy-cipő-táska...

még az a szerencse, hogy a szemközti boltban mindig van csoki. instant megnyugvás, amikor nem csak az ág, hanem a négyszögletű-kerek-lyukas-erdő is húzza....

és most 1 tábla elfogyasztása után, aero buborékokkal az agyamban fogadom, hogy: nem hisztizem, nem anyázom, szépen élek, vígan, boldogan -a gazdasági válság kellős közepén is - a bejáratott kis nyomoromban...

tegnap sikerült egy céges vetítésen a kikapcsolódási indexemet kicsit fellendítenem és végre csajos moziba mennem. nem volt minden közhelytől mentes ugyan a film, de baromira szemléletes és tanulságos... segít beleverni végre a menthetlenül naiv és romantikus lányfejekbe, hogy az ideologizáláson innen- és túl bizony léteznek még a nagy, ordító igazságok, mégpedig:  mi van akkor, ha egyszerűen csak nem kellesz eléggé a pasinak...

a filmben az egyik kedvencem az volt, amikor árnyaltan próbálták szemléltetni, hogy milyen az, amikor a férfi v. a nő hezitál. jó neki a másik, de nem eléggé.. illetve csak akkor jó neki, ha a NAGY Ő nem jött be, vagy megbánotta vagy lefaroltatta...  de mivel a választástól szenvedő alanyunk is egy érző szív (hiszen pont ezért szenved) ezért nincs lelke megbántani a másik egyedet sem.  A konfliktus akkor csúcsosodik ki, mikor már nyilvánvaló, hogy nem lehet a lebegtetés állapotát fenntartani csupán sajnálatból, emberbaráti szeretetből, mert ekkor (a másik számára) derült égből villámcsapásként kerülnek elő a nagy ködös-fátyolos megmondások, mint a: NEM VELED VAN A BAJ, CSAK ÉN MÁSRA VÁGYOM. Nem vagyok méltó hozzád, TE sokkal JOBBAT ÉRDEMELSZT TŐLEM... stb. stb. (ami valljuk be, teljesen logikus, hiszen nem szívesen cserélik le a férfiak a trabantjukat egy astonra, mert nem méltó hozzájuk... bruhahaha)

Számtalanszor kerültem már én is ilyen helyzetbe, (mármint a lefaroltatott szerepébe) és minden egyes lebegtetés, majd csillagporos-kamuhintés után azt kérdeztem magamtól: Ha ennyire sajnál ez a srác, hogy nem akar megbántani, akkor miért hiszi azt, hogy azzal nem fogja végérvényesen megtiporni a lelkem, hogy hónapokig, esetleg urambocsá évekig lebegtetett, és ezáltal még jobban fokozta bennem a becsapottság, értéktelenség érzését.... Aztán rájöttem...

Ezek a srácok ugyanis nem minket akarnak kímélni, hanem magukat. Ugyanis tökéletesen megfelel nekik a kettős illetve többes élet, mert KÉNYELMES... a kispados játékos mindig ott ül, ha éppen nem ér rá a NAGY Ő, vagy ha éppen lánctalpassal megbántotta a NAGY Ő, mert a kispados játékos, csak rá vár és végülis vmire csak jó.... Hímünk minden cselekedetét ilyekor a NAGY Ő vezérli és mivel gyengeségét a kispadossal palástolja, ezért esze ágában sincs vele szakítani... mert akkor túlságosan kiszolgáltatt lenne a NAGY Ő kegyeinek... Aztán amikor a kispados hisztizik, hímünk megpróbál maszatolni és szépíteni és ha van benne egy csöppnyi kis jóindulat, akkor előáll ezzel a nem te tehetsz róla dumával...

... és hogy visszakanyarodjunk a történet elejére, természetesen ezt nem sajnálatból teszi, hanem KONFLIKTUSKERÜLÉSBŐL és bizonytalanságból. Ugyanis ha tényleg sajnálná és tisztelné (esetleg emberszámba venné) a kispados játékost, akkor már az elején tisztességesen felvázolná a helyzetet. Elmesélné őszintén, hogy milyen kínokat él meg épp,  levezetné az örökösen váró fél számára, hogy ezért nem akarja őt lebegtetni, ámítani, ígéretekkel kispadon tartani, mert tényleg nem vele van a baj... Persze, ha mindketten benne vannak, egy minden ígérettől mentes, kötetlen liezon lehetősége még nyitva áll továbbra is előttük... 

Mindenki jobban járna, nem lennének felesleges körök és érzelmi trancsírok, évekig tartó epekedések és megideologizált, mindenféle jelre épített vágyakozások, de ehhez persze egy ilyen "sokkal jobbat érdemelsz" hímnek soha nem lesz bátorsága....

mindjárt itt  a Valentin Nap és semmi más nem jutott az eszembe róla, csak ez, hogy SZÍVKÜLDI-SZÍVLAPÁTTAL.. hehe lehet, hogy nem volt gyerekszobám?!

