A lift csiga lassúsággal ment, vagyis inkább kúszott felfelé a harmadikra, eddig próbáltam magam a szokásos módon győzködni, de már éreztem, hogy semmi értelme mert már úgysem tudom legyűrni a feszültséget ami majd széjjel feszítette a mellem. Ekkor a lift egy kis sípolással jelezte, hogy megérkeztünk, ekkor viszont már egy csöppet sem tűnt olyan lassúnak a lift, sőt talán még túl gyorsan is felértünk. Próbáltam visszaemlékezni, hogy merre is kell mennem, de valahogy sehogy sem jutott eszembe, hát persze mért is pont most ne szúrnék el valamit...mintha nem ismerném még magam eléggé, le kellett volna írnom.

Ekkor láttam meg őt a "herceget fehér lovon" na jó ez túlzás, nem vagyok ilyen érzelgős és már rég kinőttem a mesékből is, de ő akkor is iszonyat jó pasi volt és felém tartott....

-Csak nem eltévedt szép hölgy?- hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok és épp mit csinálok nem azt, hogy eltévedtem-e...ez megvan húzatva vagy mi baja...

-E.. E... Egy kicsit azt hiszem, az interjúra jöttem és kicsit eeelkéstem aazt hiszem.- akkora marhának éreztem magam, fülig pirultam mint álltalában ha meglátok egy jó pasit, na de ez azért túlzás, egy értelmes mondatot nem, tudok kinyögni.

-Könnyen előfordulhat, de nem hiszem, hogy maga ide a megfelelő személy.-értetlenül nézztem rá és szerintem rájött, hogy ez kissé sértőn vette ki magát.- nem úgy értem, hogy nem tudná megcsinálni, csak éppen nem úgy nézz ki mint akinek ez lenne az életcélja, olyan nőnek nézz ki akit inkább a komoly és fontosabb dolgok érdeklik, na és mi a fontosabb, a divat vagy akármi más?!

Miután befejeztem a reggeli készülődést egy kis gombóccal a torkomban elindultam a dizájnos Mercedes felé de gyorsan lekanyarodtam a szép kék biciklimhez, még mielőtt hiú ábrándokat kergetve beleesnék egy mély gödörbe. Úgy éreztem egy világ terhe van a vállamon pedig csak egy szimpla állás interjú várt rám, nem tudtam mit fogok még mondani mit teszek, de egyvalamit tudtam.... szépen mosolygok és akkor talán magabiztosabbnak tűnhetek.

Nos, mindez egész meggyőzőnek tűnt egészen addig amíg be nem léptem az ajtón és megláttam a sok fontoskodó jól öltözött modell alakkal rendelkező cicababát akikre én végképp nem hasonlítok az enyhén széles csípőmmel és a gesztenyebarna hajammal. Rögtön rájöttem, hogy valószínűleg nem épp én vagyok az az ember akit ide keressek kis futkározó mindenesnek, és ha mégis nem szeretnék kis díváknak ugrálni úgy ahogy ők fütyülnek....

Ekkor belépett a rémálmom, magas, vékony természetellenesen hosszú lábak és szőke haj. Mintha legalábbis egy Malibui álom című filmből vagy egy Barbie házból lépett volna elő, ezen jót mosolyogtam ám azonnal megbántam, az angyal arcú bár kicsit sem szelíd tekintetű szőkeség ekkor rám nézet és rögtön el is fordította a tekintetét, éreztem, hogy ennek nem lesz túl jó vége. Oda lopakodtam a pulthoz, amilyen kis jelentéktelen nem oda illő személynek gondoltam magam a pultos vagyis recepcíos olyan gyorsan vett észre.

-Segíthetek?

-Ööö... Igazából ma reggel telefonáltam az állás interjúra jöttem...-még be se fejeztem a mondatom mire ő közömbös képpel  megszólalt:-Ó, egy pillanat-ezzel hevesen elkezdett kattintgatni a gépén és 3 másodperc múlva:

- meg is volna Tracy Brow?

-Igen!

 -Egy kicsit elkéset a meghallgatást már elkezdtük, menjen a harmadik emletre, ahogy kiszáll a liftből menjen el balra majd ott meglátja a tárgyalót ott várjon majd szólítják. -A gomboc megint megjelent és most hozzta magával a haverjait is, a hideg rázást és a libabőrt, sőt szerintem ő is hízott az elmult 10 percben legalább 10 kilót. Megköszörültem a torkom és mint akinek van némi önbizalma elindultam a lift felé ahol szerencsésen nem löktem fel senkit így nem égettem le magam újra. a hármas gombot is megtaláltam, minő szerencse, már egészen kitettem magamért. Ügyes vagy kislány fog ez menni.

Mindig is így gondolta, hogy egyszer majd hozzám is eljön a szőke herceg fehér lovon, akkor még nem gondoltam, hogy ilyen közel lessz ez az idő pont, sőt ugy éreztem egyre távolodik és talán soha nem talál meg, mertz folyton elnézi a házsámot és rossz ajtón kopogtat.

Szép nyári reggelünk volt, mint álltalában ma is felkeltem a kedvenc könyvemmel le sétáltam a nappaliba egy bögre kávéval és a reggeli újsággal. Elkezdtem olvasni,de akkor már tudtam, hogy nem kellett volna, ott volt benne az első oldalon, hogy kiraboltak egy kis boltot a következőn pedig, hogy megöltek valakit a pénzéért nem hiszem el - gondoltam - mintha legalábbis New Yorkban laknánk. Ez volt az utolsó gondolatom mikor Lui a lakotársam megzavarta a fontos csevelyem önmagammal, a konyha felé böktem ahol már várta a kávéja, hálásan biccentet még szinte aludt. Az újságot nyujtottam felé, de ő inkább eltolta.

-Nem szeretnék korán reggel, vérengzésről és más rossz dolgokról olvasni.                                                  

-Honnan veszed, hogy tele vanm ilyenekkel?

-Igazad lehet.-ezzel hátra lapozott pontosan a Garfield képregényhez, erlmosolyodtunk mind a ketten.-Még mindig munkát keressel Tracy?

-Igen még mindig - mondtam -most van egy nem is olyan rossz ajánlat, egész meggyőző.

-Tényleg?És milyen?

-Hát egy divattervező mindenesének kéne lennem, ezzel feltörhetnék a divatszakmába....-mondtam nevetve - Egy divatlapnak kéne dolgoznom, ez majdnem olyan...Csak semmibe nem lenne beleszolásom és nem valószínű, hogy a következő 3-4 évben írhatnék egy cikket is.-ezzen már nem nevetem

-Hát Tracy te tudod, én szurkolok neked, de most mennem kell mert különben elkések. Szia

-Szia kicsim.