... fel-le, körbe-körbe bóklásznak, mert hiába váltam prána evővé 4 hétre, semmi sem ment le, majd amikor feladtam a küzdelmet és kifosztottam a vész-vészesetére elraktározott szovjet konzervált halkészítményeim, akkor csapott be a ménykűűű... FOGYTAM! Igen. Az utolsó egy hetet szimplán zabálással töltöttem és csodák csodájára, RÁMJÖTT A NADRÁGOM... az, amelyik már végképp megmihálylani látszott a kudractól...

aztán ez még mind semmi!! pont ahogy feladtam ezt a turmixolós, kalóriaszámolgatós, egészségeset kotyvasztgatós fílinget, mennyből az angyalként csapott le rám egy egészséges és diétás menüvel bíró házhoz (illetve irodához) szállítós, AMI ANNYIRA FINOM, mint egy michelin csillagos étteremben! :) (na jó, azért annyira nem, de a papírízű kaják helyett, ez egy igazi ÍZORGIA...)

Jött. ELFOGYASZTATOTT. GYŐZÖTT.

jippijájéé, szóval újra áldozom és még energiát és agymunkát sem kell belé fektetnem.. csupán annyi a nagy kérdés, hogy a héten mikor jutok el végre az edzőterembe...

vagy vmi ilyesmi. 3 hete fotoszintézissel élek, durvább vagyok, mint bmelyik elvadult pránaevő, táplálékot nem nagyon viszek be, már tornázi is voltam 3x, elhatározásom vas- és acél országa, DE eddig semmi eredményt nem tapasztaltam, csupán némi vízmennyiséget veszítettem a felpüffedt testemből.... és talán már kevésbé lóg a hasam a földig...

Nadekérem, hogyan legyek így motivált!? Bazira nem akarom a 3 tojásos diétát, a tonhal gondolatától is pikkelyes leszek, az 5 faktorosnál meg azt írják, hogy heti 5 x 25 perc edzés! térdenállva sírva könyörgöm, de mégis hogyajóistenben?!!?

bár mostanában már felmerült egyéb kreatív megoldás:

1. kocogva megyek be dolgozni a város másik végéből, (tűsarkúban of course)
2. bringapedálokra és lábmeghajtásosra cserélem az autóm futóművét....
3. fekvenyomok minden ügyfelemmel
4. leszerelem az éhségközpontom..

PLÍZ - PLÍZ SEGÍTSETEK! FÉLÉNK VAGYOK FELEMÁSCIPŐBEN ÉS FOGYNI SZERETNÉK!

... hogy életüket a szőkeheNcegre teszik fel.  A NAGY Ő-től várják sorsuk jobbrafordulását és minden cselekedetüket erre predesztinálják. De ha jobban belegondolunk mi mást is tehetnének... Illetve mi mást is tehetnénk... Már gyerekkorban telenyomják a fejünket a Hamupipőkés tündérmesékkel, aminek leginkább az a tanulsága, hogy "Kislányom, ha szorgalmas, engedelmes, cseléd vagy, de csodás a külsőd, akkor érted jön a szőkheNceg és ha elég jó vagy neki, akkor megment..." Persze az hogy mitől menti meg, senki sem tudja, pontosan, de a lényeg, hogy majd JÖN, mert jönnie kell, és minden tutálibemálibe lesz, hiszen a kiskirálylánynak elég ha hetedhétországraszóló a szépsége és ezért megkapja a nagy gyémántgyűrűt és világmindensége pompadúr-cicomát,... mert mindenkislánynak temészetesen ez az álma.. mi más is lehetne! :) Bár szerintem titokban minden anyuka tisztában van vele, hogy a szőkeheNceg leginkább a saját életünktől ment meg... Tálcán kínál nekünk mindent. Nem kell többé a piciny agyacskánkat feleslegesen erőltetni, mindenféle botorságra használni, elég az, ha szépek vagyunk és engedelmesek, akár csak a Stepfordi feleségek. A heNceg ellát minket cicomával és ez a lényeg... 

Hiába az emancipáció, még mindig a megkövült és konzervatív, nagy többség által elfogadott értékrend szerint várunk. (ölbetett kézzel...) A hamvas kislányok, már 3 évesen tudják, hogy ha királynőnek öltöznek az óvodai farsangon, akkor petike a menő cowboy esetleg meghúzgálja a coffjukat... 14 évesen sanyargató diétába kezdenek, hogy bekerüljenek a picsi-pacsi pom-pom lánycsapatba, mert hátha felfedezi őket Béla, a suli legmenőbb sportolója-bikája... (no és persze az meg már egy másik topic, hogy Béla nem hiába robosztus-sportbika meg menő rokksztár egyszerre, hiszen pontosan tudja, hogy ez az egyik legkönnyebb út a bugyicsúsztatásra...)

Szóval a nagy elrontási képlet ennyi: mindenki a másik nemnek szeretne kedvezni, nem pedig saját magának. A kislányok királylányok, világszépék, bujahangú musicalszínész-énekesnők szeretnének lenni, a kisfiúk,  pedig hős katonák, rokksztárok, hősbátor-világbajnok díjbírkózok, sztárfocisták (mert a kisfiúk nem sírnak) meg egyébként is, így tökéletesen pásszolnak a meséhez...

Aztán egy idő után a pom-pom barbie megráncosodik, nem használ már a botox sem, és azon veszi magát észre, hogy a világraszóló sportoló-rokksztár-királyfi férje sörhasat növesztett, kopaszodik és zsíros csülköt csámcsog. (és csalódottan rágódik a cselédsorsán, hogy ez lenne a hetedhétmesére szóló házasság?!?!) Vagy egyszerűen csak egyik sem képes megbékélni az öregedés gondolatával és azzal, hogy a mesének egyszer vége lesz és sörhasú, de gazdag apu,  öreg és ucsi anyut egy újabb friss barbira cseréli... (mert megteheti és ez különben is jár neki, mert ha ezt a klubban elmeséli...) vagy öreg anyu tininek öltözve keresi a boldogság-diszkókban a szexifeszes 30 évvel fiatalabb királyfiút...

Az öreg glamúr-pompom királylány nagyon boldogtalan... nem tudja mit, és hol rontott el. nem érti, hogy hol a főnyeremény?!  (mert neki kristálypalotát, felekirályságot, harsonát, világvégéig érő BOLDOGSÁGOT ígértek...) Sír, kesereg, rikácsol a férfi pedig bosszankodik, hogy az "örökbefogadott királylánynak semmi sem elég..." 

Sajnos mesehőseink csalódnak ebben a mesében. A kerekecske dombocska vége,  asztaltól, ágytól elválás - "Miért nem a Hufnágel Pistihez menés" szitkozódás... no és persze újabb remények, hogy a DALIA és a szőkeheNceg létezik, és valamikor egyszer újfent eljön megmenteni..... aki hol volt, hol nem volt... (itt a vége, fuss el véle...)

ps.: Visszakanyarodván a szentenciánk elejére, a királylányok ott rontják el, hogy fel sem merül bennük, hogy a saját meséjét mindenki MAGA ÍRJA... nem pedig a szőkeheNcegkirályfi vagy egyéb tollforgató mesemondó.....

na most már tényleg itt a vége fuss el véle...

... az energiám, no meg a lelkesedésem, de szerencsére az a tény vígasztal, hogy nem kövéredem és az arcom, kézfejem szemlátomást soványodott. A kérdés csupán az, hogy mennyi ideig kell még várnom, hogy a fenekemig érjen a hatás?! ....

... nincs rá időm. Rendszeresen cukin, egészségesen enni, egy meghatározott időintervallumban plusz rendszeresen és cukin tornagyakorlatozni, heti x alkalommal...  Ma pl. ebben a pillanatban jutottam el odáig, hogy ebédeljek. A reggeli persze kimaradt... és ezzel már meg is borítottam azt a szigorú és legfontosabb diétás szabályzatot, miszertint többször kell enni keveset és ha lehet, azt is hat óráig...

A szakértők annyira csudás recepteket, tornasorokat, meg trikiket találnak ki, de igaziból nem gondolnak a rohanó, sanyarúsorsú irodistákra... Persze ilyenkor azzal védekeznek, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akar és hogy  kellő logisztikával igenis megoldhatjuk a sanyargató, de napi többszöri, egészséges és tudatos étkezést...  és nincs kifogás, gyerünk hasprés...

Igen, ez így is van kb. 2 napig.. vagy. max. egy hétig, amíg az ember lelkes és nagyon határozott. Főként, amíg elsődleges célként lebeg a sovány alak, de aztán bedarálódik...  és az elsődleges szempont a túlélés. Határidők, meetingek, rohanás, őrült meló.... És ilyenkor a leglelkesebb egyedek is feladják... vagy szimplán elkeserednek, ahogy én is.  Mert hiába szeretnék egészségesen, sokat enni, egyszerűen nincs rá időm... Nincs időm hajnal kettőkor répafalatkákat vagdosni, hogy másnap szépen dobozolva bevigyem irodai nassnak, mert még arra sincs időm, hogy wcpapírt vásároljak éjjel a tescoban... (néha persze eljutok, de zombiként járom a sorokat...) 

Ismételten túl vagyok egy kampányidőszakon, illetve még az utózöngéit érzem hevesen és ilyenkor örülök, hogy  a létfenntartófunkcióimat üzemeltetni tudom... sőt, arra is büszke vagyok, hogy a legnagyobb őrületben még tornázni is voltam... csak attól vagyok elkeseredve, hogy egy napom sajnos a kampány időszak után is úgy néz ki, hogy  4kor feleszmélek, hogy még nem ettem semmit és gyorsan rendelek vmi egészségesnek tűnőt, (a helyi pizzériából...) utána pedig ha még tudok 9 előtt berohanok alonzóként az edzőterembe és felemáscipőben letolom az edzést... 

Szóval így állok a torna és a táplálék kérdésével... Nincs energiám és időm, folyamatosan azon elmélkedni, hogy mikor és mit lehet enni... és hiába próbálkozom az otthonról hozott egészségessel, idő hiányában egyszerűen  nem tudok előre főzni. Főként másnapi salit összedobni, mert nem szeretetm a hűtőben aszaltat.... uh. egyetlen egy opcióként  marad a reggi kávé alatt összedobott "ebéd": tápláló és fogyasztó csudálatos fogyiturmix, amit általában már az első lendülettel kiöntök a kocsi ülésére...

De nem adom fel! :) Egyszer úgyis lefogyok!

a történet röviden szólhatott volna úgy is, hogy egy hideg téli estén, két köhhintés között, míg otthon a vacsorához készült volna, halk kopogás hallatszott... a szomszédlány volt, aki arról érdeklődött, hogy van-é a házban samsung töltő, mert a telefonja lemerült. vészhelyzet van, ez most mindennél fontosabb és nagyon meghálálná. Lolli anyu segítségre készen felkínálja az összes töltőjét, bepróbálják, majd nyugodtan konstatálják, hogy jéé, van egy pont ugyanilyen, 2 órácskára kölcsönadja, majd az élet megy tovább... mindenki boldog... szólhatott volna erről is...

... de Lolli anyu a kalandot választotta....

... és az események nem várt fordulatot vettek. Tehát a hideg téli köhhintős esténél és a szomszédlánynál tartottunk, aki 19 éves, magántanuló és épp az utolsó vizsgablokkjához készül, de nagyon-nagyon kétségbeesett, mert az anyukája, aki hétvégén meglátogatta, hazavitte magával messzi-messzi vidékre a töltőjét, ő pedig itt áll, elszigetelve a világtól. se internet, se telefon és 2 napig vizsgahadjárat... Lolli anyu átérezvén a nyűgöket, természetesen azonnal a segítségére sietett és rögtön prezentált neki 3 töltőt... a kislány próbálgatta, ki-be dugta mindegyiket, aztán megállapították, hogy ezek bizony nem kompatibilisek. pánik. kislány holnap hogyan fog felébredni, ha nincs telefon? ki kelti 7-kor? 8-kor a sorsdöntő vizsga... Lolli anyu még jobban átérezvén a helyzetet és mivel már oly későre járt, hogy olyankor  töltőt beszerezni képtelenség, 1szerűen felajánlotta az egyik épp elfekvő, kártyafüggetlen készülékét, amihez töltő, ébresztő minden dukál. Mindenki boldog. Mindaddig, amíg a SIM kártyához nem ért a történet. A lemerült készülékről vajh hogyan vegyük le a hátulját illetve ki a sim kártyát?! Kislány nem tudja, mert neki a papája szokta késsel. Lolli anyu nem tudja, mert még életében nem látott ilyen telefont és a triki és gombbenyomás nem hatott... Várnak. Jöjjon Walaki, fogy az energiánk! Telefonos segítségkérés. Titkosfijú riadóztatás. Ő férfi, és biztos mindenhez ért. Titkos fijú persze 1 mp alatt kiszabadította a kártyát. mindenki örvend és boldog. Semmi kétség, a Rávisz a segítség! Kártyafüggetlen-dalolós-ébresztősbe be, kislány boldog, Lolli anyu, Titkosfijú el.

Másnap egész napos néma csönd után, este ismét halk kopogás. A kislány az. Lolli anyu repes, ugye jó lett a vizsga? Kislány szinte nyeli a könnyeit. A vizsga igen, töltő még ugyan nincs, de a kölcsön telefon szuper, csak éppen annyira izgult és pánikolt, hogy azzal a lendülettel elrontotta mindegyik pinkód próbálkozását és már csak a PUK marad. A képlet egyszerű. Pukot megtudni, bárhova beütni, elindítani... Igen ám, de a nagy PUKok tudói vidéken vannak messzi-messzi távol, hova nem ér el a tudakozó! Szülők számát a kislány persze nem tudja. Tudakozóban nincs. Előkerülnek egyéb alternatívák és fél órás küzdés után egy kedves vidéki barátnéninek az anyukájától megtudjuk a kislány szüleinek vonalas számát. Tárcsázás. Kislány hüppög, Anyu-Apu mérges és nem ígérnek semmit, hiszen a PUK kód már vagy 10 éve eltevődött vmi dossziéba... Várunk. 1éb megoldás... Telefonos ügyfélszolgálat... ami nincs ilyen későn... Várunk, majd rájövünk, hogy addig gyorsan elszaladunk és veszünk egy töltőt vmi éjjelnappali hipermarketben. töltő nincs pont olyan,csak kb. egy 30 éves táskamobilos, ezért ismét tudakozó, meg mi a szösz és elrohanunk a még utolsó nyitvatartó elektronikus közértbe. töltő van, de annyira drága, hogy a kislány inkább nem kéri...

Aztán még néhány kör kocsikázás és újra otthon... Kislány pánikol. Másnap is vizsga, ki kelti fel. Lolli anyu javasolja, hogy vegyenek ébresztőórát, hiszen az ő idejében még ez járta. :) Esetleg kerítsenek gyorsan a közelből. Barátoknál nincs, közelben nincs,  Kislány pánikol ezért inkább megkéri Lolli anyut, hogy legyen a személyes ébresztő vekkere... Lolli anyu persze nem meri bevállalni, (no  meg elképzeli magát, miközben fogkefével a szájában kopogtat a szomszédkislányhoz) uh. inkább kölcsönadja a másik telefonját is, amiben van kártya... van benne ébresztő, lehet vele telefonálni, ez a kislány mégse maradjon már így el-izolálva a nagyvilágban... Kislány szüleit újra értesíteni, kislány az alábbi számon érhető el. Kislány még azért egyszer realizálja, hogy semmi számot nem tud fejből, a szüleit is nagy nehézségek árán nyomozták ki, uh. nincs mit tenni Lolli anyu a köldökzsinór.  ....  Telefonon óra beállít, majd mindenki el....

Másnap Lolli anyu azért reggeli ébresztőt tálal a kislánynak, aki értesíti őt, hogy jött egy sms-e :) Lolli anyu kávéval a kezében ajtót nyit az egyik telefonjával a kezében, és megnézi a szomszédkislány kezéből a másik telefonjára érkezett sms-t. :) Kislány el, Lolli anyu el, mindenki boldog.

Napközben Lolli anyu aggódik, mert a kislány bevitte a vizságra a telefont és nem tudja hogy hogyan kell lehalkítani, kikapcsolni szintén nem meri, mert nem tudja Lolli anyu pinkkódját... Lolli anyu félve telefonál, Kislány virul, már túl van egy vizsgán, épp szünet... Lolli anyu közben telefonál a szülőknek is, hogy a kislánnyal minden rendben és hogy sikerült-e esetleg bmilyen PUK kódot, vagy vmilyen ügyfélszolgálatis előrelépést tenni. Kislány papája válaszol, PUK meglelődött, küldődik sms-ben. Lolli anyu ugrál örömében, de nem meri hívni a kislányt, nehogy a vizságja közben érje....

Újra leszáll az est. Halk kopogás hallatszik... most Lolli anyu kopogtat a kislányhoz. Viszi az összes telefonját, töltőjét, PUK kódját... és az elhatározást, hogy ma megveszik a jó töltőt és a PUK kód után kislány élete visszatér a régi kerékvágásba... Kislány boldog, elnevetgélnek, és még mielőtt visszarakná Lolli anyu első este kölcsönkártyafüggetlen telójába a simkártyáját, Lolli anyu unszolására megnézi még viccből újra a töltőket.... És csodák-csodájára, az előző este is felkínált töltők egyikéből az egyik pontosan belepásszol... Kislány értetlenkedik, Lolli anyu meg kacag nagyon, hiszen rájött, hogy a kislány első este lányos zavarában, a töltőt, nem a helyére dugta bele, hanem a memóriakártyába... ITT A VÉGE FUSS EL VÉLE... .

ennyi. :) a konklúzió, hogy az ismeretlen folyosóról kaptam egy lánygyermeket, plusz egy igazi jó szomszédlánykát, aki kirángatott a saját nyűgjeimből. Köszönöm égiek!  Nem hiába. A szükség jó szomdédot teremt...

NO és persze a hatalmas nagy kérdőjeles miértekre tiTkosfijú egyszerűen csak ennyit mondott: mert Lolli anyu a KALANDOT választotta... 

csak azt épp nem írta le Grimm, hogy a szőke herceg kölcsön lovon vágtatott a királylány elé... aki feleországából és felebirodalmából feltuningolta fizikai burkát, hogy madártávlatból hetedhétországraszóló lakodalomra csábítsa a szőke mátkáját...

csak arról nem szól a mese, hogy mi lesz utána, miután a magas, bátor,  csodásarcélű királyfidalia, a szilaj hófehér paripáján megszökteti a toronyszobából világító szépséget? 200 méter után megállnak, mert a királylány frissen plasztikázott mellei nem bírják a zötykölődést, majd 1km után paripát vált a királyfi, mert lejárt a lízingszerződése... erről nem ír a mese, csak a hetedhétországról szóló lakodalomról, a daliás királyfiról meg a meseszép királylányról... no meg hogy az örömszülők boldogok, mert a kiskirálylány egy dalia oldalán végre megtalálta a boldogságot.... (és nem is sejtik, hogy a királyfi pókerbevételeiből próbálja fenntartani a királylány igényeit, a királylány pedig végső elkeseredésében beáll a pultba mosogatni, a csillámos műkörmeivel.... vagy a rúdon köt ki, ha már a fele birodalom úgyis a mellkasában van...)

AHA. már megittam 2db napi adag  csokoládéízű fogyiitalt, (tehát már a holnapit is) és ropogós csirkehusiról álmodozom, meg brassóiról, meg minestrone levesről, meg rakottkrumpliról kovászosuborkával... de a csemegeuborka is jó lesz grillcsirkével is akár... vagy egy kis sültkolbásszal, vastag, puha, fehérkenyérrel.....

no persze ez mind csak álom, mert a sertésalkatom mindig felhívja a valóságra a figyelmem, és ígérem erős leszek. még jelentkezem! ja és ne feledjük ez az első nap. és még 20 hátravan! áááííáááííááá (holnap pedig történelmi jelentőségű pillanat következik be az életembe, ugyanis ÚJRA ELMEGYEK AZ EDZŐTEREMBE!!! juhhuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu
(ha túlélem, akkor mindenképpen hírt adok róla hihi)

Ügyes-bátor-neméhes Lollika, jaj de várom már a szűk-szexi popsiformásító nacijaimat! :)

... és végtére azt is leszögezhetjük, hogy ha esetleg jan 26-ig nem is sikerülne az attrakció, (bár ez teljességgel kizárt, hiszen vas- és acél vagyok) akkor sincsen nagy baj, hiszen nyárig egészen biztosan lemegy valamicske, uh. ez a gondos előrelátás a strandszezonra, már önmagában is egy csudaszép és lenyűgöző gondolat. jutalomfalat vagy vmi ilyesmi ér?! :D

Hiányzik a régi bevált hétvégi zeneszeánszom, ami azzal telt, hogy egy kedvenc (szerintem "rájás") számomat rongyosra hallgattam és közben elképzeltem, hogy egy hatalmas rája (manta) hátán úszom ill. repülök az óceán mélyén, ahova mégis elér a fény... és boldogan ficánkolok a delfinekkel, bálnákkal.... és így utólag tudományosan is belegondolva, okkal hiányzik, hiszen azok a zeneszeánszok felértek egy transzcendentális meditációval, ami a tiszta tudat óceánjába repíti az embert.... az egységes térbe, a fény hazájába, ahonnan az ember ihletet merít, és ahonnan a gondolatai, ötletei, alkotóvénája táplálkozik.... ha elmerülsz, akkor az Éned mélyére jutsz és az igaz boldogságot találod meg ott. Egy határtalan és tiszta óceánt, ami maga az öröm. testi, érezlemi, szellemi, lelki boldogság, ami mélyen belül kezd el az emberben növekedni... majd minél nagyobb lesz a fény belül, annál távolabbra kezd el világítani... ill. a sötét dolgokat megvilágítani...

Ez a felismerés (hogy muszáj újra egy kis időt szánni énem igazi megismerésére) igaziból ma csúcsosodott ki, amikoris azon kaptam magam, hogy nem bírom letenni, David Lynch - Hogyan fogjunk nagy halat? (meditáció, tudat és kreativitás) c. zseniális könyvét.   ... A könyv ugyanis pontosan erről szól. Arról, hogy önmagunk megismerése nélkül a világot sem ismerhetjük meg, és tudatunk tágítása nélkül szinte lehetetlen az alkotás... és az igazi boldogság elérése (lásd. tescos pontagyú honfitársaink... pont nagyságú látószöggel is boldogok, de csak a húsig látnak a polcokon....)

No mindegy. Erre a témára még visszatérek, mert hihetetlen gondolatbuborékokat hozott fel bennem a felszínre, de szumma szummárumként csak annyit, hogy David Lynch-et eddig a filmjei miatt imádtam, most pedig egyszerűen térdreborulok előtte és a látásmódja előtt. .... (ov kóórsz filmes látásmódja is az igazi énjéből fakadó látásmódból ered...)

És zárszóként, hogy közhelyekkel éljek, a világ tényleg olyan, amilyennek látod. ...

úgy tűnik, hogy legalább erre a mini megvilágosodásra jó volt ez az idei fényességes karácsony....

"Akik havonta többször, vagy gyakrabban ápolják az autójukat, azokat leginkább sportlapokon, ezt követően szexoldalakon, legkevésbé pedig autós oldalakon lehet elérni – állítja a Gfk és a Medián harmadik sajtóközleménye. A szexoldalak látogatóit nemcsak az autók érdeklik, de magasabb arányban rendelkeznek motorral, sőt szoláriummal is, mint a magyar átlag. A rendszeresen sportolók jellemzően 15-29 éves férfiak, akik gyakrabban fordulnak meg erotikus oldalakon, mint sportoldalakon, és ugyan az átlagnál többet kattintanak autós tartalmú oldalakra, a három közül ez érdekli őket legkevésbé. Leginkább a labdarúgók néznek erotikus tartalmakat, őket követik a testépítők majd a kosárlabdázók."

(kreatív online) 

Úgy tűnik mégiscsak van vmi  (nem is kicsi) realitás a sztereotípiák mögött. hihihi

nemrégiben egy kedves ismerősömmel a kedvenc ételeinkről értekeztünk, mígnem a tökéletes összhangot és egyetértést kibillentette helyéből a LIBAMÁJ... Bevallom, és kövezzetek meg, hogy a libatömés ellenére is (amit elítélek és kikérem magamnak!) imádom a libamájat... főként paté formában, pirítóssal, aszalt gyümölcsökkel és egy kis aszús v. szőlő mártással... a kacsamájért ugyanígy dobog a szívem. lehet hagymalekvárral, vagy fügével, bmilyen ínycsiklandó harmóniával...  szóval hiába a sok negatív előjel, egyszereűen nem tudok ellenállni... (a kalóriákról nem is beszélve...)

Szóval ott tartottam, hogy a tökéletes összhang közepén, a libamájra terelődve, nagy lelkendezéseim közepette, kedves ismerősöm arca fancsali grimaszba rándult, majd diszkréten és udvariasan megjegyezte:
(hogy persze még véletlenül se bántsa meg a nagy vehemenciával tálalt lelkesedésem)

-  "jó, jó a liba- és kacsamáj, de mindig ambivalens érzéseim támadnak, ha arra gondolok, hogy egy állat méregtelenítő szervéből falatozom...."

Tökéletesen igaza van. És tökéletesen igazat is adtam neki, mert mindketten tudatos táplálkozók vagyunk, törekedve az egészséges életvitelre, hiszen az vagy amit megeszel, DE néha bizony fel kell vállalnunk a kocázatot, mert a tudatos táplálkozáson túl is van élet... Pontosabban, a zsigeri élvezet... Ennyi. Konklúzió talán csak annyi, hogy a tudatosság bár helyes dolog, de néha nem árt kioldani az ész kézifékjét......

Ha megtaláltuk álmaink rubint-gyémánt-társát-párját, akkor vajon feladjuk a további keresést és TUDJUK, hogy Ő AZ?! Vagy nincs NAGY Ő, mert a kor szelleméhez igazodva mindig várjuk a jobbat és tökéletesebbet, akit bele lehet préselni a nagy puzzle játékunkba? (amit mindig az aktuális múdunk rakosgat. hol virágosat, hol kutyusosat, hol punkosat, hol világjárósat)

Ha megtaláltuk a NAGY Őt, akkor mindig is Őt akarjuk majd?! Nem fél senki attól, hogy ez így bazi unalmas lesz!? És persze, hogy megújulás  így meg úgy, de hova újuljon meg akkor egy kapcsolat, amikor a párod popija fogdosásánál már úgy érzed, mintha a sajátodat markolásznád?! Kicsit úgy érzem, hogy ez az örök szerelmi NAGY Ő-ség egy bazi nagy önámítás, meg naív-álom-kábító csillagpor. (megataláltuk, oszt kész is vagyunk, téma letudva, jöhet a nagy másfelé fókuszálás)  Vagy tényleg létezik!?

És mi van azzal, ha több NAGY Ő létezik? Melyik szívünk csücskét priorítjuk ilyenkor

Vagy esetleg minden korszakunknak meg van a NAGY Ő-je, és ahogyan változunk, úgy változnak az érzéseink is? Vagy a kívánsági listánk által változnak az érzelmeink? (mert hát kiskorunkban még elég volt, ha a NAGY Ő a királyfi, manapság meg azért ugye nem árt egy pár közösnevező,többféle-halmazállapotos-közösmetszetes borzongás is... )

És pl. a NAGY Ő-nknek rajtunk kívül lehet udvartartása? Márminthogy Ő, mint a többiek NAGY Ő-je egyszemélyben?

Visszatérve az elejére, tehát az a nagy kérdés, hogy vajon van-e élet NAGY Ő után és ha van, az MILYEN!? :)

jutott már vki ebben vmi okosságra?

A férfi utálja a halat. A nő sushi, rák- és halmániás.

A férfi láncdohányos. A nő az egészségesebb élet híve.

A férfi erősen fűszerez. A nő a visszafogottabb ízekre szavaz.

A férfi a felújítás híve. A nő a vadonatújakat kedveli.

A férfi édessége a joghurt ital. A nőé inkább a creme brule.

A férfi ki nem állhatja a rizst. A nő imádja.

A férfinek nem fontos az utazás. A nő mindenhova menne.

A férfi whiskeyt kortyol. A nő gin tonicot.

A férfinek nem fontos az ünnep, a hétvége, a minivakáció. A nőnek pedig evidens.

A férfinek a zene: AC/DC. A nőnek: zero7.

Férfi és Nő a két tökéletesen ellentétes világ. Jin és Jang. Mégis összetartoznak. (?!?)

néha azon elmélkedem, hogy miért kell az érzékeket becsapni, holmi feltupírozott vizualitással? ez nem más, mint a 22-es csapdája. A hölgyek azért folyamodnak pl. hajhosszabbításhoz, mellnagyobbításhoz, ajakdúsításhoz, hogy kívánatosabbak legyenek a férfinép számára, és hogy minél több vadászt becserkésszenek, illetve hogy életük nagy simabőrűje végre kilőjje rájuk a meggyűrűzött sörétet... (és valljuk be, hiába állítják, hogy saját maguk miatt teszik, az önértékelésük javítására, a rideg valóság sajnos még mindig a férfiaknak való megfelelés...)

No de miért kell a hölgyeknek hajhosszabbításhoz folyamodniuk, amikor a csalfa trükk rögtön kiderül egy intim hajbeletúrás alkalmával, ha a kiszemelt-vadásszal közelebbi viszonyba henteregnek... (ami ugye az elsődleges cél...)

Miért kell a feldúsított ajak, ha ettől a csók gumiszerű és íztelen...

Miért kell a tetovált szemöldök, ha kifakulva már csak egy kis rózsaszín hernyóra emlékezet...

Miért kell szilikon a cicikbe, ha ettől a mellbimbó mindig radarozik érzelmek nélkül is, de semmit sem érez.....

Miért kell a szépen csillogó-villogó műanyag, lefújt-felfújt alma a csendéletes tálban, ha az ehetetlen?

Bocsánat kedves Hölgyek, de én ezt nem értem. Ha nem sürgős egészségügyi, illetve pszichiáter által javasolt az esztétikai beavatkozás, akkor minek ész nélkül tuningolni, az érző szépséget egy plasztik vízióra? 

sajnos én továbbra is az ápoltságra és a finomra hangolt érzékekre szavazok... 

néha szürreális együttállás, mert a Férfi nem mindig érti a praktikum nélküli tárgyi megnyilvánulásokat. egy Férfi számára a praktikumban és a használhatóságban rejlik a lényeg. de ez így is van jól, hiszen ők a marsról jöttek, a kislányteremtések pedig a vénuszról...

a mosoly csak akkor csalódik az orcára, ha Férfi néz és nem érti, hogy a kislány mit mond a szájával. meg például amikor mindenféle párhuzamot és összefüggést kell neki lemodellezni a vágódeszka és a tányéralátét között...

a párbdeszéd pedig ennyi:

Nő: - Férfim, de hát az nem vágódeszka, hanem tányéralátét.  - (Férfi akcióközben épp)

Férfi: - Miért? Ez nem vágódeszka?!

Nő: - nem. :) az tányéralátét.

Férfi: - de hát mi az a tányéralátét? az miért nem vágódeszka?

Nő: - tudod, az is hasonlít a vágódeszkára, de azon nem vágunk, hanem csak rakunk. egy dísz.

Férfi: (értetlenül hümmög, bazira nem érti) -  jóóvan. akkor bocs :) (és szerintem továbbra sem érti)

Hát így. Egy kislánylakban ilyenkor fordulnak elő furcsa tárgyak, furcsa használatihelyeken. És kávényomok ott, ahol még a kávéfőző sem járt... :)

(Itt pedig a többi MeseMeseMátka: Katt ide)

... lehet az ember lánya szerelmes, ha már foglalt a szíve? Vagy ez csupán egy érzéki csalódás?

Valaki monnnnya mán meg. Várom epekedve.

Igen, ez is lehetnék én, hiszen néha olyan Nyuszinak érzem magam... Főként ha a párkeresősdi dolgokról beszélünk..

Néha legszívesebben felvenném magamra a láthatatlanná tévő napszemüvegem és elmuszognék a sarokban...

LolliPOPpins néni bizony megérkezett a hurrikán szárnyán. Szép gondosan összecsukja nejlon-kockás-kompakt esernyőjét és  menthetetlenül blogolni kezd! Fellebbenti a fátylat női férfi rafinériákról, a spekuláns harmadikról és minden olyan hájbavágó dologról, amiről néha még mi magunk is elhisszük, hogy jó.

Tádááám..  A mese elidult...